Két úton a festészetben

A magyar művészettörténet két festőóriásának munkáit együtt bemutató, a Mirbach-palotában látható tárlat a Pozsonyi Magyar Intézet, valamint a Pozsonyi Városi Galéria közös szervezésében valósult meg. Pusztai Tündét, a pécsi Janus Pannonius Múzeum művészettörténészét Csontváry és Mednyánszky kapcsolatáról és a szlovák fővárosba elhozott képzőművészeti anyagról kérdeztük. 

A hivatalos leírás szerint a kiállítás koncepciója, rendezőelve a tisztelgés a két alkotó életműve előtt, amelyekben több párhuzam is akad. Mindketten 1919-ben, tehát 100 éve hunytak el, erős a kötődésük szülőföldjükhöz, a Felvidékhez, ahol kedvelt, népszerű művészek. Mi alapján válogatták ki azokat a festményeket, amelyeket elhoztak Pozsonyba?

A természet magányos, zseniális vándorai tárlatcímhez igazodva a válogatás rendezőelvét a vándorlás téma határozta meg. Csontváry esetében az utazásai jelentik ezt. A pozsonyi tárlaton láthatunk itáliai képeket, valamint athéni, jeruzsálemi és mosztari helyszíneket. Természetesen itt, Szlovákiában nem maradhatott ki a válogatásból a szülőföld, Selmecbánya és környéke sem. Mednyánszky László munkásságából, vándorlásainak helyszíneiről elsősorban tájképeket láthat gyűjteményünkből a pozsonyi közönség, kiegészítve néhány alkotással abból az időszakból, amikor az első világháborúban haditudósítóként járta a frontvonalat.

Csontváry és Mednyánszky egy esztendő eltéréssel születtek a Felvidéken, a Kárpátok és a Tátra fenséges vidékén. Más érzés Pécsről Pozsonyba, ahogy mondta is, a szülőföldre elhozni Csontváryt és Mednyánszkyt, mint elvinni esetleg a világ más pontjára?

Mednyánszkyról tudjuk, hogy általánosan ismert Szlovákiában, ez már a kiállítás plakátjáról, a névhasználatból kiderül. Csontváryról azonban ez kevésbé mondható el. Nálunk viszont fordítva van, az ő művészete ismertebb és elismertebb. Ilyen szempontból is jó, különös és érdekes elhozni ide a munkáit, hogy aki nem ismeri annyira, eredeti alkotásokból fedezze fel Csontváry művészetét. Ahogy már említettem, ezért sem hiányozhat a válogatásból a szülőföldnek, Selmecbányának és környékének az ábrázolása.

A Mirbach-palotában látható anyag milyen részét képezi a pécsi Janus Pannonius Múzeum gyűjteményének?

Mednyánszky tíz, Csontváry hat festménnyel szerepel itt. Az utóbbinak gyűjteményünkben nagyméretű és kisebb művei is megtalálhatók. A teljes életműnek egy nagyon jelentős része van Pécsett, kezdve a müncheni rajzokkal, befejezve az utolsó ismert olajfestményével. De vannak a gyűjteményben az utolsó kép megfestése után készült vázlatok is, amelyeket már a nagybeteg Csontváry készített festménytervként. A tízes években készült szénrajzok, allegorikus jelenetek, kompozíciótervek és vázlatok az utolsó alkotói periódusból valók. Csontváry utazásainak jelentős részét elhoztuk gyűjteményünkből Pozsonyba. Ami otthon maradt, s amiért el kell jönni Pécsre, a Közel-Keleten készült két nagy kép, a Mária kútja Názáretben, a Baalbek, a Tártában született nagy festménye, a Nagy Tarpatak a Tátrában, a Kis Taormina, valamint a Magányos cédrus. A Csontváry-anyag egy, a hetvenes években megnyílt külön, a festőről elnevezett múzeumban, egy neoreneszánsz épületben található. A Mednyánszky-anyag nagy része pedig a Modern Magyar Képtárban kapott helyet, és annak a jelentős részét képezi. A Mednyánszky-alkotások beleágyazódnak abba a 19. és 20. század fordulója körüli, illetve a 20. századi anyagba, amelyet a Modern Magyar Képtár bemutat. Csontváry ebben az összeállításban mindössze egy művel szerepel, azt érzékeltetve, hogy kiknek volt a kortársa. Ez a szerepeltetés azért is érdekes és fontos, mert felmérhető belőle, hogy bár Mednyánszky és Csontváry egymás kortársai voltak, mégis teljesen más stílusban festettek.

