Köztéren „közbelépő” művészek

Magyarországi és szlovákiai művészek a két város közterein különböző művészeti beavatkozásokkal (public arttal, intervenciókkal, performanszokkal) igyekeznek majd párbeszédre, a témával való foglalkozásra ösztönözni az utca emberét.

A Public Dialog szervezője két ismert hazai művész: Németh Ilona képzőművész és Juhász R. József költő, performer, akik maguk is részt vesznek a rendezvényen. Rajtuk kívül szintén jó nevű, elismert alkotók, Szlovákiából Michal Moravčík, Martin Piaček, Jaroslav Varga, a Kassa Boys, Lucia Tkáčová – Anetta Mona Chisa, Jana Želibská, Magyarországról pedig El-Hassan Róza, Szombathy Bálint, Sugár János, Erhardt Miklós, Koronczy Endre, Eperjes Ágnes és Mécs Miklós kapcsolódik be a nyilvános művészi párbeszédbe. „Szándékunk olyan eredeti műalkotások létrejöttének a támogatása, amelyek egyediségükkel és helyspecifikus voltukkal hatást gyakorolnak a helyi és a szélesebb körű nyilvánosság gondolkodására, nézeteire. Fontosnak tartjuk az együttélést érintő társadalmi dialógus ösztönzését, a különféle nemzetiségű és különböző etnikai csoportba tartozó polgárok közti dialógus public art eszközökkel történő elősegítését” – áll a projekt szervezőinek nyilatkozatában. A részletekről Juhász R. Józsefet kérdeztük.

A közelmúltban zajlott Érsekújvárban a Transart Communication fesztivál, most pedig a fesztivál égisze alatt egy újabb nagyszabású projektbe vágtatok bele. Mennyire kötődnek egymáshoz?

Valóban, néhány éves szünet után újraindítottuk Érsekújvárban a Transart Communicationt, egy kicsit más fölállásban. A Stúdió erté már nem létezik, így most a Kassák Központtal szervezzük, folytatjuk tovább. A hétvégi komáromi rendezvény pedig egy olyan projekt, amelyből szintén sorozatot tervezünk, és ez lesz az első állomása. A különbség az, hogy az újvári klasszikusnak számító, főleg performanszfesztivál, ahol public art események is megjelennek, a komáromi pedig olyan projekt, amelynek konkrét témája a szlovák–magyar viszony. Ezt a témát próbáljuk meg a jövőben tovább folytatni más határ menti városokban is, nem csak a szlovák–magyar határon.

A szlovák–magyar viszony jelenlegi, feszültségekkel teli állapota volt tehát az, ami a Public Dialogot életre hívta?

Egyértelműen. Egyrészt nagyon sok politikai „performansz” történt az utóbbi egy évben Komáromban, különböző politikai és egyéb szervezetek használták fel vagy ki a lehetőséget, és mutatkoztak meg a városban, ami nagyon sok embernek nem tetszett. Többek közt természetesen nekünk sem, meg a józanul gondolkozó művészeknek, komáromiaknak sem. Ezért gondoltuk úgy, hogy megpróbálunk ugyanerről a kérdésről művészeti eszközökkel véleményt nyilvánítani. Fölkértünk jó nevű magyar és szlovák képzőművészeket, hogy kifejezetten erre a témára készítsenek public artos akciókat, illetve alkotásokat, s konkrétan erre a témára születtek vagy születnek majd elsején és másodikán a művek. Ezt azonban még mindig kevésnek tartottuk ahhoz, hogy a politikusokétól eltérő véleményt formáljunk erről a kérdésről, ezért életre hívtunk két kerekasztal-beszélgetést is.

Milyen név alatt?

Komárom, az együttélés színtere – Multikulturalitás és interetnicitás a gyakorlatban. Október 1-jén Hunčík Péter pszichiáter vezetésével Sylvia Porubänová szociológus, Hushegyi Gábor esztéta és Szarka László történész cserél eszmét a témában különböző nézőpontokból, másnap szintén erről folytat dialógust Németh Szilvia szociológus vezetésével Mira Keratová művészettörténész, Patrik Dubovský történész és Nguyen Luu Lan Anh szociálpszichológus. Mindkét beszélgetés este hat órakor kezdődik. A művészeti akciók mindkét napon délelőtt 10 órától este 6 óráig zajlanak közterületeken, tehát utcán, középületekben, városházán, házasságkötő teremben, a munkaügyi hivatalban, moziban, az Európa-udvarban, illetve ezeken a helyeken lesznek elhelyezve tárgyak, művészeti alkotások. A régi mozi épületében például Empátia butik működik majd.

Nagyszabásúnak ígérkezik a program.

Ez szándékos, mert a Public Dialogot főleg a komáromiaknak és legfőképpen az utca emberének szánjuk, nekik szervezzük. Nem egymás között akarunk beszélgetni ezekről a kérdésekről – hiszen majdhogynem megegyezik a véleményünk –, hanem olyan emberekkel, akik esetleg más nézeten vannak, vagy még nem gondolták át ezt a kérdést, netalán nem foglalkoztatta őket különösebben.

Úgy éreztétek, Komárom az a helyszín, ahol a hétköznapi emberek között konfliktusokat okoz a szlovák–magyar viszony, a szlovák–magyar együttélés?

Egyelőre más a tapasztalat. Inkább az van, hogy őket majdhogynem „hidegen hagyja” a kérdés, bár nyilván van véleménye a komáromiaknak is azokról az eseményekről, a politikai performanszokról, amelyek ott történnek. Ők azonban ott élnek, tehát nem úgy vannak ezzel, mint a performerek, akik elmennek oda, csinálnak egy akciót, vagy állítanak egy szobrot, aztán elmennek onnan. Nekik továbbra is ott kell maradniuk, és együtt kell élniük ezekkel a dolgokkal. Nincsenek egyértelmű válaszok, azaz Komárom „modellértékű” a szlovák– magyar együttélés szempontjából. Az emberek között ugyanaz a helyzet, mint általában a határ mentén: ott, ahol együtt élnek szlovákok és magyarok, kevésbé van probléma. Inkább ott van, ahol nem élnek együtt.

A felkért művészek közül mindenki azonnal igent mondott, vállalta a közreműködést?

Gyakorlatilag igen. Nagyon izgalmas témának tartják a művészek, és nagyon jó dolgok születtek. Még az utóbbi napokban is kaptunk jelentkezéseket, de sajnos már nem tudtuk őket fogadni, mert hamarosan kezdődik a fesztivál.

Te mivel készülsz? Vagy ez meglepetés?

Performansszal készülük. Annyit elárulhatok róla, hogy a Klapka téren zajlik majd, 10.00, 12.00, 14.00 és 16.00-kor. Azért ezekben az időpontokban, mert akkor indul be a toronyban az óraszerkezet, és kijön egy huszár. Senki ne lepődjön majd meg, ha a Klapka-induló helyett pénteken és szombaton valami mást fog hallani…