Az irodalom magányos műfaj, nem jellemző, hogy ketten dolgoznak egy közös művön. Ehhez kölcsönös bizalom, hasonló értékrend, világlátás és nyitottság kell. Barak László és Vida Gergely régi barátok, sok mindenről egyezik a véleményük. Tavaly közös kötetet adtak ki, amelyben a karanténidőszak alatt született, egymásnak felelgetős verseiket mutatták meg a nagyközönségnek.
Nem siránkozással telnek meg az oldalak – ebben aligha szorulunk költői segítségre mi, olvasók –, hanem új nézőpontokkal, illetve régebbi tapasztalatoknak, élményeknek a karantén hatására történő átértékelésével. Mindeközben a versek egy szerves egésszé, egy izgalmas eszmecserévé forrnak össze. Az egyik fél felvet egy gondolatot, ábrázol egy helyzetet, szavakba önt egy érzést. A másik pedig beépíti azt a saját versébe, eljátszik vele, kibontja, színez rajta, vitába száll vele, vagy eszébe jut róla valami más, amihez neki van köze, ami őt foglalkoztatja.
A mai füleki beszélgetés helyszíne a helyi művelődési központ bábterme.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.