Könyv, könyv, könyv

Ez az elkapott mondat nagyon jól összegzi a november 5. és 7. között megrendezett X. Győri Könyvszalont.
A három nap folyamán rengeteg programmal igyekeztek a legkisebbek kedvében is járni a szervezők – játszóház, bábelőadások (nem ám csak Mazsolára vagy marionett figurákra gondoljunk, Csernik Szende például lábbábos), Katáng- és Berecz András-koncert s persze mindenütt gyerekkönyvek – nem csoda, hogy a nagy forgatagban kifáradtak a csöppségek.

De nem csak nekik találták ki a rendezvényt, hisz Dolák-Saly Róbert műsora, vagy ahogyan Huzella Péter és Pápai Erika nagy költők életét idézte meg dalban és prózában, Bereményi Géza és Darvas Ferenc zenés beszélgetése, valamint a Kossuth-díjas színész, Szilágyi Tibor estje is inkább az idősebb korosztályt vonzotta szép számmal. Meg aztán voltak, amik mindenféle korút és neműt, mint Sólyom László könyvbemutatója, vagy az azt követő beszélgetés Schäffer Erzsébettel.

Egy könyves rendezvény – mint a két, legrégebbi hagyományokkal bíró magyarországi: a Könyvfesztivál és a Könyvhét – azért főként nem a zenés színházi produkcióról ismerszik meg, s nem csak az eladott könyvoszlopokban mérhető a sikere, s még csak nem is a látványos szerkesztői PR beszélgetéseken mérhető le. Fontos velejárója, hogy igazi írókkal, költőkkel beszélnek a legújabb munkáikról, az elsőkönyvesek pedig arról, hogy kik is ők – nos, a Könyvszalon az ilyen jellegű programokat sem felejtette ki rendezvényük közül.

November 6-án délután háromórányira elfoglalták a Pódiumszínpadot a fiatal szerzők: Mócsai Gergely Igaz, Ágoston Csilla A test és megannyi szilánk, valamint Falvai Mátyás Gépindák c. kötetét mutatták be. Mócsai Gergely ugyan nem volt jelen, de a nyáron a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának albári táborában is bemutatkozó Hermaion Irodalmi Társaság két vezetője, Sütő Csaba András és Szalai Zsolt ezúttal Mészáros Urbán Szabó Gáborral kiegészülve elemezte a szerző – aki nem csak ír, de idegenvezető, s zenész is egyben – stílusát. Azt, hogy hogyan játszik a nyelvvel; rombolja le, majd építi fel újra és újra, hogy miként hat - hol inkább a vizualitásunkra, máskor a zeneiségre apellálva – azt számos verssel illusztrálták is. A még egyetemi tanulmányokat folytató, elsőkötetes Ágoston Csillát Bende Tamás kérdezte pszichológia és irodalom viszonyáról, valamint arról, hogy lehet-e ma még a szerelmet, nőiséget eredetien bemutatni versekben. Machiat Zina az irodalmi körökben már nem ismeretlen Falvai Mátyást faggatta prózájáról. Azt látni, hogy nemcsak a SZMIT-es fiatalok érdeklődnek s utaznak ennyit, hogy meghallgassák a pályakezdőket, s velük örüljenek az újonnan megjelent köteteknek, hanem annyian ültek a Pódiumszínpadnál kialakított nézőtéren (friss, ropogós, a Fiatal Írók Szövetségének standján akkor beszerzett könyveket szorongatva), hogy a késők csak állni tudtak – bizakodásra ad okot. Hinni abban, hogy nem csak egy nagyon szűk kört érdekelnek a pályakezdők. Persze, az is lehet, hogy egyszerűen csak nagyon nagy a család.

A győri Műhely folyóirat amolyan „2 in 1” programmal készült. A Vonat című, tematikus lapszámuk bemutatására olyan szerzőket kértek fel – Szabó T. Annát, Csehy Zoltánt, Vörös Istvánt és Győri Lászlót –, akiknek az elmúlt egy évben jelent meg könyve. A főszerkesztő, Villányi László a folyóiratos szövegekhez kapcsolódóan először könnyedebb anekdotázgatásra hívta a fellépőket, kiderült, közös bennük, hogy nem csak szeretnek, de kifejezetten jól tudnak írni vonatozás közben, egyfajta ritmust ad a zakatolás az alkotásnak és a szövegeknek is, ezt alátámasztandó sajátjukon kívül felolvastak egyet-egyet a Vonat szám más szerzőinek szövegeiből is.

Szabó T. Anna jókat mondott és kiválókat olvasott Villany című verseskötetéből is. Győri László különösen a Törpe fohásza című versével nevettette meg a Kisfaludy terem közönségét, de A szó fohászának több darabját is elszavalta. Vörös Istvánról kiderült, hogy grafomán, s az is, alig várja, hogy megírja azt a regényét, amelyben egy ősember gyerek feltalálja a vonatot magának a dzsungel közepén, Vörös maga pedig egy antológiát szeretne „kitalálni” cseh költők verseiből.

Csehy Zoltán a rá jellemző széles mosollyal mesélt arról, hogy vonzalma a római és görög szerzőkhöz valójában egy lopásnak köszönhető, ugyanis amikor a somorjai gimnázium festésekor a létrát egy latin nyelvkönyvvel polcolták alá, ő pont azt tulajdonította el. S hogy a számos ókori témát, valamint formát megidéző műveken kívül mibe torkollott? „ Feleségemmel mi ketten alkottuk a latin–magyar szakot Pozsonyban.” Majd szabadkozott, hogy a dramatizált Filoména-történet előadása meghaladja előadói képességeit. Nem haladta meg, mint ahogyan a Puccini-verseké sem, s közben egyre mélyebb bepillantást engedett a Homokvihar című legújabb kötetébe is.

Tartalmas hétvégi program, igazán követendő példa lehetne több város számára is, kihasználva a tavaszi és karácsonyi nagy könyves-dömpingen kívüli eső időszakot, ezért reméljük, hogy a jövőben még lesz könyv is és szalon is. (Csapody Kinga)