Ki a nagy és ki a még nagyobb?

Izgalmas a felvetés: tudásával, tehetségével, rendkívüli adottságaival vajon ki mennyivel öregbítette hazája jó hírét? Ki kit tart igazán nagynak, követendő példának, egy ország szimbólumának, ha úgy tetszik, élő ikonjának? A Reflex összeállítása szerint mind a mai napig a legnagyobb cseh egyéniségek a következők: Karel Gott, Miloš Kopecký, Milan Kundera, Božena Němcová, František Křižík, Emil Zátopek, Otto Wichterle, Voskovec és Werich, František Moravec, Laurin és Klement, valamint Karel Havlíček Borovský. A felsoroltak felét nem kell bemutatni, Gottot, Kunderát, Zátopeket ismeri a világ, Němcovát, Kopeckýt, Jiří Voskovecet és Jan Werichet kevésbé, a többieket egyáltalán. Gott, az aranyba öntött Csalogány, aki túl a hetvenen még mindig legyűrhetetlenül dalol, a Párizsban élő, franciául író Kundera és Zátopek, aki tizennyolc világrekordjával a könnyűatlétika fenoménja, nem véletlenül áll a lista élén. Němcová, aki 1855-ben írt és azóta is szeretett Nagyanyójával, s főleg a hagyományoktól eltérő életvitelével és gondolkodásával ma is erősen foglalkoztatja a cseh nemzetet, a világirodalomban nem tudott olyan helyet elfoglalni, mint amilyet megérdemelne. Kopeckýt, a Kórház a város szélén Strossmayer doktorát csak azokban az országokban ismerték, ahol vetítették minden idők legismertebb cseh(szlovák) tévésorozatát. Voskovecet és Werichet, a cseh színpad nagymestereit akkor ismerte meg a világ, amikor a harmincas évek végén Prágából az Egyesült Államokba menekültek a náci üldözés elől. Színházi nagyságuk azonban még a magyar közönség előtt sem igazán ismert.

Otto Wichterle az egész világon több százmillió emberen segített, mégis hányan tudják, hogy kontaktlencséjüket neki köszönhetik? 1962 tavaszán házilag már ötezer kontaktlencsét gyártott, hazájában mégsem állt mögé senki. Pedig látványosabb termékbemutatót még Voskovec és Werich sem rendezhettek volna számára, mint ahogy azt ő maga kitalálta. A saját szeméből kivett lencsét a földre dobta, jól megtaposta, aztán a szájába kapva a portól megtisztította, majd visszarakta a szemébe. Két év múlva egy amerikai cég, 70 ezer dolláros indító tőkével kezdte el a gyártását. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából nemcsak a tudóst - a született gentlemant is köszöntötte Wichterle személyében Aubrey D. Jenkins, a világhírű angol vegyész. „Az olyan emberek nélkül, mint ő, Csehország nem lenne szabad ország, és nem lenne olyan jelentős híre a tudományban, főleg a makromolekuláris kémiában.“ Otto Wichterle nevéhez nem kevesebb mint 200 orvosi és vegyipari találmány kötődik.

František Moravec ezredes nevét a történelem tette naggyá: ott állt a Reinhard Heydrich elleni merénylet gondolatának megszületésénél. De ő volt az is, aki 1948 februárjában elítélte Eduard Benešt kommunistaellenes politikája miatt. Hetvenegy évesen halt meg Washingtonban, útban munkahelye, a Pentagon felé, s annak idején erről még a kommunista Rudé Právo is hírt adott.

Karel Havlíček Borovský újságíróként vált a cseh kultúra kiemelkedő alakjává. 1838 októberében, tizenhét évesen kezdte meg filozófiai tanulmányait Prágában, majd a Prágai Lapok szerkesztőjeként új fejezetet nyitott a modern cseh újságírás történetében. František Křižík akkor vált híressé találmányával, a differenciált ívlámpával, amikor Bell a telefonnal, Siemens a dinamóval és Edison az égőjével. Pályáját vasúti távírógépek javításával kezdte (akárcsak Edison), majd „a villamos áram ura“ lett. A saját maga által kifejlesztett berendezésével több mint száz villamos erőművet látott el, az elsőt 1899-ben, Prágában.

Václav Laurin és Václav Klement a cseh autóipar úttörői. 1895-ben Mladá Boleslavban műhelyt nyitottak öt alkalmazottal, és bicikliket kezdtek el gyártani. Laurin gépész volt, harmincéves, Klement könyvkereskedő, huszonhét esztendős. Imádták a kerékpárokat. Már működésük első évében ötféle kerékpárral (köztük háromkerekűvel) képviselték magukat a piacon. Később áttértek a motorkerékpárgyártásra, és 1904-ben már a világ 64 versenyén 56 arany- és 59 ezüstérmet szereztek gyártmányaikkal.

Egy évvel később már autógyárosként emlegeti őket a világ: a Voiturette megtervezőiként. Hatszáz alkalmazottjukkal az Osztrák-Magyar Monarchia legjobb autógyárát vezették. Egyiptomban, Japánban, Argentínában, Új-Zélandon és Oroszországban adták el járgányaikat, cégük a későbbi Škoda-művek alapját teremtette meg.

S hogy kit tart igazán nagy csehnek Ludvík Vaculík, a Kétezer szó és a cseh álmoskönyv nyolcvanhárom éves szerzője? A Reflex különszámában megírja: IV. Károly császárt, Husz Jánost, Čapeket és Nerudát, valamint Tomáš Baťát. És bizonyára Milos Forman vagy a Párizsban élő másik cseh író, Patrik Ouředník, vagy a mélytengeri szabadtüdős merülések verhetetlen bajnoka, Martin Štěpánek is újabb nevekkel szolgálna. Elvégre mindenki más területen keresgél, a lényeg pedig úgyis az, amit a cipők ura, Baťa mondott: „Nem tudom, miért élünk a földön, de úgy gondolom, valamilyen célja biztosan van. Véleményem szerint istenek edzenek bennünket a saját harci céljaikra. A végső harcra pedig csak munkával készülhetünk fel.“