Két Caban, mindig együtt

A megjelenésük is eltérő. Michalnál a visszafogottság dominál, Šimonnál a határozottság. Ízlésben, rendezői stílusban azonban teljes mértékben fedik egymást. A Caban fivérek Karlovy Vary fesztiváljának elmaradhatatlan ceremóniamesterei, de biztos helyük van a prágai Nemzeti Színházban és a különböző csehországi nagyvállalatok nagyszabású reprezentációs rendezvényein is. Michal és Šimon Caban európai hírű látványtervezők. Ketten együtt dupla munkát végeznek. Duplán szépet, duplán tartalmasat, duplán értékeset. Eredeti ötleteikkel, kiapadhatatlan fantáziájukkal, színes képi világukkal, díszlettervezői nagyvonalúságukkal évről évre elkápráztatják Karlovy Vary filmes seregszemléjének soknemzetiségű és sokat látott közönségét. Három évvel ezelőtt a filmszalag felnagyított kockájába komponáltak csodás életképeket, tavalyelőtt földönkívüliekkel árasztották el a fesztiválpalota színpadát, tavaly egyetlen csepp víz nélkül hullámzó medencét varázsoltak a nézők elé. Nem kevésbé volt látványos az idei nyitó- és záróműsoruk sem: tolószékeseknek komponáltak megejtő „kerekes táncot”. Ketten dolgoznak ugyanazért az egy célért: egyszerűségében is pompás estet rendezni ott, ahol ifjú tehetségek, élő klasszikusok és már európai hírnevet szerzett alkotók vonultatják fel legfrissebb rendezéseiket. Nincs szükségük ehhez súlyos összegeket igénylő kellékekre, cirkuszba illő, drága kosztümökre, de még csak milliókat érő világítóparkra sem. Addig nyújtóznak, ameddig a nekik szánt takaró ér, és még a kislábujjukat sem dugják ki alóla. Michal és Šimon Caban tehetségéről a Karlovy Varyban évről évre megjelenő rangos filmes szaklapok tudósítói ugyanoly lelkesedéssel, elismerően írnak, nyilatkoznak, mint a hazai közönség, a mozi huszonéves megszállottjai, akik a díjazott művészekkel (John Malkovich, Danny DeVito, Andy Garcia, Harvey Keitel, Jude Law, Helen Mirren és a csehek: Věra Chytilová, Jiří Menzel, Milos Forman) forgatott fesztiválklipeket is hosszasan megtapsolják. Cannes, Berlin, Velence, Locarno, San Sebastian és a többi fesztiválváros képviselői minden évben irigykedve veszik tudomásul, mire képes e testvéri alkotópáros. Hogy milyen kis sztorikat, szellemes jeleneteket komponál tíznél sosem több szereplővel, a legtöbbször táncosokkal, pantomimesekkel, mozdulatművészekkel. Hogy ha nem a magasból, akkor trambulinról vagy uszodai startkőről indítja őket, ha nem a női szépséget, akkor a férfias erőt, kitartást éneklik meg, ha nem a földről, akkor a világmindenségből adnak apró, egyébként ritkán látható jeleket. Michal és Šimon (ötvenkét éves az egyik, kerek ötven a másik) talán a semmiből is képesek lennének megteremteni valamit. Michal Caban közgazdasági egyetemet végzett, a barrandovi filmgyár produkciós asszisztense, Šimon Caban iparművészeti főiskolán szerzett diplomát, építész és díszlettervező. De mindkettőjüknek papírjuk van arról is, hogy rendezői tudásra is szert tettek. Mindketten vevők a másik ötleteire. Nem versengenek. Nem akarnak egymás fölé kerekedni. Tudásukat finoman összeillesztik, eggyé kovácsolják, így mindaz, amivel brillírozni képesek, megduplázódik. Még főiskolás éveikben kezdték el a közös alkotói munkát, először egy jó nevű táncegyüttesnél (Křeč), aztán prózai előadások következtek, majd operák, rockelőadások, multimediális rendezvények és filmek. Don Gio című 1992-es egész estét betöltő játékfilmjükkel a mozarti-fausti mítoszt bevetve reagáltak a 89-es forradalom utáni prágai kulturális változásokra. Azóta Bernsteintől sem riadnak vissza, sőt élvezettel álmodnak nagyokat egy-egy parádés divatshow alkalmával is. De ha a Caban fivérek, akkor elsőként Karlovy Vary írandó a nevük mögé. Tizennyolc éve övék a „színpadi főszerep”. Fantáziájukat látva senki sem kételkedhet benne: van még újabb tizennyolc évük Kelet-Európa legrangosabb filmes mustráján.Szabó G. László