Kortárs művészet billboardokon

Itt állt meg a tudomány, a művészetnél, és hiába próbáltam magyarázni a lényeget. Ott kezdtem, hogy rendeztek már Pozsonyban szokatlan helyeken érdekes, provokatív kortárs művészeti kiállításokat, például a régi kefegyár „lerobbant” termelőépületeiben, vagy a ligetfalui vasútállomás várócsarnokában. Nem mondom, hogy nem voltak azok megnyitóján lényegesen többen, mint egy „sima” tárlatnyitón, ahová általában a törzsközönség jár, de azt hiszem, ha észre is vettük, fel is figyeltünk rájuk, némán „elmentünk mellettük”, egyiknek sem volt olyan híre, visszhangja, mint a Donaumonarchia című kiállításnak. Apropó, ez sem teljességében így igaz, hiszen nem a Donaumonarchia című kiállításról esik mostanság oly sok (kritikus) szó, hanem csak egyetlen darabjáról, a Readymade című alkotásról. Most is felkapják néhányan a fejüket, mert ez a Readymade is meglehetősen ismeretlenül cseng a legtöbb fülnek, nem a címe szerint emlegetik a – hangsúlyozom – alkotást, hanem úgy híresült el, mint a Duna-parton, a vár tövében látható, Nagy-Magyarországot ábrázoló billboard. Mivel a Readymade fogadtatásával korábbi lapszámainkban mi is foglalkoztunk már, mi több, az eddig folytatott vita tárgya részben (vagy egészében?) túlmutat a képzőművészet tartományán, e helyütt elég annyival lezárni e művészi alkotás értelmezését, hogy a vitatott mű alkotója, az Oscar Čepan-díjas Michal Moravčík szlovák képzőművész lapunknak úgy nyilatkozott: „más műalkotásokhoz hasonlóan ez is egy nyitott mű, értelmezése a befogadón múlik. /.../ A műnek sok olvasata van.”

Nemcsak szokatlan belső tereken láthattunk kortárs képzőművészetet, különféle alkotásokat közterületeken is nyilvánosság elé tártak eddig is. Pozsonyban nagy üzletközpontokban és a Hviezdoslav téren is rendeztek már fotókiállítást. Valamennyi, klasszikus galériákon, múzeumokon, képtárakon kívüli kiállításnak ugyanaz volt a célja, mint e mostaninak, a Billboart Gallery Europe harmadik, Donaumonarchia című kiállításának. Tudatosítottuk egyáltalán az előző kettőt? – aligha, mivelhogy azokat a prezentációkat nem kísérte ilyen visszhang: nem nyúltak ilyen „méhkasba”. Pedig a pozsonyi székhelyű Billboart Gallery Europe azért alakult meg, hogy elősegítse a kortárs művészet hozzáférhetőségét és megérthetőségét, az európai szintű kommunikációt, a kölcsönös együttműködés kezdeményezését; hirdetőtábla-galériák hálózatának kialakításával. Mindez pedig azt a célt szolgálja, hogy a forgalmas utak mellett elhelyezett óriásplakát-alkotásokkal közelebb hozzák a kortárs művészetet az átlagemberhez.

Ez volt a Billboart Gallery Europe célja e mostani, harmadik, Donaumonarchia című kiállítással is. Amelynek koncepciója szerint a kiállításon részt vevő alkotók kritikusan reflektálnak a Közép-Európa-képre, megpróbálják definiálni e geopolitikai teret, és meghatározni identitását. S teszik mindezt nosztalgiával gondolva – ahogy a kiállításcím is utal rá – a Habsburg-mítoszra, amely valójában a multikultúra harmóniájával identifikálható. A közép-európaiság-kép keresésében azonban nemcsak a multikultura harmonikus korából meríthettek, hanem a közelmúlt közép-európai meghatározó sajátosságának motívumaira is reflektálhattak. (Ez utóbbira legszembetűnőbb példa Erhardt Miklós nonfiguratív „vörös alapú téglalapja”, melynek címe: Bob Dylan Instrumental.) A kiállítás tárgya tehát a New Europe háttere a történelmi gyökerekkel: húzódjanak azok a Habsburg-birodalomig vagy a szocialista „Ost blok”-ig. Elég érzékeny, ingerlő problematika tehát az idei kiállítás témája.

A New Europe-i identitás megfogalmazására-közvetítésére a közönséghez közel álló, mindennapjaink részévé vált népszerű médiát, az óriásplakátot, vagyis a billboardot választották a rendezők.

A kiállítás koncepcióját Mira Keratová és Lucia Tkáčová dolgozta ki. A kiállító művészek között van: Zbyněk Baladrán (Csehország), Pavol Čejka (Szlovákia), Erhardt Miklós (Magyarország), Kristina Leko (Horvátország), Marek Meduna (Csehország), Michal Moravčík (Szlovákia), Németh Ilona (Szlovákia), Dan Perjovschi (Románia), Rafani (Csehország), Isa Rosenberger (Ausztria), Janek Simon (Lengyelország), Milan Tittel (Szlovákia).

Németh Ilonának két alkotását, két billboardját (billbo-artját) láthatjuk a Donaumonarchia című kiállításon. Az Európai központok címűt, amely arra utal, hogy nehéz meghatározni Európa központját, hiszen az egyes nemzetek a különböző korokban – saját megerősítésükre – igyekeztek kialakítani saját Európa-központjukat. Másik alkotása, amely nagyapja, Szabó Gyula életútját közvetíti szóban, önmagáért beszél. Bizonyára nem véletlenül lett Cím nélkül a címe: vizuális „kommentár” nélkül is tömören és szemléletesen fejezi ki a közép-európai sorsot. Németh Ilona alkotásán az üzenet így szól: „Az Osztrák-Magyar Monarchiában születtem. Csehszlovákiában jártam iskolába. Magyarországon nősültem. Szlovákiában élek. Soha nem mozdultam el a szülőfalumból. Szabó Gyula.”