Isten városa

Nincs nagyváros szegénynegyed nélkül, miért épp Rio de Janeiróból hiányozna a favellák és a külvárosi nyomortanyák hosszú sora? Ám egy városban, amely a Cukorsüveg hegyről és a felhőket karcoló Krisztus-szoborról nevezetes, a másik véglet sem lehet akármilyen.

Nincs nagyváros szegénynegyed nélkül, miért épp Rio de Janeiróból hiányozna a favellák és a külvárosi nyomortanyák hosszú sora? Ám egy városban, amely a Cukorsüveg hegyről és a felhőket karcoló Krisztus-szoborról nevezetes, a másik véglet sem lehet akármilyen. Isten városa, ez a hatvanas években felhúzott külvárosi negyed a poklok pokla a riói paradicsomban.

Kezdetben csak apró rablások és fegyveres fenyegetések zavarták a rendet, a nyolcvanas évekre azonban a drogbiznisz központja, bandacsaták színhelye lett: tébolyult, zárt város, ahová a rendőrök sem igen merészkedtek. Az Isten városa, a tavalyi év egyik legnagyobb nemzetközi fesztiválsikere ide kalauzol minket, narrátorul pedig egy olyan srác szegődik mellénk, aki mindent látott, de szinte semmiben nem vett részt. Rakéta nem elég agresszív ahhoz, hogy bűnözővé váljon, és nem elég ügyes, hogy kitörjön a nélkülözésből, ezért inkább csak sodródik, tervez és megfigyel: elvégre fotós szeretne lenni. Ahhoz azonban sok vérnek kell elfolynia Isten városa utcáin, hogy Rakéta fotóssá váljon. Arról pedig, hogy a vérengzés beinduljon, a környék legifjabb és legvadabb utcagyerekei gondoskodnak: elsősorban Kis Zé, aki szerelmi csalódásait életveszélyes droghálózat és gyilkos bandahálózat kiépítésével ellensúlyozza. Mire Kis Zé felnő, a nyolcéves srácok is Uzikkal rohangásznak, és gyilkos sorozattal torolják meg, ha valaki ferde szemmel nézett rájuk...

Az Isten városa zabolátlan film egy tébolyult vidékről: időben oda-vissza ugrálunk a hatvanas-hetvenes és nyolcvanas évek között, villanásnyi jelenetek mutatnak be egy-egy epizódszereplőt, kíméletlenül gyors a tempó, és közben a kamera sem pihen: ha kell, háromszor körbepördül a főszereplő körül, ha kell, vágtában követ egy legyilkolásra megérett tyúkot. Kiszolgáltatottság, ösztön és erőszak: robbanóveszélyes elegy, márpedig Fernando Meirelles és Katia Lund kellőképp felrázza ezt a koktélt. Az Isten városa egyszerre próbálja lepipálni Tarantinót, Guy Ritchie-t és David Finchert: a vizuális tűzijáték olykor ugyan öncélúnak tűnik, bombasztikus forma nyomja el a kíméletlen sztorit – a latin-amerikai újhullám legújabb sikerfilmjét ezzel együtt látni kell. Megtörtént sztorikon alapul: a híradónak úgysem hinnénk el mindezt... (est)

Isten városa (Cidade de Deus / City of God), színes, brazil-francia film, 130 perc, Rendezte: Fernando Meirelles, Kátia Lund, Szereplők: Matheus Nachtergaele, Seu Jorge, Alexandre Rodrigues, Leandro Firmino da Hora, Philippe Haagensen

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?