Kultúra
Lacza Tihamér, F. Kováts Piroska, Barak László, Grendel Lajos és Bodnár Gyula a pozsonyi ünnepségen. Mögöttük Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke. - Somogyi Tibor felvétele

Írók, költők egymás szemében

Juhász Katalin

2018. június 19. 18:36

A Szlovákiai Magyar Írók Társasága minden évben nyilvánosan köszönti fel kerek életjubileumukat ünneplő tagjait. Ez egyfajta egymásra figyelés és diszkrét figyelem-felkeltés. Még akkor is, ha kevés „civil” érdeklődő előtt, családias hangulatban zajlik.

A csoportos ünneplésen nem minden ünnepelt tud részt venni, de ők sem maradtak köszöntő nélkül. Az írótársaság olyan pályatársat kér fel erre, aki közeli munkakapcsolatban áll vagy állt a jubilálóval, vagy művészete erősen hatott rá.

Az idei „rekorder”, a 90 éves Zeman László nyelvész, hungarológus talán ezért jutott Nagy Erikának, a társaság titkárának. Az ő igazi terepe ugyanis az egyetemi katedra volt. Évtizedeken keresztül szolgálta a hazai magyar oktatásügyet, tanárnemzedékek sorát nevelte fel a Comenius Egyetem magyar tanszékén. Kezdetektől fogva a modern nyelvészeti irányzatok vonzásában élt, vizsgálódásai során ezek eredményeit igyekezett hasznosítani. A novemberben jubiláló Zeman László 2000-ben Göncz Árpád elnöki aranyérmét kapta, 2001-ben a Szlovák Irodalmi Alap Madách-díját, 2003-ban pedig a Nyitott Európáért díjat a Márai Sándor Alapítványtól, valamint a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjét. Sem ő, sem a jelenleg gyógykezelésen lévő Csicsay Alajos nem tudott személyesen jelen lenni az ünnepségen. A szintén elsősorban tanár egyéniségként és pedagógiai jellegű tanulmányok szerzőjeként jelentőset alkotó, de íróként is elismert 80 éves jubilánst Fibi Sándor köszöntötte, összefoglalva az április 8-án született ünnepelt egész pályáját, külön kiemelve a gyermekek számara írt köteteit, illetve a Csemadokban és a pedagógus-szövetségben végzett fontos munkáját.

Szintén 80 éves lesz augusztus 28-án Földesné Kováts Piroska műfordító, a Madách Könyvkiadó legendás szerkesztője, aki pályája során összesen 103 kötet megjelenése körül bábáskodott, de másfél évtizeden át tanárként is tevékenykedett, és recenziókat is írt, többek közt a Kalligram folyóiratba. Mások mellett Václav Havel, Dušan Šimko, Milan Ferko műveit ültette át magyarra. „Ha valaki műfordítóként dolgozik, írót temet magában, szokták volt mondani. S ebben nagy igazság lehet, s ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy ha valakiben van szépírói érzék, miért nem lepi meg saját művével is az olvasót?” – tette fel pár éve a költői kérdést Tőzsér Árpád, amelyre a szerényen mosolygó érintett most sem válaszolt.

2018. június 13. 17:52

Barak Lászlóé a Madách-díj

Cselényi László költő, irodalomtörténész márciusban ünnepelte 80. születésnapját. Ebből az alkalomból Vilcsek Béla küldött köszöntőt. Egészségi okok miatt egyikük sem tudott Pozsonyba utazni, ezért a szöveget Récsei Noémi olvasta fel.

„Az egyetlen Nagy Mű megalkotásának vágya és hite vezérli minden tettét és gondolatát. Vigyázzunk! Ez magánterület. Sajátos szabályokkal. Cselényi László művei maradéktalanul azok számára tudnak valódi élvezetet nyújtani, akik ennek a magánterületnek a szabályrendszerét képesek elfogadni és a maguk számára követendőnek tekinteni. Képesek elfogadni, hogy adott esetben a műalkotás felé vezető út hiteles érzékeltetése maga is művészi alkotás.”

Fülöp Antal – aki decemberben lesz 75 éves – volt bányász, diszpécser, laboráns, gumivulkanizáló, újságíró, szerkesztő és szabadfoglalkozású író. Az irodalom mellett a zene és a képzőművészet is foglalkoztatja, alapító tagja a Komáromi Dixieland Bandnek, kollázsai jelentek meg többek közt a Nap címoldalán és a Kalligramban. Íróként szélesebb körben a Fekete szél című antológia által vált ismertté. Az 1980-ban megjelent Kedvező pillanat című kötete sajátos színfoltja a szlovákiai magyar kisprózának, egyetlen verseskötete 2005-ben jelent meg, Ami ragyog címmel. Évtizedenként tett le az asztalra egy könyvet, s talán emiatt keveset beszéltek, írtak róla. Piszkos ember című regényéért Madách-díjat kapott, annak ellenére, hogy a kritika össztűz alá vette. Írt egy drámát is A bemutató címmel, amelyet – a sors iróniájaként – máig nem mutattak be.

