Kísértetkastély náci bűnökkel és féltékenységgel

Jó idő eltelik, amíg csak búskomor, sötét hangulatok, homályba vesző vagy homályból kibukó képek, zuhogó eső, mély csendet megtörő hirtelen hanghatások, valamint idegenkedés és tartózkodó magatartásformák utalnak arra, hogy itt valamiféle szellemerők munkálkodnak a háttérben. Ezt a sejtelmes légkört erősítik a fojtott, visszafogott színek, amelyek csak olyan jeleneteknél élesednek ki, amikor valami realisztikus, még inkább naturalisztikus történik. Például egy sérült emberi láb érzéstelenítés nélkül történő, iszonyatos visítással kísért lefűrészelése, vagy a leszbikus aktussal fűszerezett részeg orgia.

Egy elhagyatott, omladozó épületbe beköltözik a főhős, Marek (Ivan Franěk), s érkezését követően misztikus emlékekből megelevenedik az elhagyatott lak múltja. Marek a kastélyban töltötte gyermekkorát, nővére árnyékában, s minden rossz, ami felnőtt életében vele történik, látszatra a lányra vezethető vissza. Akinek gonoszságáért ugyancsak megfizetett az élet: egy szemébe szúródott vasszög formájában.

A kísértő múlt boncolgatásával derengeni kezd, hogy a borzalmak mögött második világháborús náci intézkedések állnak. Minden, ami a jelenben szellem-kísértésként hat a kastélyban, látszatra a náci bűnökre vezethető vissza. A befejezés azonban olyan meglepetéssel szolgál, amely tisztázza a látszatérzeteket, s nyilvánvalóvá teszi, nincs kísérteties misztika a történések mögött. Csak a rejtélyes tálalás, a stílus változtatja horrorrá a helyi postás kisasszony elfojtott szerelemét, amelyet Marek iránt érez.