Kettős tárgy?

A kettős tárgy fogalmával egyetemi tanulmányaim során találkoztam először, ezért meglepő volt számomra, hogy a hetedikesek nyelvtankönyvében (1997-ben jelent meg, szerzője Nagy Adorján) is szerepel. A fejezetet elolvasva viszont rádöbbentem arra, hogy itt csak fogalomzavarról van szó. A 37. oldalon ugyanis ezt írja a szerző: „Megtanultuk, hogy a főnévi ige-név a tárgy kifejezőeszköze is lehet, tehát további tárgy kapcsolható hozzá: Éva szeret könyvet olvasni. A kiemelt tárgyas szószerkezetet, amelynek mind az alaptagja, mind a meghatározó tagja tárgy, kettős tárgynak nevezzük.”

Azt a nyelvtani jelenséget viszont, melyről Nagy Adorján ír, nem kettős tárgynak nevezzük.

Nézzük sorban, milyen esetek fordulhatnak elő, ha mondatban több tárgy is található! Előfordulhat, hogy két vagy több egymással mellérendelő viszonyban levő tárgy is van a mondatban, ilyenkor a tárgyak egy közös fölérendelt taghoz tartoznak, pl. könyvet és újságot olvas; szeret olvasni, kirándulni és rajzolni; Évát meg Petit láttam tegnap. Ebben az esetben halmozott tárgyról beszélünk.

Ha a főnévi igenévvel kifejezett tárgynak saját tárgya is van – ez szerepel a hetedikesek könyvében is –, többszörös tárgyról beszélünk, pl. szeretek meccset nézni; nem akar nyelveket tanulni; szeret könyvet olvasni. A tankönyv példamondatában tehát az olvasni az állítmány bővítménye, míg a könyvet a főnévi igenévvel kifejezett tárgyat bővíti, ezekben az esetekben tehát a két tárgy között alárendelő viszony van. A régebbi nyelvtanok (pl. A mai magyar nyelv rendszere – Tompa Mihály szerkesztette, 1962-ben jelent meg; A mai magyar nyelv – Rácz Endre szerkesztésében 1968-ban jelent meg először) a tárgy fajtáiról szólva megemlítik a kettős tárgy fogalmát is. Ilyenkor az alaptaghoz két tárgy tartozik, egy tárgyragos főnév és egy főnévi igenév. A kettős tárgy főleg a lát, hall, érez, hagy, enged igék mellett fordul elő, például borulni látom az eget (ilyenkor tehát mindkét tárgy az állítmányt bővíti, egymástól viszont függetlenek). Megjegyzik továbbá, hogy a névszói tárgy (eget) az igenévben kifejezett cselekvés (borulni) végzőjét, logikai alanyát jelöli, de nincs neki nyelvtanilag alárendelve. Ezt a szerkezetet egyfajta szintagmabokornak tekintik. Az újabb nyelvtanok (pl. a Magyar grammatika – ez az egyetemi tankönyv 2000-ben jelent meg, főszerkesztője Keszler Borbála) szerint viszont az ilyen típusú mondatok elemzése több problémát is felvet. Ellentétbe kerül például azzal az állítással, mely szerint két, grammatikailag független, azonos szerepű mondatrész nem csatlakozhat azonos alaptaghoz. Ezekben a szerkezetekben a főnévi igenévi tagot nem tárgynak, hanem (állapot)határozónak tartják, s a kettős tárgyat nem veszik fel külön típusként a tárgy fajtái közé. (Az egyetemen is ezt az elméletet oktatjuk.) A borulni látom az eget példában tehát az eget lesz a tárgy, mely az állítmányt bővíti, a borulni főnévi igenév pedig állapothatározó (milyen állapotban van az ég?).

Látható tehát, hogy az újabb nyelvtanokban már nem találkozunk a kettős tárgy fogalmával, az alapiskolás tankönyvből származó idézetben pedig nem is a régebben kettős tárgynak nevezett jelenségről ír a szerző. Tárgyi tévedésről, helytelen szakszóhasználatról lévén szó, a szóban forgó tankönyvben mindenképpen ki kellene javítani a kettős tárgy megnevezést, mégpedig a többszörös tárgy kifejezésre.