Intim (és durva) fejlövések

Az idei szemle programjában a 18 versenymű mellett az információs programban is szerepeltek új, egész estét betöltő játékfilmek, sőt olyan koprodukciós alkotások is, amelyekben a magyar partner nemcsak neves alkotótársakkal, hanem tetemes anyagi eszközökkel is részt vett (a Viggo Mortensen főszereplésével forgatott Good, a Iannis Smaragdis irányításával készült El Greco, a Dušan Rapoš rendezte Cinka Panna).

A mai magyar szórakoztató filmek közül mindenképpen kiemelkedik a Goda Krisztina nevével fémjelzett Kaméleon és az elsőfilmes Szajki Péter rendezte Intim fejlövés. Előbbivel új megjelölés is született: szélhámosfilm. A történet főhőse (bár éppenséggel antihős) foglalkozását tekintve született csaló. Svihák és kalandor egy személyben. Pénztárgépek helyett női, vagy ha kell, akár férfilelkeket is „feltör”. A szerelemben magukra maradt, elhanyagolt, csúnyácska, de kiéhezett nőket hálóz be ügyes praktikákkal, nagy ígéretekkel és elsősorban kábító szövegeivel. Mímelt szerelmével előbb leveszi lábáról kiszemelt áldozatát, s mikor már célba (ágyba) ért, ügyesen megcsapolja bankszámláját. Sok piti ügy után aztán eljön a várva várt nagy falat, az igazi „szakmai” kihívás, a milliókkal kecsegtető, páratlan ígéret. Egy vonzó (és gazdag anyagi háttérrel rendelkező) balerina, akit hatalmas akadályokat leküzdve tud csak magába bolondítani. Luxuslakást, sportkocsit, orvosi diplomát, s mindennek tetejébe még egy kórházat is „szerez” magának, ám a cél előtt néhány lépéssel mégis bekövetkezik a nagy pofára esés, amikor mindenre fény derül, s (anti)hősünk arcáról letépik, pontosabban leverik a maszkot. Divinyi Réka a szórakoztató magyar film első számú forgatókönyvírója. Ehhez kétség nem férhet. Szellemes, jó humorú, ötletektől pezsgő, finom stílusérzékkel megáldott, nagy tehetségű író. Goda Krisztina már a Csak szex és más semmiben bizonyította: az ő kenyere a nívós szórakoztatás. Színészeivel, Nagy Ervinnel, Hámori Gabriellával, Csányi Sándorral és Kulka Jánossal, de a legfőképpen Trill Zsolttal fergeteges játékot csap most is. Lelke rajta, ha valaki ezt fanyalogva fogadja.

Szajki Péter Intim fejlövése mozaikszerűen építkezik. Maga a cselekmény egyetlen nap hordaléka, amelyben van sok minden. Porrá égett házasság, megcsalt férj, orránál fogva vezetett vőlegény, peches kis csávó – a négy férfi története négy esettanulmány a szexualitásról. Az első epizódban mellműtéten átesett feleségtől távolodik el a férj, a szexuális játékokat bevetve párja legjobb barátjával „kísérletezik” a fiatal asszonyka, a harmadikban közvetlenül a házasság előtt derül ki, hogy a menyasszony éveken át férfi volt, a negyedikben pedig kicsire nőtt cerkája miatt szenved az amúgy vagány kis csóka. Egy nehéz nap éjszakáján aztán mind a négyen egy night klubban rendezik el lelki bajaikat. Jók és jól tálaltak a történetek, jó ritmusban, jó vágásban peregnek, még ha a szöveg olykor bárgyú is, a színészek (Szabó Győző, Huszár Zsolt, Gáspár Tibor, Nagy Zsolt, Botos Éva, Nagy-Kálózy Eszter, Gáspár Kata – és a „kisparittyás” fiú szerepében Kovács Lehel) még a leggyengébb pillanatokat is képesek kitölteni remek játékukkal. Egyedül a film végével maradnak adósaink. Azt ugyanis nem tudják eljátszani. Egyszerűen nincs vége a történetnek. Vagy kivágták, és maradt az, ami van. Az meg kurta. Olyan semmilyen.

