Kudarcokból született sikerek

A Goya szellemei prágai bemutatóján Natalie Portmannel és Javier BardemmelČTK-felvételElőnyei azonban szinte mindig kudarcból születtek. Kínok, kalandok, megpróbáltatások vezették őt rendezői pályafutása két legnagyobb sikeréig, a Száll a kakukk fészkére és az Amadeus Oscar-díjáig.

Milos Forman korunk egyik legjelesebb filmese. A külföldi gyökerű amerikai filmrendezők egyik vezéregyénisége. Az egyetemes filmművészet egyik legnagyobb mestere.

Ifjúkorát súlyos tragédia árnyékolta be: szülei a náci népirtás áldozatai lettek, az auschwitzi koncentrációs táborban vesztették életüket. A két Forman fiút (az idősebbik ma is Ausztráliában él) barátok, rokonok adták kézről kézre, s ő, a fiatalabbik így került el Poděbradyba, a „burzsoá csökevények” bentlakásos gimnáziumába, Václav Havel és későbbi forgatókönyvíró-társa, Ivan Passer barátja lett. Sorozatos csínytevései miatt (lepisilte egy pártfunkcionárius fiát a zuhanyozóban) egy idő után kirúgták, de akkortájt már a színház bűvöletében élt. Bátyja díszleteket tervezett a kelet-csehországi Premier Színháznak, s vele együtt ő is több előadást, főleg operettet látott. Később, társaival együtt, köztük a ma már világhírű karmesterrel, Libor Pešekkel, létrehoztak egy nagyszabású zenés balladát. Hatósági engedély nélkül plakátot nyomtattak hozzá, s kamaszos szemtelenséggel kikönyörögték az E. F. Burian Színház színpadát. A plakáton az állt: Rongyos ballada – dráma egy forradalmi költőről, František Villonról. Bemutatja a Zenés Vígjáték Színház. A szövegkönyv szerzőit (Voskovec és Werich) természetesen elhallgatták, hiszen mindketten „feketelistán” szerepeltek. Minden hétfőn ez a darab volt műsoron, játszották vagy ötvenszer, de még egy körzeti pártkonferenciára is meghívást kaptak, mivel a helyi kulturális titkárnak eszébe sem jutott, hogy František Villon „nem kívánatos személyiség” a sztálinista kultúrpolitika vezetői szemében.

A színházrendezői szakra, ami dédelgetett álma volt, nem jutott be. A felvételi bizottság elnöke arra kérte, ecsetelje, milyen formában vinné színre a békéért folytatott harcot. S mivel semmi nem jutott az eszébe, elutasították. A kudarc mégsem vette el a kedvét az újabb próbálkozástól. A filmművészeti dramaturg szakját vette célba, ott voltak ugyanis betöltetlen helyek. Egész nap vizsgáztatták, újabb és újabb feladatok elé állították, de este már tudta az eredményt: felvették. Konkrét tudáshoz azonban csak akkor jutott, állítja, amikor operatőrtársával, Miroslav Ondříčekkel vett egy 16 mm-es filmfelvevőgépet, s elkezdte használni.

Meghallgatás, Fekete Péter, Egy szöszi szerelmei, Tűz van, babám!

Papoušek, Passer, Forman – a nagy trió, amely az életet, a hétköznapok varázsát viszi mozivászonra. Kis költségvetésű filmek szürke, csetlő-botló, szerelmi kínok és ügyes-bajos gondok szorításában gyötrődő fiatalokról és azok szüleiről, vagy éppen egy vidéki tűzoltó egyesület megmosolyogtató öregeiről. Hősök helyett igazi antihősök, de az élet sava-borsa minden kockát átjárja. A Tűz van, babám! 1968-ban már a tiltott filmek listájának első helyén áll. Rendszerellenes, hangzik az ítélet. A véletlennek köszönhetően mégis sikerül kicsempészni a franciaországi Annecybe, ahol csehszlovák filmnapokat rendeznek. Forman barátai ellopnak egy kópiát, Claude Lelouch, Francois Truffaut és Claude Berri elismerése akkora lökést és akkora bátorságot ad Formannak, hogy ott és akkor elhatározza: pályáját Amerikában folytatja.

