Kiss Judit Ágnes: Irgalmasvérnő Alexandra Kiadó, Pécs, 2006

Sokhangú, több irányba utakat nyitó könyv Kiss Judit Ágnes első verseskötete, az Irgalmasvérnő. Legizgalmasabbnak azokat a verseket érzem a kötetből, amelyekben a nőiség, a női identitás jelenik meg: „Dicső macsó nevet nyer el a férfi, / ha kétértelmű minden mondata, / s a rossz nyelvektől akkor sincs mit félni, / ha minden éjjel más nőt visz haza. / De hogyha a nő mer szabadosan élni, / s nem csak célozgat arra, mit akar: / »akármit el tud csípőn alul érni, / vagy egyszerűen baszhatnékja van.«” (Ballada a kettős erkölcsről) A test és a testi folyamatok versbe írásakor a kötet nyelve felszabadulttá és merésszé válik, s egy originális, egyéni nézőpont hatalma alá kerülhet az olvasó: „mert százszobás menedékház a méhem, / benne nyugszik el minden összebújva, / tucatszor pusztulok el minden évben, / és tizenkétszer támadok fel újra.” (Töredékes)

Nagyon gyakran azonban a kötet versei olyan, elhasznált megoldásokhoz nyúlnak, amelyek aláássák az egyéni nézőpont eredetiségének erejét. Ilyen az előbb idézet vers, a Töredékes „bűvölök szarvakat teliholdra” és „az utak irányítják léptemet / Isten felé. látod, ezért lehet, ...” sorai, a „Minden éjjel / ágyamba hívom a rettenetet. / És végignyalogat.” (Életformák) strófa, valamint a „szentség lehet / az érintés, mi kettőnk közt lebeg.”, „minden fájdalom ellen / magadból emelj falat” típusú megoldások. Ezekben az esetekben véleményem szerint az a probléma, hogy a túlexponált érzelmi hőfok egy elhasznált, költészeti közhellyé süllyedt megoldásban kénytelen megnyilatkozni, s az elhasználódott nyelv egyúttal tönkre is teszi, hitelteleníti az érzelmi intenzitást.

Nem érzem folytathatónak Kiss Judit Ágnes költészetében a népdalszerű verseket, de a kuplé műfajába sorolható lírai darabokat sem. Mindkét esetben inkább dalszövegként és nem önmagában megálló, összetett jelentéseket mozgósító versként lehet értelmezni az előállt szövegeket: „hazudtam csókot és szerelmet / hazudtam gyönyört is ha kellett / igaz szó kéne most de számban / csak összekérgesedett nyál van” (kuplé). Nemcsak ebben az idézetben, a kötet több versében is találkozhatunk a József Attila-i erkölcsi imperatívusszal: de a legtöbb szövegben megmarad az egyszerű felhasználás szintjén ez a réteg, nem változik át újfajta, eredeti minőséggé.

Kiváló formaérzék, elavult megoldások előnyben részesítése, originális, egyéni nézőpontok megjelenítése: talán így lehetne jellemezni az elemzett verseskötetet. Mindehhez feltétlenül hozzá kell tenni, hogy Kiss Judit Ágnes verseinek mindenképp van egy olyan rétege, amelynek továbbírása jelentősebb lírai teljesítményhez vezethet: az Irgalmasvérnőben ennek láthatók is bizonyos nyomai.