Játékos honismereti séta

Ezeknek a verseknek kb. egyharmada már megjelent korábban más Fellinger-kötetekben, ami arról tanúskodik, hogy a szerzőt régóta foglalkoztatják a faluversek, jártában-keltében szívesen rímekbe foglalja érzéseit, ötleteit. Az is köztudott róla, hogy már-már tudományos érdeklődést tanúsít Csallóköz és Mátyusföld mese-, monda- és hiedelemvilága iránt – e tárgyban mesekönyve is jelent már meg, sokak örömére. 

Főleg a Dunaszerdahelyi, a Szenci, a Galántai és a Vágsellyei járás, valamint a mára már Pozsonyhoz tartozó, egykori magyar falvak kis lakói fogják élvezni ezt a kötetet , de természetesen bárki forgathatja, legalább megismeri ezeket a helységneveket.
A Csatangolót alapvetően népies hangvétel jellemzi, de érezhető a tudatos rájátszás is, azaz nem valamiféle műfolklórt akar teremteni a szerző, inkább csak felvillantja a régies nyelvet, letűnt korok képeit, szófordulatait, jellegzetes falusi élethelyzeteit, hogy aztán elszórakozzon velük, gyakran kifordítva, vagy mai fogalmakkal keverve őket. És ezzel sikerül elérnie, hogy a két világ összekapaszkodjon, hogy a dédszülők történetei megelevenedjenek a mai gyerekek szeme előtt. 

A szerző – bár tárgyi tudása alapján megtehetné – nem szándékozik állandóan valós tényeket közölni, helytörténeti tudnivalókkal tömni a kobakokat. Sokszor csak élvezettel ízlelgeti az egyes településnevek hangzását, és elszabadul a fantáziája. Ilyenkor gyakran abból indul ki, hogy milyen fura neve van a falunak: „Alsójányok, Felsőjányok, / fodros szoknyában a lányok, / nem hordanak ők akármit, / nekik csak a ruha számít”. Máskor a helységnév jelentését gondolja tovább: „Hidaskürtön / a híd alatt / hídpénzt szednek / a sült halak”. A tényleges információkat hordozó versek sem tolakodóan oktató-nevelő jellegűek: „Keszölcésnek van egy kompja, / a népet Vajkára hordja, / kincses sziget az a Vajka, / volt tizennégy hajósmalma.” Van, hogy kulturális jellegű tudnivalót is rejt a faluvers: „Alsószeli Jurtanapon / magasra dobom kalapom, / lovasíjász, nincsen párja /, víg kedvében eltalálja.”

Nagy élvezet lehet egy, a betűkkel még csak ismerkedő, vagy már önállóan olvasó gyerek számára, ha saját lakóhelyének nevét látja egy könyvben. Ha felfedezi, hogy az ő faluját megverselte egy költő, aki ráadásul ott él kőhajításnyira, vagy egy biciklitúrányira tőle, Jókán. Abban a faluban, ahol „Varjúlevest hogyha eszel, / örökéltű lányka leszel, / fehérebb a bőröd tőle, / férjhez is mégy egykettőre.”

Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy ilyen felfedezések erősíthetik a  lokálpatriotizmust, a közösséghez tartozást a kis lelkekben. A csallóközi és mátyusföldi gyerekek ebből a szempontból kivételezett helyzetben vannak, hiszen Fellinger Alsóbácstól Zsigárdig minden települést versbe szedett, némelyik többször is előfordul a könyvben, amely egyébként szépen rajzolt térképpel kezdődik az előzéklapon (a borító belső oldalán), hogy világos legyen, mi hol fekszik. 

A versikék ráadásul olyan ritmikusak, hogy önkéntelenül is dallamot kreál hozzájuk az agy. Ezt családon belül a gyakorlatban is volt szerencsém látni, amikor egy énekléssel ritkán próbálkozó elsős fiúcska kapásból kántálva-dalolva kezdte felolvasni őket. 
Az illusztrációk külön dicséretet érdemelnek. Aprólékos műgonddal készültek Balázsy Géza színes rajzai, minden oldalra több is jutott belőlük, ami komoly teljesítmény egy több mint 140 oldalas kötet esetében. Az is szimpatikus, hogy valamennyi oldal alját zöld pázsit borítja, a versek így szinte kikerülnek a természetbe, anélkül, hogy a mosolygós napocskák túl sokat szerepelnének. A versekben megnevezett objektumok (templomok, várak, vasútállomások) felismerhetőek, miközben belesimulnak a mesebeli környezetbe.

Jó hír, hogy készül már a kötet folytatása,  Barangoló címmel jövő húsvétra jelenik meg. Abban a Komáromi, Érsekújvári, Nyitrai, Aranyosmaróti és Lévai járás magyarok által is lakott falvai szerepelnek majd, és ugyanez a csapat dolgozik rajta: Z. Németh István szerkeszti, Balázsy Géza rajzolja. A szerző csak ebben a két kötetben gondolkodik, a közép- és kelet-szlovákiai járások falvainak megverselésére nem vállalkozik, mivel azt a vidéket kevésbé ismeri. Ez az információ akár felhívásnak is tekinthető az ottani költők számára... 

Fellinger Károly: Csatangoló, Lilium Aurum, 2019, 146 oldal.