Kalandozások Oroszország szoc-artos útjain

Átjárhatóságot kínált két ritkán találkozó művészi egzotikus világ között. A magyarországi szocialista realizmus raktárakból előbányászott épületes darabjai (festmények, szobrok) közül „világot váltva” a kortárs orosz művészet meredeken más (másra nyitott) szellemiségébe, remekei közé léphetett a MODEM-be vizuális művészetért betérő érdeklődő.

Vizuális elemekből közel ezer négyzetméternyi területet elfoglaló, olyan nagyszabású kortárs orosz művészeti tartomány érkezett Debrecenbe, és állomásozik a Modemben a Hogyan tovább, Oroszország? – kortárs orosz művészet című tárlattal, amilyen – a rendezők szerint – 1949 óta nem volt Magyarországon.

A kortárs művészeti központ belső udvarába még állt a hatalmas (ijesztő) méretű, gigantikus Sztálin-szobor, s mereven mustrált Sztálin szeme is, amikor a földszinti szocialista művészeti kiáltványok, propaganda, öntömjénezés hatását megzavarva az emeleti kiállítótérben célegyenesbe ért a világhírű alkotók remekműveiből válogató, nagyszabású kortárs orosz kiállítás tető alá hozása.

Nagy segítség volt a debreceni szakemberek számára, hogy a tárlat anyagának elrendezését valóban hozzáértő személyek, Jevgenyij Berezner, Irina Csmirjova és Natalja Taraszova neves művészettörténészek koordinálták. Még csak folyt a műtárgy-kollekció összeállítása, utaztatásának előkészületei, Debrecenben már fokozott izgalommal álltak a kérdés előtt, vajon szerepelhet-e a magyarországi tárlaton Ilja Kabakov Közös konyha című installációja. Moszkvában ugyanis egyidejűleg négy különálló Kabakov-tárlat is megnyílt, s a nagyméretű installációt otthon akarták tartani és kiállítani. Végül a munka Debrecenbe került, ahol a többi alkotással együtt december 15-ig láthatja a közönség.
A teljes cikk nyomtatott kiadásunkban olvasható.