Jön a Faith No More

JUHÁSZ KATALIN

Ez nem egy nosztalgiazenekar, noha 1997-ben úgymond letették a lantot, mondván, elfogyott az ötlet, és nem akarnak minőségromlást szenvedni. A kétezres években csak válogatáslemezek jelentek meg tőlük, eddigi utolsó világturnéjuk pedig 2009-ben volt. Mégis a csúcson tudtak maradni, amit nagyon kevés zenekar mondhat el magáról. Talán csak azok, amelyek zeneileg megelőzték korukat.

Májusban pedig jön az új album, a Sol Invictus, amelyről két dal már megjelent kislemezen (Motherfucker, Superhero). Mindkettő bizakodásra adhat okot. A csapat legjobb korszakát, az Angel Dust és a King For A Day, Fool For a Lifetime lemezek hangulatát idézik, és csak úgy süt belőlük a lelkesedés.

A zenészek olyannyira nem tűrnek beleszólást a dolgaikba, hogy az új lemez kedvéért saját kiadót alapítottak, a terjesztést pedig a frontember, Mike Patton cége végzi majd. A felállás egyébként ugyanaz, mint a fénykorban: Mike Patton (ének), Jon Hudson (gitár), Billy Gould (basszusgitár) mellett Roddy Bottum billentyűs, Mike Bordin (ütőhangszerek).

A Faith No More mindig is új utakat keresett a rockzenén belül. Bátran keverték a stíluselemeket a metáltól a funkyn és a rapen át egészen a dzsesszig, a könnyed, játékos dallamoktól a súlyos akkordmenetekig. A számok hangszerelése többnyire összetett, inkább kompozícióknak tekinthetők, mint daloknak. A zenei váltások elsőre furának tűnnek, az összhatás azonban tökéletes.

Ez a kivételes arányérzék komoly hangszeres tudással, a műfaj által megkívánt karcossággal, valamint kifinomult ízléssel párosulva egyedivé tette a csapat lemezeit. Olyannyira, hogy az amerikai szaksajtó rögtön rájuk is sütötte az „alternatív metál” jelzőt, pedig ennél jóval sokrétűbb volt, amit csináltak. Arról nem is beszélve, hogy a Faith No More az egyik legjobb koncertzenekar (is) volt annak idején, fellépéseiket hatalmas energia és lendület jellemezte – ez remélhetőleg még mindig így van –, Mike Pattont pedig a világ legkarizmatikusabb frontemberei között tartották számon. Nem egyszerűen csak jó hangú énekes, de egyszersmind született előadóművész és tömeghipnotizőr is, akinek könnyű a hatása alá kerülni.

Száz szónak is egy a vége: nem érdemes kihagyni a Faith No More pozsonyi koncertjét. Nemcsak azokra a negyvenesekre gondolok, akik kíváncsiak, hogyan hatnak rájuk 2015-ben ifjúságuk legfontosabb dalai, hanem azokra a fiatalokra is, akik számára a Faith No More már történelem. Ha úgy tetszik: a rocktörténet egy fontos zenekarát láthatják élőben, ráadásul új dalokkal a tarsolyukban.