Kaotikus vágyak között

SZABÓ G. LÁSZLÓ

Délelőtt tizenegytől este fél hétig folyamatosan dolgozik a társulat, a Párizsban élő magyar koreográfus még ebédszünetet sem tart. Ha megéhezik, pár falat szendviccsel is beéri, táncosai a reggeli és a vacsora között csupán ásványvízen élnek.

Hófehér lejtő (ha úgy tetszik: gördeszkapálya) a próbateremben, három gumiasztal a díszlet mögött. Ez lesz majd a színpadon is, semmi több. A táncosok által azonban rengeteg kín, vágyódás, szenvedély, magány, várakozás, eggyé válás és szakítás, majd újabb nagy találkozás. Ahogy azt az élet hozza. A káosz közepette. Kaotikus „rendszerben”.

Frenák Pál három nyelven irányítja táncosait. Oroszul, angolul és franciául. Hol így, hol úgy, hol amúgy. Ahogy a nyelvére jönnek a szavak. Vagy nem mond semmit, csak mutat. A legtöbbször azt hallom tőle, hogy: „Touch! Push! Stretch!” Vagy: „Szevodnya haraso.” De mixel is néha: „Maybe its mozsno!” Aztán. „Hullámozzon a test! Érezni akarom a szemed! Legyen ez 220V a testednek!” A táncosok már megszokták az ilyen kéréseket. Hetek óta zajlanak a próbák, és mindenki teljes odaadással végzi a dolgát. Ukrajnából, Fehéroroszországból, sőt még Japánból is vannak itt komoly képzettségű balettművészek, de van egy Budapesten végzett magyar balerina is a népes csapatban.

Andrej Szuhanov, a társulat vezetője maga is táncosként kezdett Kassán, aztán a társulat élére állt, majd egy rövid pozsonyi kitérő után ismét visszatért Márai városába, amelyet most már ő is a magáénak érez.

„Szerintem semmi sem véletlen az életben – mondja félúton a próbaterem és az igazgatói iroda között, mivel ő maga is szerepel a készülő darabban, s úgy érzi, jobb, ha a közelben maradunk. – Először videofelvételekről láttam Frenák Pál néhány darabját, s a Szlovák Nemzeti Színház balettigazgatójaként én hívtam meg az együttest pozsonyi vendégszereplésre. Az InTimE-mal jöttek, ami számomra is lenyűgöző előadás volt, hatalmas felfedezés. Azonnal megfogott Pali gondolkodása, koreográfusi koncepciója, nyitottsága. Minden igaz nála. A legapróbb mozdulatot is őszinte érzelmekkel tölti meg. Nagyon kevés koreográfust ismerek, aki ennyire bátran avatja be a táncosait s ezáltal a nézőket is a saját vágyaiba, gondolataiba, lelki rezzenéseibe. Nagyon sok hasonlóságot látok abban, amit ő képvisel a színpadon, s amit én magam is szívesen megmutatok a táncban. Azt már Pozsonyban, az első találkozásunkat követően eldöntöttem, hogy meghívom őt hozzánk, csak akkor még nem tudtam, hogy a hozzánk majd Kassát jelenti. De nekem itt vannak a táncosaim, én hozzájuk kötődöm a legerősebb szálakkal, ezért is gondolom úgy, a sors akarta, hogy visszajöjjek hozzájuk Pozsonyból.”

A Chaoticában majdnem az egész társulat színpadra lép, huszonöt táncossal most dolgozik először a nemzetközi hírű magyar koreográfus.

„Mivel a táncosok nagyobb része túl van már a harmincon, pontosan érzik, hogy Pali mit vár tőlük. Rögtön az első percben elfogadták őt mint alkotót. Nyitottságával és műveltségével azonnal megfogta őket. Nagyon inspiráló számukra, hogy ilyen koreográfussal dolgozhatnak, aki partnerként, és nem gyúrható anyagként kezeli őket. Nekem is nagy kihívás részt venni az előadásban. Rengeteget tanulok a próbákon. Érzem, hogy még mindig tudok fejlődni, s hogy lélekben is gazdagít ez a munka. Gondolok természetesen a közönségre is, hogy mekkora élmény lesz ez nekik, és hogyan fogadják majd ezt a számukra is meglehetősen újszerű előadást. De nem lennék őszinte, ha nem hangsúlyoznám: Palit elsősorban azért hívtam meg, hogy a táncosaink is fejlődhessenek, hogy a kortárs tánc egyik legizgalmasabb alkotója vigye őket tovább azon az úton, amelyet annak idején épp az ilyen egyéniségek miatt választottak.”

Frenák Pál nem egyedül vezeti a kassai próbákat. Vele van Nelson Reguera is, aki hetedik évét tölti a magyar–francia társulatban. Nem pusztán asszisztens, teljes értékű alkotótárs a Chaoticában.

„Két ilyen erős egyéniség rengeteget képes kihozni a csapatból. Nelson maga is csodálatos táncos. Bámulatos a kinetikai energiája. Teljes mértékben eggyé válik a figurával. Táncos és szerep valósággal összeolvad. Palival tökéletes alkotó párként dolgoznak. Együtt is, külön-külön is inspirálnak bennünket. Elképesztő erő árad belőlük. A finomra csiszolt forma mögött pedig ott a tartalom, amit a néző is azonnal megérez.”

A Chaotica után Ondrej Šoth dolgozik majd az együttessel, aki Thomas Mann Halál Velencében című regényét viszi táncszínpadra. Utána pedig Kirill Szimonovot várják, aki a szentpétervári Mariinszkij Színházban és a moszkvai Bolsojban dolgozott nemrég. Kassán az Anna Kareninát rendezi-koreografálja.

Andrej Szuhanov nagy várakozással tekint a Chaotica szeptember 27-i bemutatója elé. Frenák Pálnak még nem mondta: társulatával együtt visszavárja őt Kassára.