Izgalmas húzás az Álomtégla

HAVRAN KATALIN

Tizennégy év közös zenélés után úgy érzik, az új albummal érettebb korszakába lépett a formáció.

Míg az első Subscribe-album kifejezetten a hardcore metálra épült, később egyre több stíluselemet adagoltatok a zenétekbe. A legújabb lemez ennek a folyamatnak a kicsúcsosodása?

Bálint: Amikor eltűnik a fiatalkori rózsaszín köd, az ember belátja, hogy felelősséggel tartozik maga és mások iránt. Egyre több nehézséggel találkozik az életben, például elveszíti szeretteit. Szerintem ez az, ami az új lemezünkön hallható. Az első lemez, a Sanity Has Left the Building fiatalos zabolátlanságot tükröz, olyan, mint egy óvodai zsúr, ahol a gyerekek az ágyakon ugrabugrálnak. Később egész másról kezdenek szólni a dolgok, és mi ezt az érzést próbáltuk visszaadni. A legfiatalabb tagunk nemrég lett harmincéves. Felnőttünk, sajnos.

Máté: Szerintem ez jó dolog, legalábbis abból a szempontból, hogy egy új oldalunkat tudjuk megmutatni. Ez történik a Bookmarkson is, amely olyan sztorit mesél el, amit mindenki ismer, csak nem biztos, hogy át tudja adni. Mi egy ilyen formába öntöttük mindazt, ami velünk történt az utóbbi öt évben. Egyébként most újra dolgozunk, készül a negyedik lemezünk.

A bookmarks, azaz a könyvjelzők a zenekar pályafutását vagy a személyes életeteket jelölik?

Bálint: A személyes életünket. Mindig vidám lemezeink voltak idáig, általában egy kitalált álomvilág körül forogtunk. Az utóbbi három év alatt azonban a zenekarban mindenki elveszített valakit: vagy egy hosszú kapcsolatból lépett ki, vagy elvesztette az édesanyját. Mindenkinek íródott tehát egy olyan története, amelyről úgy éreztem, hogy szólhatna egy szám: egy könyvjelző. Valamennyi könyvjelzőnek egy nő áll a középpontjában, vagy szerelem, vagy édesanya. Egy keserédes témát kaptunk, fűszerezve ezzel a felnövésdologgal. Aki olyan életvitelű, mint mi, az nehezen emészt meg ilyesmit. Nagyon őszinte és személyes lemez született. Ezért lett Bookmarks a címe, ami egyébként egy elég rossz döntés, mivel ha beírod a Google keresőbe azt a szót, hogy Subscribe, kiad ezer dolgot, csak minket nem. A Bookmarks esetében hasonló a helyzet. Szóval rossz zenekarnévhez rossz lemezcím párosult. A borítónak viszont egy nem hagyományos könyvformátumot adtunk.

Az viszont számotokra is meglepő kellett, hogy legyen, hogy olyan dalok is kerültek a lemezre, amelyeket nem csak a rajongóitok ismernek, hanem a széles közönség is. Mennyire elfogadható számotokra, hogy rádióbarát zenét játszotok?

Bálint: Nagyon meglepő volt. Az Álomtéglát a Between Heaven and Her című számunk végére készítettük, de végül úgy döntöttünk, hogy elválasztjuk a két témát. Ekkor még nem volt szó arról, hogy magyarul énekeljük. Azt mondtuk, vegyük fel angolul és magyarul is, és utána döntsük el. Amikor a magyar verzió mellett voksoltunk, már éreztük, hogy lehet belőle egy jó dal. Egyszerűsítettünk rajta, bekerült a rádióba, és azon kaptuk magunkat, hogy egy teljesen más közeget sikerült megszólítanunk, mint eddig. Ez a közeg a dal hatására eljött a bulikra, és lehet, hogy meglepetés érte, amikor megismert minket. A rajongóinkat pedig épp ellenkezőleg, az lepte meg, hogy egy slágeres számot írtunk. Az Álomtégla mindenképp egy izgalmas húzás volt.

Az Álomtégla az egyetlen magyar nyelvű szám az albumon. Az angol azért dominál, mivel ez passzol leginkább a zsáneretekhez?

Bálint: Egyrészt sokat játszottunk külföldön, másrészt a rock’n’roll nyelve alapvetően az angol. Ennél a műfajnál nagyon fontos a szöveg, tehát a mondanivaló is, hiszen ez határozza meg a zenekar identitását. Az angollal pedig nagyon jól lehet játszani: ha hangzatos szavakat hallasz, rögtön felkapod a fejed, még ha nem is tudod, hogy miről van szó. Nagyon szeretünk angolul írni, de nem határolódunk el a magyartól sem. Máté is ír verseket magyarul.

Máté: Mindamellett szeretnénk az egészet egy sokkal nagyobb, nemzetközi szcéna elé kivinni. Nemcsak Magyarországon és a vonzáskörzetében tervezünk koncertezni a jövőben, hanem Londonba és Finnországba is el szeretnénk látogatni.