Ezt a pozsonyi közönség is lemérheti a nálunk bemutatott anyagból. Lehet-e azt elemezni, hogy ábrázolásmódban, stílusban miért és miként megy el más-más irányba két festő, akik kortársai egymásnak? 

Természetesen. Nyilván befolyásolja, hogy mi áll közel a művész karakteréhez, de az érdeklődése ugyanúgy meghatározza, hogy miként és mit alkot. Mednyánszkyt abszolút a tájképfestészet érdekelte, azon belül is a barbisoni iskola. Zárkózottabb karaktere a színvilágában is megnyilvánul. A tájnak a sötétbarnákkal és a zöldekkel megfesthető részleteit ábrázolja döntően. Az életmű lezárásaként született katona- és a világháborús képek, hasonló színtónusokkal hatva, ugyancsak nagyon depresszív, nehéz időszakot bemutató munkák. Ha Csontváry életét vizsgáljuk, az sem az a napfény, amelyet a festészetével képvisel. Az egy abszolút pozitív ember válaszkeresését tükrözi. Csontváry keresése a festészet lényegének, esszenciájának a keresése. Vándorlásai során mindenütt azokat a témákat és azokat a színeket kereste, amelyek képesek visszaadni a festészet lényegét. Minden művével a módját kereste, illetve azzal próbálkozott, hogy miként lehet egy műben összegezni azt, ami maga a festészet. Szerintem a Baalbekben, ebben a hatalmas műben, a világ legnagyobb napút-festményén, amely Pécset van, ez sikerült neki.

A Mirbach-palotában is látható Római híd Mosztarban című festmény formáiban, színvilágában, belső, sugárzó miliőjében valóban benne érzékelhető mindaz, amit a festészet évszázadai, évszázados stílusait magukkal hoztak. A néző vizuális élményként azt érzi, hogy az, amit a festészet kezdeteitől a ránk maradt alkotásokon megfestettek, benne van ebben az egyetlenegy képben. 

Pontosan ezt szerette volna elérni, megvalósítani Csontváry. Ezért is nagyon érdekes itt, a Mirbach-palota földszinti helyiségeiben együtt látni a két festőgéniusznak az ugyanabban az időszakban festett műveit. Mednyánszkyban erősen érezni a barbisoni iskola hatását. Csontváry viszont teljesen előremutat. A koloritja abszolút a huszadik század felé mutat, vásznai nagyon új megfogalmazást jelentenek.

Mindenképpen új megfogalmazás, mégis olyannak tűnik egy-egy festménye, mintha egy középkori kép is benne rejtőzne. Közben pedig annyira lekerekített, egyszerűsített, minimalizált, ahogy a formákat leképezi. 

Csontváry nagyon sokat utazott Nyugat-Európában is, és alaposan ismerte az összes nagy gyűjteményt. Amit említ, hogy benne van a középkor is, azért lehetséges, mert jól ismerte és a művészetében nyilván fel is használta valamilyen módon. Példát is említenék erre, a Mária kútja Názáretben című festményét, amelyen az alap a hagyományos Mária-ábrázolás. Rokonságot mutat a művészettörténetben végigkövethető Mária-ábrázolásokkal. Ugyanakkor abban a környezetben, ahova Csontváry a fő alakot helyezi, a teljesen más színfalak elé, nemkülönben abban a színvilágban, amellyel ő dolgozott, valamint a témának abban az értelmezésében, ahogy ő nyúlt hozzá, ott van a huszadik század kezdete.