Kira Muratova bolondos esküvője

Filip Panov, aki nagyszerű alakítást nyújt Kira Muratova új filmjében, ugyancsak ott volt Karlovy Vary sztárvendégei közöttČTK-felvételCsöndes zsörtölődése azoknak sem lehetett feltűnő, akik a közelében várakoztak, Stephen Fry ugyanis, ahogy azt a kísérője mesélte: inkább csak önmagát okolta a történtekért, és nem a tolvajt, aki a kellő pillanatot kivárva lecsapott „áldozatára”. A termetes alakú Fry nem is a gépet, hanem a benne levő képeket sajnálja. Meg is kérte kísérőjét, jelentesse be gyorsan a repülőtéri hangosbemondóval, hogy a „tisztelt tolvaj úr” a szerzeményét megtarthatja, de a családi képeket legyen olyan kedves átlőni a megkárosított személy e-mail címére.

Másfajta kellemetlenség várt a Kávéház a strandon című francia film idősebb főhősére. A marokkói tengerparton játszódó történetben Fouad, a kávézó tulajdonosa „fűvel” is kereskedik, amíg le nem bukik. Fiatal barátja, a húsz év körüli Driss, akivel együtt „üzemeltetik” a félreeső, éppen ezért nyugalmas, kevesek által látogatott helyet, rendszeresen bejár hozzá a börtönbe, még enni is hord neki. De amikor Fouad ismét szabaddá válik, a becsületes fiú elköszön tőle. Egy életre. Ő nem akar mellette bűnös helyzetekbe keveredni, majd később rácsok mögé kerülni. Benoit Graffin, a harmincöt éves francia rendező nemcsak a két férfi különböző életfelfogását igyekszik megmutatni – Marokkóról, az ellentétek lenyűgöző országáról is árnyalt képet ad.

Legfrissebb munkáját küldte el Karlovy Varyba Kira Muratova, az egykori szovjet filmgyártás kőkemény, elvhű asszonya, akinek nem egy alkotását hét lakat alatt őrizte a régi rendszer. Muratova most sem elnézőbb vagy engedékenyebb a társadalmi visszásságok láttán. Tavaly és tavalyelőtt forgatott filmjei, a Levél Amerikába és a Másodrangú emberek ugyanolyan bátor, szókimondó és kritikus hangvételű alkotások, mint azok a munkái, amelyekért a szovjet elvtársaktól lakolnia kellett anno. Új opusát, a Csehov-motívumokat eleddig csak a moszkvai filmfesztivál nézői láthatták, Karlovy Varyban tegnap volt a nemzetközi bemutatója. Az Ogyesszában élő és dolgozó ukrán „vaslady” ezúttal két Csehov-novellát gyúrt össze, és az így nyert anyagot ültette át a mába. A történet első felében egy húsz év körüli, zárkózott lelkületű fiú próbál kitörni despota apja uralma alól. Muratova aprólékos jellemrajzokat ad a család tagjairól, de még a baromfiudvaron is hosszasan elidőzget. Az állatokban is megtalálja az „emberi” jellemet. Petya (Filip Panov nagyszerű alakításában) előbb csak egy kisebb útra szánja el magát (bemegy a városba, ahol néma szemtanúja lesz egy színpadra illő esküvői szertartásnak), a film végén azonban végérvényesen elköltözik otthonról. A 110 perces film több mint fele a se vége, se hossza pravoszláv esküvő apró, de annál groteszkebb mozzanatait fűzi egybe, Muratova páratlan humorérzékét tanúsítva.

Furcsa szerzetekről szól Bohdan Sláma Rotterdamban már díjat nyert, Karlovy Varyban az információs szekcióban vetített cseh filmje, a Vadméhek is. Nem méhek és nem darazsak – vadméhek! Ezek az emberek ugyanis csak önmagukra veszélyesek. Többségükben akaratgyengék, így aztán egyre mélyebbre süllyednek a sárban. Kátyúba került az egész életük. Ott, ahol ők nyűglődnek, valahol az Isten háta mögött, úgysem remélhetnek túl sokat, de még azt a keveset is elveszítették már, amit az indulásnál kaptak. A munkanélküliség, a szegénység, az érzelmi sivárság áldozatai, bár nevetni még tudnak – önmagukon is. Egy eldugott kis hegyi falu lakói ők, akik fölött örökké borús az ég, de még az eső sem tudja lemosni róluk a sok kínt, gyötrelmet, a hiábavaló küzdelmek sarát.

Az idei fesztivál utolsó vendége a jelenleg Prágában forgató Sean Connery lett volna. Tegnap délben megüzente: nem jön. Valahogy nem érzi jól magát. Ő tudja. Egy jó kis fürdőzés talán segített volna rajta. Itt van viszont a fesztiválon a Csillagok háborúja bájos szőkesége, Keira Knightley. Húszon innen: felszabadultan csivitel. Rózsaszín trikója alól ki-kivillan a köldöke. Szexi kiscsaj. Fogja is erősen a kezét „szerelmi testőre”.