<p>Mondanám e kötetről, hogy pompás. De nem ez a jó szó. A visszafogottság, a bensőséges, nagyon finom rezdülésekkel élő, moccanó magzatujjhoz hasonlító versek nem pompásak. Ezek a versek a katartikus élmény kategóriájába tartoznak.</p>
Kísérlet a tér átfogalmazására
![](/sites/default/files/styles/image_16_10_w400/public/lead_image/ujszo_14080008290844_16_0.jpg.jpg?itok=BCO0Eb4R)
Ám rengeteg szomorúságot, félelmet, aggódást, szinte csak őssejti szinten érthető rianásokat, sejtszaporodások zaját kell hozzá hallani. Nagyon el kell gondolkodni azon, amit Szabó T. Anna csodálatos képességgel papírra vet. Kerített tér – ez a kötet címe. A 21. század elején élő gondolkodó, érző, féltő, aggódó anya és nő, Szabó T. Anna világképe, helyzetjelentése napjainkról – hat ciklusban. Félelmetesen erős, koppanó szövegek. Egy előhang adja meg a kötet hangulatát, a Szemben című vers, ciklusoktól függetlenül, ars poeticaként. A legnagyobb emberi probléma, az istenhez való hasonlóság és az ördögihez való vonzalom kérdését veti fel, s arra megnyugtató megoldást ad: „… nem kér, nem szólít, nem nevez meg, / nem mondja azt sem, hogy szeretlek, / mert nem vagy és a tükör sincsen: / a tükörbe nézel, ott van Isten.” A tükörbe nézés, az önmagával, a múlttal, a cselekedetekkel, az érzelmekkel, a csalódásokkal, a félelmekkel, a vágyakkal és kísértésekkel való szembenézés a központi témája Szabó T. Anna kiváló verskötetének. Ritmikusan bukkannak elő ezek a motívumok, s mellettük a társadalmi felelősségvállalás, a történelmi tragédiák és traumák ütötte, máig vérző sebek miatti érzések újrafogalmazása – ez az, ami most Szabó T. Annát foglalkoztatja. Az asszonyi sors és gondolkodás mély és erős sorai például: „Vegyünk egy asszonyt: / olcsó, mert szegény. / Vagy egy másikat: / ez drágább, mert gazdag. / A szüzességét. Vedd csak el. Neked adja. / Vagy csak a testét. Hidd el, kész regény.” S tényleg az! Ebben a pár sorban egy nő sorsa regénnyé dagadhatna. A Kerített tér olyan szövegkísérlet, amely a keríthetetlent, a végtelen teret képes szavakkal mégis bezárni s kinyitni egyszerre. Hol tart ma egy költő, egy érett, gondolkodó, csodásan finom világú nő? Íme, itt: „Hol tartok most negyvenéves / koromban? / Vérem parázs, ereimben / korom van.” Borzongatóan éget és izzik az olvasóban Szabó T. Anna költészete. Nem korom marad utána, hanem valami bizsergő, nyugtalan és morajló életvágy! Szabó T. Anna: Kerített tér. Magvető, 2014.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.