Lacza Tihamér novemberben ünnepli 70. születésnapját. Őt Dr. Kiss László orvos köszöntötte, kiemelve a jubiláns lelkes tudomány-népszerűsítő igyekezetét és azt a tiszta, közérthető nyelvezetet, amellyel a szélesebb tömegeket is megismertette a legjelentősebb feltalálók, kutatók, tudósok munkásságával. A prágai Károly Egyetemen diplomázott, de eredeti szakmájában, kémikusként csupán három évig dolgozott. Ezután írásban, illetve a Pátria rádió szerkesztőjeként is meghatározó alakja lett a hazai magyar tudománytörténet-írásnak, és nem volt olyan tudományos konferencia az országban, amelyről ne tudósított volna.

Bodnár Gyulát egykori újságírókollégája, Lelkes Vince köszöntötte 70. születésnapja alkalmából. „Publicista, költő, kiváló szerkesztő, műfordító. Versantológiák, almanachok, emlékkönyvek összeállítója. Publicisztikai írásai, telenaplói, feljegyzései, cikkei, tárcái, jegyzetei számos kötetben láttak napvilágot. /.../ Éveken keresztül szerkesztette a nagymegyeri magántelevízió, a Studio Plus TV adásait és vezette a csallóközi fürdőváros Poloska Színházát. Bodnár Gyula a legnépszerűbb hazai magyar újságírók egyike. Publicisztikájában évtizedek óta permanens harcot folytat az ostobaság, az álszenteskedés, a nyárspolgárság ellen. És minden ellen, ami fantáziátlan, provinciális és nacionalista.”

A 70 éves Grendel Lajost Szászi Zoltán köszöntette, első személyes találkozásuk élményét megosztva. Majd így fejezte be: „Most egyike van azoknak a ritka, mégis mélyen megélni való és életre szóló pillanatoknak, melyek egy barátság ívének adják gyújtópontjait. A létnek, s e gyújtópontokat egy galaxis, barátságunk galaxisa ellipszisének indulásaként én most kiszerkesztek a végtelenig. Mit nekem, mit nekünk idő? Mit nekem? Mit nekünk? Ugye, kedves Grendel Lajos? Ha kell, akkor a minden találkozásunkkor tréfásan köszöntésként használt mondatunk szerint, mely az örkényi groteszkből fakad, simán négyibe vágjuk, édes jó Lajosom azt a fránya időt, vagy olyan formára, amire kedvünk telik!”

Barak László, Strieženec Sándor és Kövesdi Károly a legfiatalabb ünnepeltek, mindhárman 65 évesek. „Hát tehet ő arról, ez az indulatos, szókimondó, ironikus, romantikus, kritikus, bölcs, cinikus lírai alak, hogy a butaság, a szervilizmus, a nacionalizmus, a mindenféle fóbizmus az ember már-már antropológiai jegye?”– tette fel a kérdést a Barak Lászlót köszöntő Vida Gergely költő, aki szerint a Barak verseiben megszólaló szubjektumok cselekvései, napi rutinjai gyakran társadalmi-kulturális adottságok, kulisszák közt gondolhatók el, bomlanak ki.

A sokáig „csak” zenészként, illetve zenepedagógusként ismert Strieženec Sándor méltatásában Z. Németh István költő, szerkesztő az ünnepelt sokoldalúságát emelte ki. „Az emberi lélek kiváló ismerője, korából évtizedeket letagadhatna, közvetlensége, munkabírása, lelkesedése, lendülete teszi örök fiatallá, optimizmusa irigylésre méltó, tervei a jövőre nézve inkább szaporodnak, mint fogyatkoznának, mi több, ezeket rendre meg is valósítja.”

Kövesdi Károly költőt, publicistát, lapunk egykori munkatársát Dunajszky Géza köszöntötte, kiemelve, hogy gyermekversein generációk nőttek fel, hogy új kötete majdnem készen van már, és hogy nemrég új kihívásként a Magyar 7-ben vállalt fontos feladatokat, így még mindig nem pipázgathat békésen a vén diófa alatt, verseket farigcsálva.

Önnek ajánljuk