Jelek

# Mi történik, ha egy befutott amerikai rendező ifjúkori élményeitől megrészegülten úgy dönt, olyan filmet forgat, amely egyszerre tisztelgés Alfred Hitchcock, Steven Spielberg, illetve a hatvanas-hetvenes évek második vonalában dolgozó horrormester, George A. Romero előtt? Mi történik, ha valaki összegyúrja fiatalságának olyan katartikus filmjeit, mint a Madarak, a Harmadik típusú találkozások és Az élőhalottak éjszakája? Különös, horror- és sci-fi-elemekben bővelkedő, egyszerre régi vágású és modern mozi születik.

A Hatodik érzékkel szédületes karriert csinált M. Night Shyamalan rendező a maga fétiseit idézte meg legfrissebb művében. A Jelek centrumában egy minden nagyvárostól távol eső farmon élő csonka család áll: a film hősei egy magányos apa két gyermekével és öccsével. Amikor a családfő a birtokukon különös alakzatokat, gabonaköröket talál, még nem sejti, hogy egy földönkívüli, planétánk teljes alávetésére készülő civilizáció nyomaira bukkant. Nagyjából ennyi a szűkre szabott sztori, amely a befejezésben ezúttal nem tartogat olyan mérvű fordulatot, amelyet a direktor korábbi munkáiban – a Hatodik érzékben és a Sebezhetetlenben – megszokhattunk. Az erős kamarahangulatot árasztó thriller némiképp zavarba ejtő darab, lévén közhely ízű ötletek éppúgy szép számmal találhatóak benne, mint mívesebb megoldások. A szimpla ijesztgetősdit célzó horroreffektusok például kifejezetten zavaróak, a kameravezetés bravúrjai viszont felettébb üdítően hatnak a vizualitásukat illetően egy kaptafára húzott mozidarabokhoz szokott néző előtt. A Jelek tehát nem csupán műfajában, hanem a bevetett ötletek színvonalát illetően is meglehetőst hibrid film. Vannak, akiknek bejön az ilyesmi: Shyamalan új munkája jó ideig vezette a bevételi listákat az Államokban. (Tutajos)

Jelek (Signs), 2002, színes, feliratos, amerikai thriller, 107 perc, Rendezte: M. Night Shyamalan, Szereplők: Mel Gibson, Joaquin Phoenix, Cherry Jones, Rory Culkin, Abigail Breslin, Patricia Kalember