La Roux: Trouble in Paradise

Jelölték Mercury-díjra, aztán kissé megkésve, 2011-ben megkapta a legjobb elektronikus albumnak járó Grammyt. Most végre itt a folytatás Trouble in Paradise címmel. A duót augusztusban a pöstyéni Grape fesztiválon és a Szigeten is láthattuk, ahol sokak szerint a zárónap legjobb koncertjét adta, Calvin Harristől szippantva el a nézőket. Senkinek sem sikerült úgy átmenteni a 80-as évek szintipop-hangzását a jelenbe, mint nekik. Megőriztek mindent, ami jó (volt) benne, közben egyszerre tudtak alternatívak maradni és a tömegekre is hatni. Az új dalok aprólékosabban kidolgozottak, az egész sokkal érettebb produkciónak tűnik, mint azok a számok, amelyeket Elly állítólag 17 évesen írt. A Human League, a Yazoo és az Erasure világa mellett azt is érezni az új anyagon, hogy alkotója abszolút a mában él, azaz nem retrót hallunk, hanem egy zenei korszak újragondolását. A stúdió adta lehetőségeket is maximálisan kihasználták, márpedig ha a retróvolnalat követnék, akkor szándékosan lebutították volna a hangzást. A dallamok szinte bekúsznak az agyba, magával ragadóak, de nem ragacsosak. Több az electro-funk, amikor a basszusgitár kap főszerepet, szívesen használnak effekteket és játékos megoldásokat, például a hangszeres szólók gyakran ismétlik a refrén dallamát, a vokalisták pedig búgnak, mint a gerlék. A szövegek viszont gyengébbek, mint az első lemezen. De ez legyen a legnagyobb problémánk...!(Polydor, 2014)