Több hibát hordoz Bacsó Péter új filmje, a Majdnem szűz, amely minden valószínűséggel a legendás alkotó utolsó opusa. Egészségi állapota ugyanis már aligha engedi, hogy még egy filmet forgasson, márpedig akkor ezzel a harmatgyenge vígjátékkal zárul az életmű. Hiába a parádés színészlista: Hujber Ferenc, Máté Gábor, Cserhalmi György, Lukács Sándor, Kaszás Gergő s a majdnem szüzet játszó (egyébként hiteles alakítást nyújtó, fiatal színésznő) Ubrankovics Júlia – az intézetből kikerült, jobb sorsra érdemes, sem a szalmaszálban, sem a gerendában megkapaszkodni nem képes árva lány története elnagyolt, durván odakent „útszéli mese” marad.

A legendás cseh filmiskola legjobb hagyományaira próbál építeni Keményffy Tamás első filmje, a Mázli, amely a menzeli „én kis falum” bolondos párját találja meg valahol a magyar-osztrák határon. Csupa megmosolyogtató, habókos elme, gyűjteménybe illő csodabogár és egy abszurd helyzet: kiderül, hogy a falu temetője alatt olajvezeték húzódik. Meg is fúrják ügyesen, „csapol” a népség annak rendje s módja szerint, mint égi manna hull a pénz az ölekbe. Mindenki boldog, hogy a fenébe ne lenne az, hiszen lehet nyújtózkodni, nagyobb lett a takaró. A baj ott kezdődik, amikor le akarják rángatni róluk. Sok értékes képsora van a Mázlinak, precízen kidolgozottak a jellemek is (Lukáts Andor és Lázár Kati nagy erővel húzzák a „szekeret”), a sok kicsi azonban – a szó jó értelmében – nem megy sokra. Az apró gyöngyszemek a film végére mind szétgurulnak, megőrizni tehát nem sokat fogunk belőlük.

Mátyássy Áron Utolsó idők című alkotása mellett az idei szemle másik komoly értékeket hordozó filmje Nagy Viktor Oszkár első játékfilmje, az Apaföld. Börtönből szabadul az Apa (Derzsi János), otthon egyetlen fia (Ravasz Tamás), a szeretetre s szerelemre éhes nagyfiú várja. Feleség nincs. Meghalt. A srác rengeteg kimondatlan kérdéssel fogadja, hallgatását azonban nem könnyű feloldani. Apa és fia lelkileg képtelenek közelebb kerülni egymáshoz, pedig mindketten erre vágynak. A köztük feszülő ellentétet mélyíti tovább az is, hogy a sokat tapasztalt férfi elvesztett felesége húgával áll össze, aki a fiára is erős szexuális hatással van. Fenn a dombon, miközben a sziklás talajt művelik, hogy szőlőt telepíthessenek a napos dűlőbe, csapnak össze nagy erővel, hogy aztán lélekben váljanak eggyé, mint ég a földdel. Kevés szereplős, megindító kamaradráma Nagy Viktor Oszkár filmje. Már az első percben beszippantja a nézőt, és magáénak is tudja végig, az utolsó pillanatig. A perzselő nappal, az alkonyat színeivel, az éjszaka sötétjével Dobos Tamás kamerája úgy fokozza az érzelmi hatást, ahogy azt a legérzékenyebb opartőrök tudják. Derzsi János a marcona külső mögött a fiához mélységesen ragaszkodó, a poklokat is megjárt férfiban egy még mindig szeretni tudó embert ábrázol. Fiaként Ravasz Tamás pedig azonnal az élvonalba küzdötte fel magát. Sokan leírják majd róla: a magyar Gael García Bernal. Arcvonásaiban, alkatilag valóban hasonlítanak egymásra. Ám ami ennél sokkal lényegesebb: a magyar film újabb szilaj tehetséggel lett gazdagabb. Erre a fiúra valóban nagy horderejű történeteket lehet építeni. Sorsfordító drámákat, mint amilyen az Apaföld is.