Kyra Munk Matuštíková: Hommage Radnóti Miklós

Ma itt az eredeti projektet vetítés formájában ismerhetjük meg a megnyitó után. A rövid film a festményeken kívül az akkori megnyitó táncimprovizációját is bemutatja.

Kyra Matuštíková azok közé a művészek közé tartozik, akiket már alkotómunkájuk kezdetétől foglalkoztatta a szimbólum, a jel, az allegória világa, s ezzel együtt a kultúrák mélyebb összefüggései, jelentései. Már 1995-ben és 1997-ben is rendezett kiállítást Jelek címmel, s egyértelművé vált, hogy a jelekké sűrűsödött jelentések, tartalmak adják művészetének fő vonulatát. Bár ezek a tartalmak nem minden esetben azonosíthatóak vagy értelmezhetőek mindenki számára egyértelműen – hiszen többnyire természeti formákba visszanyúló absztrakt nyelvezettel dolgozik – szín- és formaviláguk intuitív módon is rámutat azok lényegére. (De mint közismert, a szimbólumok fő ereje abban rejlik, hogy olyan közös nyelvet formálnak, amelyet a legtöbb ember megért.)

Kyra Matuštíková festményeit Radnóti Miklós Gyökér című verse inspirálta, illetve Radnóti versei, sorsa, végzete. Hangsúlyozom, inspirálta, ugyanis nem illusztrációról van szó, hanem teljes értékű interpretációról, amelyben a művész azonosul a megfogalmazott jelentéssel, élethelyzettel és ezt saját művészi eszközeivel és gondolatmenetével újrafogalmazza, illetve megfogalmazza. Radnóti Gyökér című verse allegória, egy összetett költői kép, mely – teljesen leegyszerűsítve – a költő, a költői én lelkivilágát fejezi ki, és a világhoz való viszonyát. Ahogyan Radnóti viszonyul a gyökérhez és azonosul a gyökérrel, olyan viszonyban áll Kyra Matuštíková a verssel, mindenekelőtt jelentésével.

A gyökér (a fa) csupán egy a számtalan szimbólum közül, amelyek segítségével az emberek valamilyen formában – szóban, képben – művészileg megfogalmazzák gondolataikat az életről, halálról, a világ történéseiről, a világegyetemről, tulajdonképpen mindenről, amin keresztül megtapasztalják életüket. A fa, az életfa a világ legnagyobb vallásaiban is meghatározó szerepet töltött be, illetve nyert fejlődése folyamán. Ezeket a szimbólumokat, amelyek különböző kultúrákban és korokban is hasonló jelentéssel bírnak, Jung óta archetípusnak mondjuk. Kétségtelen, hogy a gyökér, a fát tápláló alapfeltétel is ezek közé tartozik. A gyökér fáradhatatlan kitartása, állandó munkája, betont törő ereje, elképesztő képessége esőből és földből táplálékot teremteni, ellenállni a férgeknek és a rothadásnak, csodával határos jelenség, mely magában hordja a reményt, hisz „az álma hófehér” (Radnóti). Ez az erő, ez az összetett, bonyolult szövevény láthatatlan, hisz a föld alatt él (de végül is fontosabb, mint a lombkorona), s mind a versben, mind Kyra Matuštíková festményeiben alászállunk mi is meglátni a lényeget. A képekben – akárcsak a felhőkben az égen – ezernyi forma rejlik, s elég egy tengerszemnyi kristálytisztaság vagy a kőtábla ívei, hogy a gyökér összefonódott karjai életet adó testi, lelki és szellemi fészek maradjon.

Hogy mennyire meghatározó és elterjedt képről van szó, mutatja egy skandináv mondakör is. Nem véletlen éppen most és éppen itt ez a példa, hiszen Kyra Matuštíková évek óta Skandináviához kötődik. A skandináv monda szerint a világ közepén állt Yggdrasil, az Ygg otthonát adó kőrisfa, amelynek növekedésétől és termékenységétől függött a kilenc világ. A fát három gyökér táplálta: az első leért az óriások földjéig, a második a kilenc világ legaljáig, a harmadik az istenek városáig (tehát az istenek élete is ettől a fától függött!). Ám a világfa is ki volt téve a viszontagságoknak: nap mint nap Nidhoggr, a sárkány és kisebb kígyók rágcsálták a gyökereit, kecskék harapdálták leveleit és ágait. Így mindennap locsolták Yggdrasilt szent tavacskából származó vízzel, hogy életben tartsák a fát.

Kívánom, hogy legyen ilyen tavunk.

(Elhangzott április 4-én, a kiállítás megnyitóján, Pozsonyban, az MKKI székházában. Megtekinthető május 7-ig) (Kiss-Szemán Zsófia)