Könyvsorsok – Ipolyság-regények

Talán kevesen tudják, hogy ilyen hely Ipolyság, szlovákul Šahy, Hont vármegye egykori székhelye, ez a ma határ menti, dél-szlovákiai kisváros. Szinte felsorolni is lehetetlen, hogy a város milyen hihetetlen inspirációt jelent nemegy kortárs alkotó számára. Az Ipolyság-regények elején rögtön egy szlovák nyelvű művet kell említeni, pontosabban hármat, Ladislav Ballek Južná pošta (1974), Pomocník (1977) és Agáty (1981), vagyis Posta délen, A segéd és az Akácok című regényeit, amelyek úgy kerültek be a szlovák irodalmi köztudatba, mint a „dél felfedezése” a szlovák irodalom számára. Ipolyság-regényként olvastatja magát továbbá egy másik trilógia is, Grendel Lajos New Hont-trilógiája, a Tömegsír (1999), a Nálunk, New Hontban (2001) és a Mátyás király New Hontban (2005). Ipolyság-regény a spanyolul író Pablo Urbányi El zoológico de Dios (2006), Isten állatkertje – I. (Ipolyság) 2007-ben magyar fordításban kiadott regénye is. Gágyor Péter Ezek (2006), Senkik (2011), továbbá Csáky Pál A pacsirta éneke (2014) című regények cselekménye is többé-kevésbé Ipolyságon játszódik. Soňa Kovače Az én városom: Ipolyság – Šahy című írása szlovákul a Moje mesto (2014) című kötetben látott napvilágot – N. Tóth Anikó fordításában a Sokszínű városainkban jelent meg 2016-ban. Vállaltan Ipolyság-regény Márton István Városka az üvegharang alatt (2008) című nosztalgiaregénye, alcíme szerint Gyerekkori emlékek Ipolyságról. Ugyanebben az évben, 2008-ban  jelent meg Hunčík Péter Határeset című városregénye is, és talán nem is kell mondanom, hogy ez a város: Ipolyság. Horváth Viktor Tankom (2017) című regényében is többször feltűnik Ipolyság, az 1968-as „baráti” bevonulás alkalmával, bár itt faluként jelenik meg a város – vö. „közben feltűnt előttünk Ipolyság, azazhogy Sahy falu, előtte pedig ott folyt az Ipoly”, „Ez itt már Sahy falu! Magyarul Ipolyság! Ti eltévedtetek, testvérek. Hát ez már Csehszlovákia, hahaha. Nem láttátok a határsorompót?” Kevesen tudják, hogy Esterházy Péternek is van egy Ipolyság-regénye. Az Egyszerű történet vessző száz oldal – a kardozós változat (2013) című történelmi regény központi helyszíne ugyanis a fikció szerint a Nyáry Pál által birtokolt Gedőcs vára, amely az Ipoly és a Korpona-patak találkozásánál áll – vö. „Mint két szalag, egy ezüst meg egy zöldesszürke, fonódott egybe lent, Gedőcs vára alatt az Ipoly és a kicsiny, de sebes sodrású Korpona.”, „Állt a bástya józan árnyékában. Az Ipoly folyt, és magába fogadta a Korponát. Ahogy évszázadok óta.” Bár a regényben nem jelenik meg Ipolyság, de a leírt földrajzi hely, a Korpona-patak és az Ipoly találkozása egyértelműen Ipolyságra utal. A műben egyébként megjelennek olyan, Ipolyság-környéki falvak is, mint Nagytúr, Kistompa és Ipolybalog is (ez utóbbi az itt őrzött magyar királyi korona kapcsán). Legutóbb pedig Forgács Miklós szlovákul írt drámájában, az ökológiai-színházi projekt eredményeként létrejött Vizičlovekben (2020) jelenik meg Ipolyság közvetlen természeti környezete, pontosabban a város melletti tanösvény. Nem véletlen, hogy Halász Iván Dél-Szlovákia az irodalomban (2018) című monográfiájában huszonkét alkalommal jelenik meg Ipolyság, de milyen jó is lenne egy önálló monográfiát szentelni az Ipolyság-könyveknek!

A sok Ipolyság-regény közül most rendhagyó módon kettőt emelek ki: Pablo Urbányi El zoológico de Dios – Isten állatkertje (fordította: Dobos Éva) és Hunčík Péter Határeset című regényét. Bár mindkettő tere-helyszíne Ipolyság, alapvetően máshogy, más eszközökkel közelítenek a városhoz. Urbányi „sodró nyelven megírt” regénye egy naivságában, ártatlanságában is bizarr szerelmi-erotikus történet egy fiatal cselédlány és dajka, Judit és az óvodás, majd kisiskoláskorú Fénix között. A mű kronotoposzát a II. világháború kegyetlenségei mélyítik el, a történelmi események azonban elmosódottak, talán azért, mert egy kisfiú nézőpontján, tapasztalatán kívül esnek, talán azért, mert a fikciós elbeszélőhelyzetnek köszönhetően a narrátor hatvan év távlatából idézi fel a történteket. A „magyarok bevonulása”, a zsidók megsemmisítése, a német, majd pedig az orosz megszállás, az új csehszlovák állam kiépítése csak homályos háttérként jelennek meg.

Ezzel szemben Hunčík Péter Határesetét akár katalógus- vagy lexikonregénynek is nevezhetnénk, olyan bőségben és részletességgel adatolja egy határ menti többnemzetiségű kisváros életét. A regény vállalt mikrorealizmusa kiváló lehetőséget ad az egyéni sorsok intenzív bemutatására. Alulnézetből, a hétköznapok gyakran abszurd világán keresztül mutatja be, hogyan vonul át a nagytörténelem az emberi életeken. Hunčík kétféle értelemben is felhasználta az oral history adta lehetőségeket: egyrészt óriási tudás- és sorstapasztalat összpontosul művében, másrészt a regény anekdotikus-poénos-fragmentált szerkesztése végig fenntartja a feszültséget.

Mindkét regény hangsúlyozottan kapcsolódik Ipolysághoz, tulajdonképpen Ipolyság történetén keresztül írják meg a szlovákiai magyar történelmi sors- és léttapasztalatot, annak releváns értelmezését megjelenítve. Míg Hunčík Péter Határeset című regénye sikert sikerre halmozott, díjakat nyert Szlovákiában és Magyarországon is, sőt szlovák irodalomtörténeti műben hivatkoztak rá és értelmezték (Grendel Lajos trilógiája mellett, mindkét mű szlovákul is olvasható), addig Pablo Urbányi regénye kissé kiesett a szlovákiai magyar irodalom látóköréből. Pedig magyar anyanyelvű, szlovákiai magyar identitású szerző szlovákiai magyar tematikájú művéről van szó, még ha spanyolul íródott is. Mai globalizált-transzkulturális világunkban a mű megírásának nyelve nem kizárólagos kritérium, és egy szerző több irodalomba is tartozhat. Mindkét regény fontos része irodalmunknak.