Káprázatosan ragyogtak a csillagok

Mire számíthatunk, ha tizenegy virtuóz muzsikus és két varázslatos hangú énekesnő áll ki a színpadra, olyan repertoárral, amelybena népzene, a jazz és a komolyzene keveredik, s amelyet Bartók szellemisége, az iránta érzett mély tisztelet hat át?

A válasz egyszerű: természetesen egy forró hangulatú, magával ragadó, székberagasztó és lábmozgató, fülünket és szemünket kényeztető, lelkünket dédelgető koncertre, amelytől még a kócos idegszálaink is kisimulnak, s noha két óra leforgása alatt semmiféle egetrengető változás nem történt a világban, Földünk egyetlen súlyos globális problémája sem oldódott meg, a koncert végén azzal az érzéssel kelünk fel a székünkből, hogy az élet egyszerűen csodálatos.
A Csillagok, csillagok című műsor, amelyet kedden este láthatott a Pozsonyi Kulturális Nyár keretében zajló Viva musica! fesztivál közönsége, három olyan bravúros muzsikus köré épült, akik több zenei műfajban is kimagasló teljesítményt nyújtanak: Lakatos Róbert (hegedű, brácsa) a komolyzenében és a népzenében, Dresch Mihály (fúvós hangszerek) a jazzben és a népzenében, Balogh Kálmán (cimbalom) a komolyzenében, a népzenében és a jazzben. Fantasztikus, amit „lerendeznek“ a színpadon. Egyszerűen megbabonázzák a közönséget. De nem lehet nem megemlíteni a „crossover-csapat“ többi tagját sem, mert mindannyian a zenész szakma elismert egyéniségei, akik mesterien bánnak a hangszerükkel (vagy a hangjukkal): Herczku Ágnes (ének), Korpás Éva (ének), Ladislav Fanzowitz (zongora), Koppándi Jenő (hegedű), Vizeli Balázs (hegedű), Gombai Tamás (hegedű), Mester László (brácsa), Doór Róbert (nagybőgő), Novák Csaba (nagybőgő), Kovács Ferenc (trombita). Minden hangszer úgy szólt, mintha saját lelke lenne. Herczku Ágnes és Korpás Éva énekét pedig bármeddig elhallgatnáazember. A zenei „határátlépős“ projekt Lakatos Róbert fejében született meg, és ez ideig egyetlenegyszer volt csupán látható-hallható: 2006-ban, Budapesten. Maga a műsor - mint a címe is jelzi - a Csillagok, csillagok című népdal köré szövődött, és Bartók Béla népzenei ihletésű szerzeményei mellett autentikus (magyar, román) népzene, Lakatos Róbert népzenei átiratai, valamint jazzvariációk is elhangzottak. Nehéz lenne kiemelni, mi is volt az est fénypontja, hiszen mindegyik produkció olyan tiszta fényben ragyogott (és az utat is mutatta), mint egy-egy csillag. Ha ebből a pazar kínálatból mégis választanom kellene egyetlenegyet, akkor az talán a Csillagok, csillagok jazzfeldolgozása lenne. Felkavaróan gyönyörű.
Röviden: ez egy ötcsillagos koncert volt. Vagy inkább tizenhárom.