Első kinti filmjét, az Elszakadást (1971) nem fogadja kirobbanó siker. A kudarc mindennél jobban fáj. Nem erre számított. Már ott tart, hogy szállodai költségeit sem tudja kifizetni, amikor újabb forgatókönyveket tesznek le elé. Film egyikből sem lesz. Az idő közben múlik, már a vastartaléka is elfogyott. S akkor jön a megváltó felkérés: dokumentumfilm készül az 1972-es müncheni nyári olimpiáról. A nyolc tételt nyolc különböző nemzetiségű rendező kapja. Köztük ő, a csehszlovák emigráns. Mindenki mást láttat, mindenki másra kíváncsi. Formant a tízpróba utolsó száma, az 1500 méteres síkfutás izgatja. Talán mert az ő élete is ilyen nagy erejű tízpróba. Az atlétasors legdrámaibb képsorai alatt Beethoven Örömódája szól. Az összhatás elképesztő.

Kudarc után újabb felemelkedés. Az ĺgy látták ők sikere ismét „helyzetbe hozza”. Ken Kesey regénye, a Száll a kakukk fészkére igazi bestseller, a színész Michael Douglas producerként adja a kezébe. Oscar-díj a legjobb filmért, a legjobb rendezésért. Ezt követi aztán a Hair, a Ragtime, az Amadeus, amelyért ismét Oscart kap, majd a Valmont, a Larry Flynt és az Ember a holdon. Ez utóbbi azonban ismét a kudarchoz áll közelebb, mint az átlagos sikerhez. A következő évek pedig – a hét szűk esztendő – csupa fiaskót tartogatnak számára. Három terve dől dugába, közvetlenül a forgatás elkezdése előtt. Köztük a legfájóbb: Márai Sándor műve, A gyertyák csonkig égnek. Színész vele így még nem bánt el soha: azzal, hogy a főszereplők egyike, Sean Connery az utolsó pillanatban anyagi nézeteltérések miatt száll ki a produkcióból, s az egész addigi munkát megsemmisíti.

És most itt a Goya szellemei. Egy film, amelyben megdöbbentő „rímképletet” mutat az inkvizíció és a kommunizmus. Amerika nem ájul el a látottaktól, a spanyolok (a filmben szereplő Javier Bardem és Blanca Portillo vezetésével) meghajolnak a rendező új opusa előtt, a cseh mozikban azonban elmarad a „nagy visszatérés”. Jó, jó, írják a prágai kritikusok, de nem titkolják: Formantól többet vártak.

Az újabb bizonyítás azonban nem sokat várat magára. Április elején Milos Forman színházi rendezőként mutatkozik be Prágában. Dzsesszoperát rendez a Nemzeti Színházban. Jiří Suchy és Jiří Šlitr művét, a Jól fizetett sétát állítja színpadra. Évekkel ezelőtt ugyanitt, a Moldva-parti „arany kápolnában” Smetana Daliborját rendezte volna. Az is az utolsó pillanatban hiúsult meg, amikor kiderült: Forman komoly változtatásokat kíván eszközölni a cseh nemzeti hősopera librettójában. Mivel falakba ütközött, köszönte, s távozott. A sors iróniája, hogy ugyanezt a művet tervei szerint jövőre a spanyolországi Valenciában rendezi meg, bár hívják őt a New York-i Metropolitanbe is.

Hetvenöt éve nem gátolja a munkában. Milos Forman továbbra is remek fizikai kondíciónak örvend, s alkotókedvét sem szegheti semmi.

A nevében a sorsa.

Előnyös helyzetét eredeti rendezői látásmódjával vívta ki.