Két tűz között az alföldi betyár

Végtelen szerelem a végtelen pusztán. Egyetlen mondatba így sűríthető a történet, amelyet Petőfi Sándor A csaplárné a betyárt szerette című költeménye ihletett.

Kiskölyökként ifj. Vidnyánszky Attilát nemegyszer nevezte nagy betyárnak szeretett nagymamája, aki színjátszó kört vezetett Kárpátalján.

„Különleges gyerekkorom volt – mondja a Vígszínház kimagasló tehetségű művésze. – Betyárkodtunk, amennyit csak tudtunk a barátainkkal. Semmi nem vonzott a focin, a lányokon és a bunyózáson kívül.”

Főiskolás korában nem is gondolt az ilyen kosztümös kalandfilmekre, mint akár a Sose lesz vége. Nem az volt minden álma, hogy utolérhetetlen kalandhős legyen. A betyárvilágot a Rózsa Sándor című televíziós sorozatból és a Talpuk alatt fütyül a szél című játékfilmből ismerte.

„Engem mindig a konkrét feladatok érdekelnek. A kihívások. A Hamletre készülve sokat kellett vívnom, a Diktátorhoz rengeteg akrobatikai gyakorlatot kellett elsajátítanom. Legutóbb, A kastélyhoz egy extrém sportban, a parkourben kellett gyakorlatot szereznem. Évekkel ezelőtt futni, edzeni jártam, mielőtt elkezdtük volna a Veszettek című film forgatását. Szeretek elmélyülni olyan feladatokban, amelyek elengedhetetlenek egy szerepre való tökéletes felkészüléshez. Hálás vagyok azért az élményért is, amely most Somossy Barbara vizsgafilmjéhez köt. Először is örülök, hogy segíthettem egy pályakezdő alkotó munkáját, amelynek ilyen komoly nemzetközi visszhangja van, másodszor pedig kedvemre lovagolhattam a szerepre való felkészülés során.”

Ez volt számára a legnagyobb kihívás a filmhez. Nyeregbe szállni.

„A régi nagy, klasszikus alkotásokban többször találkozott a színész ilyenfajta feladatokkal. Cserhalmi Györgytől és nemzedéktársaitól sokat hallottam erről. Hogy ők annak idején milyen munkákban vettek részt, és az mennyi kalanddal járt. Lovon ültem már korábban is, amikor Zsótér Sándor a Hippolü-toszt rendezte a Nemzeti Színházban. Egy élő, fehér ló is szerepet kapott a darabban. A ló ugyanis földi mása volt Artemisz istennőnek, akit a címszereplőhöz szerelmi viszony fűz. Trokán Nórával, aki a szerelem istennőjét és Hippolütosz mostohaanyját játszotta, együtt jártunk lovagolni. Neki köszönhetem, hogy legalább minimális közöm van a lovakhoz. Filmben most ültem először lovon. Feszült helyzet, amikor az ember még nem ura egy ekkora állatnak. De azt hiszem, meg tudtam oldani a feladatot, és még élveztem is.”

A filmbeli vágtázásban biztonsági okokból dublőr helyettesítette, de az ágaskodás az ő irányítása alatt történt.

„Egyszer sem dobott le a ló. Ahhoz, hogy irányítani tudjam, magabiztosan kellett ülnöm a hátán. Amikor Sándor Pállal forgattuk a Vándorszínészeket, az egyik jelenetben szekerestül behajtottunk a Tiszába. Óriási élmény volt, ugyanakkor nagyon veszélyes is. Láttam, mire képesek a lovak, mennyire meg tudnak indulni. Nem állítom, hogy olyan lazán álltam a dologhoz, de mert munka volt, színészi kihívás, eleget kellett tennem neki.”

Legendás helyszíneken zajlott a Sose lesz vége forgatása. Táborfalván, ahol annak idején A Tenkes kapitánya című, nagy sikerű sorozat készült, és Apajpusztán, ahol Jancsó Miklós a Szegénylegényeket forgatta. Ez utóbbi helyen ráadásul abban a házban, ahol még érezhető volt a történetbeli fogvatartottakat, vallatókat és katonákat alakító színészek szelleme. A szegénylegények háza a harmincnyolc perces vizsgafilmben csárdává alakult át, ahol a csaplárosnét alakító Szűcs Nelli és a szépséges lányát megformáló Vas Judit Gigi a fiatal betyárt, ifj. Vidnyánszky Attila Ábrisát várta.

„Nellit gyerekkorom óta ismerem, még a beregszászi színházból. Gigit is régebbről. Fontos szerepe van a filmben Patkós Marcinak is, akihez ugyancsak szoros barátság fűz, hiszen egy évvel alattam végzett a főiskolán. Kollégista társak voltunk, a Sztalker Csoportban pedig együtt dolgoztunk. Benne volt az első rendezésemben is, de együtt játszanunk most sikerült először. Mindenkinek fontos volt ez a film. Nagyon szerettük csinálni. Franz Kafka darabjára, A kastélyra akkor készültem, amikor már ebben a filmben lovagoltam. Végre úgy érezhettem magam színésznek, ahogy az álmaimban elképzeltem. Hogy egy szerephez nemcsak a szöveget, hanem valami egészen mást is meg kellett tanulnom.”

A szerző a Vasárnap munkatársa