Látni, látni, látni

Természetesen a vak jósra, Teiresziászra utal az idézett bon mot, aki vakon is többet látott, mint mások. Hát még ha valakinek két szeme van, és lát is… A Pillanatragasztó szintén a látás terét nyitja meg, a rálátásét, a meglátásét, a mögélátásét stb. A huszonöt novella a rendszerváltástól eltelt ugyanennyi év egy-egy képét villantja fel. A kötet fülszövege 1989-et nem a történelmi-politikai eseménnyel, hanem a szerző első kötetének megjelenési idejével kapcsolja össze. S ez lényegében modellezi, ahogy a szövegek kapcsolatba lépnek a politikával: ott van mindegyik hátterében a tág értelemben vett politika – az „emberi világért” végzett tevékenység (ld. Platón, Arendt…) –, szerepe mégis inkább a történetek továbbgondolásával válik meghatározóvá. Amire egyébként rengeteg lehetőséget kínálnak a novellák, tárcanovellák. Mondhatnám úgy is, hogy ravasz eljárásokat alkalmaz a visszahúzódó elbeszélő. Az olvasót oly módon vezetik a szövegek, hogy végül a kitett jeleknek engedelmeskedve automatikusan kezd mögéjük, alájuk látni. Leginkább alájuk. Hiszen ezek a novellák, ha fentről indulnak, lent érnek véget, ha lentről indulnak, akkor még lejjebb. Remény létezik bennük, hogy valami jó történjen, de végül természetesen mégsem teljesül. A világ érthetetlen marad, az emberi viszonyok megoldatlanok. Mindezek ellenére a nihil – mint az igazán jó szövegek esetében – nem homályosítja az olvasás élményét. Kifejezetten jó olvasni a Pillanatragasztót, például, mert költészet is egyben: „Elképzelem, hogy saját kikapcsolt mobilom vagyok, és beleestem az avarba.” Vagy az elő-előkerülő groteszk, humoros helyzeteknek köszönhetően: „Már nem fiatal, de mégis bájos. Egy öregedő baba. Nagy rózsaszín virág van a feje búbján, mint egy műlovarnőnek.” Miközben mindenen megcsillan a mély beleérzés, mint például az IKEA kiállított szobáiban születésnapot tartó, Amerikáról álmodó – az amerikai álom kudarcát feltehetőleg információ hiányában elmulasztó – fiatal hajléktalan pár történetében.Két szeme van, mégis lát. Tóth Krisztina: Pillanatragasztó. Magvető, Budapest, 2014. 222 oldal.Értékelés: 8/10 Beke Zsolt