Korunk sztárjai a Szigeten

A Sziget-nyitány a nosztalgiáról szólt, de a második nap már a jelen időt hozta. Florence Welch színházias koncertjére teljesen átszellemült a fesztivál közönsége, míg a Future Islands frontembere ezúttal Budapesten bizonyította, hogy ő az egyik legszimpatikusabb zenész a jelenlegi indie-mezőnyben.

Ha a mínusz egyedik napi Robbie Williams a „tegnapelőtt” volt, akkor a Sziget nulladik napja nem is lehetett volna kontrasztosabb, hiszen az abszolút a mát képviselte.

Eljött a mai popszíntér egyik nagyasszonya, az angol Florence Welch és zenekara, azaz a Florence and the Machine, amely idén készítette el pályafutása talán legütősebb stúdiólemezét a Coldplay-producer, Markus Dravs segítségével. A zenekar idén a fesztiválok fesztiválján, Glastonburyben fő fellépőként koncertezett – igaz, csak a Foo Fighters kiesése miatt, de élt a lehetőséggel és nagyszerű koncertet adott.

Budapeseten vele szinte egy időben koncertezett a vicces, indie-s, elektropopos Future Islands, amely egy David Letterman Show-beli fellépésnek köszönheti globális ismertségét. A korábbi sávban lépett fel a neo-soulban utazó bájos és tehetséges belga Selah Sue, az európai zenei színtér egyik feltörekvő tehetsége. Nézzük sorban!

Még csak ígéret

Selah Sue már ott kopogtat az első vonalbeli női előadók kapuján, így mostani koncertjének tétje az is volt, vajon képes-e egy nagy európai fesztiválon bizonyítani. Nos, a neo-soulos, hiphopos, néhányszor pedig pihenésképpen folkos műsor inkább továbbra is csak ígéret maradt. Az biztos, hogy az énekesnőnek minden adottsága megvan ahhoz, hogy igazi mainstream díva legyen, de valahogy a csurig telt A38 sátorban néha inkább csak háttérzenének tűnt néhány dala. Kétségtelen, Selah Sue személyesebb hangvételű dalai sokkal jobban működnek egy kisebb klubhelyszínen. Azért persze a dögös Alone-ra, vagy a női MC-ket megszégyenítő módon előadott Peace of Mindra szépen beindult a közönség. De valahogy nehéz volt elűzni a hiányérzetet a koncert után, hogy azért ennél több szín és merészség is rejtőzik az előadóban.

Tömény színpadi jelenlét

A Florence and the Machine három eddigi stúdióalbumának legfontosabb dalaiból állította össze első magyarországi koncertjének programját. Játszott két nem – vagy nem teljesen – saját dalt is: a Sweet Nothingot, amelyet Calvin Harris 2012-es 18 Months című nagylemezén ad elő az énekesnő, és azt You Got The Love című számot, amelyet először 1986-ban Candi Staton adott ki, s amely Florencék debütáló, Lungs című albumán is szerepel.

Florence Welch valóban egészen elképesztő frontember, állandóan mozgásban van, tömény jelenlét a színpadon, art-pop dalait színháziasan, emitt széles mozdulatokkal, amott finom gesztusokkal (és tánccal) adja elő, egyszerre juthat eszünkbe róla a mindenen túli Ofélia-őrület, a sokat emlegetett Kate Bush, egy hatvanas évek végi Laural Canyon-beli hippi lány és egy kelta papnő. Vokálosokkal, xilofonnal, hárfával és fúvósokkal turbózott zenekara a háttérben, nagy alázattal, elegánsan, széles dinamikai skálán mozogva dolgozott a lenge fehérruhás énekesnő alá, aki az este folyamán legalább öt virágkoszorút felpróbált, nagyjából fél tucat rajongót a színpadra is invitált, és a koncert végén széles mosollyal, láthatóan boldogan köszönte meg a lelkes és átszellemült Sziget-közönség támogatását.

A feltartóztathatatlan

Egész este a Future Islands koncertjén voltak a legkevesebben az A38 sátrában, de ez inkább a párhuzamosan zajló Florence and the Machine-fellépésnek, és a nem a zenekarnak szólt.

Azt már eddig is lehetett tudni az együttes koncertvideóiból, hogy Samuel T. Herring egészen elképesztő frontember, de azért a Szigeten adott koncert így is érezhetően sokaknak hatott revelációként. A baltimore-i zenekar finom szintipopja élőben jóval izmosabban szólalt meg, Herring pedig feltartóztathatatlan volt, ahogy kapálózva, jellegzetes gyíkmozgásával eksztázisba kergette a közönséget. Az is kiderült, hogy a Future Islands nem egyszámos banda, a Seasonson kívül alig volt szusszanásnyi idő a koncerten, mivel a Spirit, a Doves vagy a The Chase is simán beindította a rendkívül hálás közönséget. Voltaképp az történt, amit vártunk, a nap legszimpatikusabb sztárfellépője egyértelműen a Future Islands volt. Jó lenne őket még egy klubkoncerten is látni, bár ezt az előadást már nem nagyon lehet hova fokozni, annak ellenére, hogy a hangzás most pocsék volt. (hvg)