Ismeretlen ismerősök Komáromban

Estig biztosan leugrik – állítja a fehér öltönyt és kalapot viselő, módosnak tűnő úriember. Nem-nem, két órán belül lent lesz – kontrázik az arra sétáló öregúr, és nem hiányzik hozzá sok, hogy hajba kapjanak. Egy kikent-kifent, bevásárlószatyrokkal megpakolt hölgy azért civakodik, hogy elfoglalhassa a padot, melyről a legjobb kilátás nyílik a szemben magasodó sziklára. A szituáció: egy szerencsétlen le akar ugrani a magasból, míg a helyi kocsmában gyülekeznek az emberek, hogy a tragédia szemtanúi lehessenek. Van köztük rózsaszín kosztümös, a külsőségeknek végletekig megfelelni akaró asszonyka, akinek az élete szinte tökéletes – csak épp alig várja, hogy elnáspángolhassa részeges férjét, mikor senki nem figyel –, meg egy rendőr is, aki úgy érzi, minden tőle telhetőt megtett azzal, hogy körbekordonozta a területet, és végszóra természetesen a híradós stáb is befut, hogy lencsevégre kapja a szenzációról. Vajon felülkerekedik az emberiességen a kicsinyesség és a szenzációhajhászás?

A századfordulón élt orosz próza- és drámaíró, Leonyid Andrejev szerint igen. Szeresd felebarátodat című szatírája azt vizsgálja, hogy hogyan reagál a társadalom egy olyan szélsőséges szituációra, amikor valaki véget akar vetni az életének. Andrejev Csehov után az orosz színházi kultúra egyik legtöbbet játszott szerzője, a századforduló orosz irodalmának kiemelkedő – bár nálunk kevésbé ismert és ritkán játszott – alakja, aki nem csupán a 19. század realista irányvonalát követi, hanem a Nyugat-Európában hódító kortárs törekvéseket is. Darabjaiban a realizmus ötvöződik szimbolista és expresszionista jegyekkel. Szatirikus műveiben pesszimista világlátás tör felszínre, szereplőit gyakran cinikus hangnemben, gúnyos hangvétellel ábrázolja.

Az eperjesi székhelyű, ruszin nyelven játszó társulat volt a fesztivál egyetlen nem magyarul játszó fellépője. Andrejev darabját Michal Spišák rendezésében láthattuk tőlük – az előadást követően, a közönséggel való beszélgetés során bevallották, nem tudták megsaccolni, hogy milyen fogadtatásban lesz részük Komáromban.

A darabot ugyanis nem feliratozták, az előadás teljes egészében ruszin nyelven folyt. Azonban – még ha a néző nem is értette maradéktalanul az elhangzó mondatokat – a színpadi játéknak köszönhetően a groteszkbe hajló karakterek olyan remekül elevenedtek meg, hogy értelmezésük egyáltalán nem jelentett gondot. A közönség végigkacagta a darabot, miközben átütő, zsigerig hatoló előadást láthatott.

Az Alexander Duchnovič Színház az egyetlen ruszin nyelven játszó színház az országban – sőt, az egész világon. A színház története 1945-ben kezdődik, Eperjesen. Eleinte az ukrán és ruszin nyelvű közösségeknek játszottak – ekkor még nem profi színészek alakították a társulatot, hanem lelkes amatőrök, többnyire a környékbeli iskolák tanítói, akik ruszin nyelvjárásban beszéltek. A színház történetének első időszakában egyaránt játszottak ukrán és orosz nyelvű darabokat, később az orosz vette át a vezető szerepet, majd a nyolcvanas években tettek ismét kísérletet arra, hogy ruszin nyelven vigyenek színre darabot. Tegyük hozzá, a ruszin ekkor (egészen 1995-ig) még mindig nem volt kodifikált nyelv.

A színház csak a kilencvenes években vált hivatalosan ruszin nyelvű színházzá. Jelenleg évente egy ukrán nyelvű előadás szerepel a repertoárjukban, melyet az országban élő ukrán közösség számára készítenek, egyébként az összes előadásukat ruszinul játsszák. A társulat azon tagjai közül, akiket most Komáromban láthattunk, a fele végzett Kijevben, bár a fiatal generáció jellemzően már a pozsonyi színművészeti növendékeként érkezik a színházhoz. A színházban így érvényesül a kijevi és a pozsonyi színházi kultúra hatása is. A színház egyébként a művészi színvonal mércéjével mérve akkor ért a legproduktívabb időszakába, amikor a nyolcvanas években ez a két hatás összekapcsolódhatott, tehát amikor sor kerülhetett a kijevi színművészetit kijárt színészek és az akkori szlovák színház kísérletező kedvű alakjai, mint például Blaho Uhlár és Miloš Karáska (akik jellemzően kevésbé kaptak szabad teret a nagy, profitorientált színházakban) együttműködésére.

Ma a színház előadásainak nagy részét vendégszereplések teszik ki. Sokat játszanak Zsolnán, Mártonban, ahol jól ismerik a közönséget és tudják, hogy ott értik őket, ha ruszinul játszanak. Ezúttal az ismeretlenbe jöttek, hiszen nem tudták, hogy a komáromi nézők hogyan reagálnak majd. A stúdiószínpadon játszott előadás azonban átütő sikert aratott.

Március 30-án, csütörtökön az Egressy Béni Városi Művelődési Központban 17 órától látható a Szívhangok Társulat Megeshetne másképp… című előadása, amely a szociodráma és a dokumentarista színház eszközeivel elsősorban arról mesél, milyen ma roma nőként gyereket szülni Magyarországon. Ezt követően a fesztivál a kassai Thália Színházat látja vendégül a Jókai Színházban, mely a Szentivánéji álmot játssza, pénteken este pedig a Szabadkai Népszínház Magyar Társulat Banović Strahinja/Bánovity Sztrahinya című előadása várja a közönséget. Ha tehetik, menjenek el.