Lanczkor Gábor: Az év legrövidebb napján

Bob nem ment el a Nobel-átadóra, Pattit küldte maga helyett, hogy ő énekelje el az egyik dalát (A Hard Rain’s A-Gonna Fall). Patti elrontotta a szöveget, belesült a dalba; elnézést kért az úri közönségtől, nagyon ideges, mondta; aztán persze végigénekelte a számot, és közben olyan gyönyörű volt ez a kemény arcú, ősz hajú, hetvenéves nő, mint egy elsőrandizó tinédzserlány, vagy Crazy Horse egy sziklán ülve a halála előtti napon. Magyarországon soha nem volt más elit, mint az arisztokratáké és a költőké. Az arisztokráciát rég fölszámolták, a költészet pedig soha nem volt olyan defenzívában, mint most. De ez a sarokkő akkor se kizökkenthető. Iszonyú blaszfémia az iszonyatos állapotban lévő hazai balos közbeszédben a nyugatosság/európaiság készen kapott eszméje. Vele szemben maga Putyin áll, meg az indiai szubkontinens és Kína genetikai hulladéka. Az év legrövidebb napján a vezető hírek: egy szolgálaton kívüli fiatal török rendőr lelőtte az orosz nagykövetet egy ankarai kiállítás-megnyitón, bosszút emlegetve Aleppóért; nem sokkal később Berlinben valaki egy lopott lengyel kamionnal (a sofőrt korábban megölte) a charlottenburgi karácsonyi vásározók közé hajtott; tizenketten meghaltak, több tucatnyian megsérültek. Nálunk semmi hó. Ritkás köd. Tartós mínuszok. A dér fantasztikus jelmezébe öltözött az erdő; dér esőzik a fákról, mint a hó. Mintha egy szentmise hitele attól is függne, mennyire erősek az ószövetségi hangsúlyok; az olvasmány. A vízkereszt előtti napon leszedjük a karácsonyfát, és a hó késik, hozzánk nem jön el, csak Észak-Magyarországra. A januári Káli-medence egészen olyan, mint Piero della Francesca Keresztelés-festményén a januári Toszkána; mint a kopár Júdea. Meghalt apám második felesége. Azt hiszem, apám korai halálát sosem tudta igazán kiheverni; bár nekem kamaszként úgy tűnt, hogy mindent bevetettek egymás kinyu­vasztásáért. Nem lehetett gyerekük, és egészen biztosan nem az apám miatt. Hogy micsoda fekete lyuk ez egy ember életében, aki minden energiájával törekszik rá, most már tökéletesen el tudom képzelni. Soha nem értettem, apám miért vette el. Romlott nő hírében állt az azóta várossá lett Vas megyei nagyközségben, ahol az anyai nagyszüleim is éltek. Ami persze nem jelent semmit. Apám és az új ara is túl volt a harmincon. Nem voltam ott az esküvőn, de jól emlékszem a lagziból való fotókról az apám melankolikus arcára.  Iszonyú hideg van. Majd egy hete nem ment nulla fölé a hőmérséklet. Tegnap esett egy ujjnyi hó (tegnap hajnalban mínusz tizenkettő volt); ma iszonyú szélviharra ébredtem. Valószínűleg öngyilkos lett. Az új évben nem ment be a munkahelyére, nem szólt, a telefont nem vette föl. Hajnalban egyszer a nagynénémet hívta, ő nem tudta fölvenni a telefont, és másnap már hiába próbálta visszahívni. Rendőrök törték rá az ajtót, úgy találták meg. A szülei rég meghaltak, testvére nem volt. Legalább tíz éve nem láttam. Átnyúlnak egymásba a könyveim, mint az ürgék járatai a telekhatárokon. A zánkai strandon. Vakítóan ragyog a nap. Somogyból semmi nem látszik. A jég egészen a part magasságáig fölhízott; harmadik hete tart a kemény fagy. A jégen kéttucatnyi korcsolyázó; néhányan egész messzire bemerészkedtek, olyan messzire, ahová még soha nem úsztam be. Akár egy hegyi patak, folyik a csapból a jéghideg víz. Tűzifahiány van az országban. Aki csak egy átlagos szezonra vásárolt be, és nincs a gáz bevezetve a házába, most fűthet szeméttel, vagy amivel akar.