„Jaroslav Hašek unokája vagyok”

Hogyan mutatná be önmagát?
Az élet és a genetika véletlenjeinek köszönhetően Jaroslav Hašek unokája vagyok. Annak az írónak, aki a cseh irodalom talán egyik legnagyobb, Európában és a világban is ilyen szinten jegyzett regényét írta meg. A Švejk, a jó katona című regényt eddig 58 nyelvre fordították le és fordítják. Ehhez az örökséghez nemcsak genetikailag jutottam hozzá. A már régebben elhunyt édesapám után rám várt az a feladat, hogy Hašekkel majdnem professzionális szinten foglalkozzam. Ő ugyan nem igényli a népszerűsítést, de azért jó, ha valaki törődik vele. Tagja, majd elnöke lettem az ezzel foglalkozó nemzetközi társaságnak. Igyekszem magam köré csoportosítani azokat, akiknek van vonzalmuk az irodalomhoz, kiemelten Jaroslav Hašekhez és Švejkhez. Célom összefogni ezeket az embereket, olyan hátteret kialakítani a számukra, amely biztosítja a nagyapám életével kapcsolatos irodalmi, de mondhatnám úgy is, tudományos kutatást. Ennek része az is, hogy mint család Lipnici nad Sázavou városában (ahol Hašek a Švejk nagy részét megírta) létrehoztunk egy vállalkozást. Felépítettük a Česká koruna nevezetű penziót és vendéglőt, ahol ötévenként nemzetközi, évenként hazai konferenciákat tartunk. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy a köztudatba új ismereteket juttassunk, hogy összegyűjtsük a Hašekkel kapcsolatos emlékeket, amelyek tisztes része – bármennyire is hihetetlennek tűnik – mind a mai napig nincs egybegyűjtve. Gondoljuk csak meg, hogy mintegy 1500 novellát írt, több olyan regénye, elbeszélése is van, amelyek hollétét mindmáig homály fedi.

Az előadásában nagy szeretettel emlékezett meg a Švejk-szobrokról és az emlékhelyekről. Ezek nagyobbik része nem Csehországban van!

Igen ez egy érdekes helyzet. Ezeknema mi aktivitásaink részei. Švejk első „anyagiasítására”, szobrának felavatására Homonnán került sor. Ez a regénynek azt a pillanatát örökíti meg, amikor Švejk a frontra menetelve megáll a városban, a vasútállomáson. A homonnai közösség úgy határozott, hogy ezt szoborba önti. Az életnagyságú szobor, amely az állomáson áll, az első Švejk-szobor, amelyet a világon felállítottak! A következő Lengyelországban készült el, Sanok városban. A helyi kezdeményezést nagy szeretettel támogattuk mi is, végül öt év után készült el a bronzszobor. Švejk itt egy lócán ül, s elmondható, hogy az elkészülte a helyi turistaforgalomnak is besegített. Ezek művészeti alkotások, hiszen művészek alkották őket. Magukban hordozzák mindazt, amit Švejk személyisége megjelenít. Elsősorban a humort, amelynek megvan a maga szimbolikus üzenete is.

Évekre visszanyúló baráti kapcsolat fűzi a budapesti Bohemia Baráti Körhöz.
Érdekes kapcsolat ez, mint ahogyan Švejk figurája is az, akinek életútja számos nemzethez kötődik. Az útja részben a korabeli Magyarországon, Budapesten és Hatvanon keresztül is vezetett. Tehát a mai Magyarországgal is van valamilyen kapcsolata. Švejk humorát nagyon sok magyar megértette, s ez – mint a cseh kultúra része – részben kitöltötte és befolyásolta a Bohémia belső életét is. Lapot jelentetnek meg, a csoport szíve-lelke Polgár László, aki számos rendezvényt valósított és valósít meg, s igen aktív kapcsolata van Csehországgal.

Terveibe is beavatna?
A Lipnicén megtartott rendezvények egyik következménye volt, hogy fokozatosan többen és többen csatlakoztak hozzánk. Távoli országokból is! Példaként említhetném, hogy a közelmúltban Prágában egy norvégiai érdeklődő, Jo Mar Honsi keresett fel. Ő egyéves szabadságot vett ki azért, hogy pontosan végigutazhassa, kövesse Švejk regénybeli útját. Természetes, hogy a helyi kapcsolatainkat kihasználva segítjük útja megvalósítását. Útja egészen Gácsországig vezet majd. Ennek megtétele után Jaroslav Hašek útján fog haladni. Az út végén újra találkozni fogunk, hogy összerakjuk a megszerzett anyagokat. Készülünk Hašek elbeszéléseinek kiadására is. Dolgozunk továbbá Hašek életútjának a feldolgozásán is, irodalmi és történelmi szempontból egyaránt.

Puntigán József