<p>Mondanám e kötetről, hogy pompás. De nem ez a jó szó. A visszafogottság, a bensőséges, nagyon finom rezdülésekkel élő, moccanó magzatujjhoz hasonlító versek nem pompásak. Ezek a versek a katartikus élmény kategóriájába tartoznak.</p>
Kísérlet a tér átfogalmazására
Ám rengeteg szomorúságot, félelmet, aggódást, szinte csak őssejti szinten érthető rianásokat, sejtszaporodások zaját kell hozzá hallani. Nagyon el kell gondolkodni azon, amit Szabó T. Anna csodálatos képességgel papírra vet. Kerített tér – ez a kötet címe. A 21. század elején élő gondolkodó, érző, féltő, aggódó anya és nő, Szabó T. Anna világképe, helyzetjelentése napjainkról – hat ciklusban. Félelmetesen erős, koppanó szövegek. Egy előhang adja meg a kötet hangulatát, a Szemben című vers, ciklusoktól függetlenül, ars poeticaként. A legnagyobb emberi probléma, az istenhez való hasonlóság és az ördögihez való vonzalom kérdését veti fel, s arra megnyugtató megoldást ad: „… nem kér, nem szólít, nem nevez meg, / nem mondja azt sem, hogy szeretlek, / mert nem vagy és a tükör sincsen: / a tükörbe nézel, ott van Isten.” A tükörbe nézés, az önmagával, a múlttal, a cselekedetekkel, az érzelmekkel, a csalódásokkal, a félelmekkel, a vágyakkal és kísértésekkel való szembenézés a központi témája Szabó T. Anna kiváló verskötetének. Ritmikusan bukkannak elő ezek a motívumok, s mellettük a társadalmi felelősségvállalás, a történelmi tragédiák és traumák ütötte, máig vérző sebek miatti érzések újrafogalmazása – ez az, ami most Szabó T. Annát foglalkoztatja. Az asszonyi sors és gondolkodás mély és erős sorai például: „Vegyünk egy asszonyt: / olcsó, mert szegény. / Vagy egy másikat: / ez drágább, mert gazdag. / A szüzességét. Vedd csak el. Neked adja. / Vagy csak a testét. Hidd el, kész regény.” S tényleg az! Ebben a pár sorban egy nő sorsa regénnyé dagadhatna. A Kerített tér olyan szövegkísérlet, amely a keríthetetlent, a végtelen teret képes szavakkal mégis bezárni s kinyitni egyszerre. Hol tart ma egy költő, egy érett, gondolkodó, csodásan finom világú nő? Íme, itt: „Hol tartok most negyvenéves / koromban? / Vérem parázs, ereimben / korom van.” Borzongatóan éget és izzik az olvasóban Szabó T. Anna költészete. Nem korom marad utána, hanem valami bizsergő, nyugtalan és morajló életvágy! Szabó T. Anna: Kerített tér. Magvető, 2014.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Korábbi cikkek a témában
2024. 11.17.
A lány, aki a rózsától tanult énekelni
2024. 09.24.
„Anyamagam”
2024. 09.10.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.