Individuális történelmek arctérképei

Idős emberek portréi. Arctérképek. Bennük egy-egy élet története. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában látható kiállítás címe: Installations – Installációk. Az alkotó, Liliane Csuka neve nem ismeretlen tájainkon. 1997 óta, amikor megismerkedett az At Home Galleryt vezető Kiss Csabával és Suzanne-nal, több alkalommal is készített installációt a somorjai zsinagógában, és workshopot is vezetett a Művészetek Házában. A magyar származású svájci Liliane Csuka, aki sokáig élt Nagy-Britanniában és Franciaországban is, a szó valódi értelmében multikulturális művész. Alkotásaiban különböző kultúrák inspirációit használja fel, és fontos számára, hogy ezeket a különböző kultúrákat a maga művészi eszközeivel közelebb is hozza egymáshoz, egyfajta párbeszéd kialakulását segítse közöttük. Installációi „lenyűgöző hatásúak, hiszen félelem és bizonytalanság nélkül használják fel a képzőművészet számára rendhagyó anyagokat is. Ám legalább ennyire fontos számára a SZÖVEG, a BESZÉD, a BETŰ és tegyük hozzá, hogy a KOMMUNIKÁCIÓ is. Szövegfragmentumokból építi fel jelentéshordozó objektjeit, installációit, amelyeknek mindig több olvasata van” – mondta a megnyitón Hushegyi Gábor esztéta.

A pozsonyi Brämer-kúriában október végéig látható kiállítás (amely az At Home Gallery és a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma közös rendezésében valósult meg) azért is hat a meglepetés erejével, mert Liliane Csuka a Parlament című installáció mellett klaszszikus portrékat mutat be. Akkor „fedezte fel” őket újra, amikor életének normandiai szakaszát lezárva a közelmúltban visszatért Svájcba, és annak idején hátrahagyott dolgai közül előkerültek az általa készített portrék. „A közel 25-30 évvel ezelőtt készített portréi azokat, illetve azok vizuális élményét örökítik meg, akik a legfontosabbak voltak számára – a három nő, az anyós, a barátnője és a nénikéje – mondta Hushegyi Gábor. – Mindezt a saját monogrammal ellátott asztalterítőre készített budapesti emlék teszi teljessé, jelezve a brit, a német, a francia és svájci otthonok mellett a család magyarországi gyökereit is. Egy individuális történelemmel szembesülünk, több ember életútjával, amit a nagybetűs történelem igazított hol erre, hol arra. Csendes emlékezés ez a művész részéről, ám nem feledhetjük a szó, a kimondott és leírt szó erejét és felelősségét sem.”

S hogy milyen benyomásokat szerzett pozsonyi kiállításán a művészileg, emberileg egyaránt bámulatra méltóan nyitott Liliane Csuka? „A megnyitó előtt lementem a múzeum udvarára, hogy rágyújtsak egy cigarettára. Nagyon furcsa érzés kerített hatalmába. A múlt leheletét érzékeltem magam körül. Olyan érzésem volt, hogy ezen a helyen rengeteg minden történt. És amikor visszamentem a terembe, tudatosítottam, mennyire jó döntés volt, hogy elhoztam ide ezeknek az idős embereknek a portréit, akik két világháborún mentek keresztül, sokat szenvedtek, és akiknek az arcába »beleíródott« a történelem.” A kiállításon látható installáció, a Parlament tágabb kontextusba helyezi a portrékat. Liliane Csuka szavai szerint az „átkozott parlament” döntött a háborúról, amelyben az emberek olyan sokat szenvedtek. Mert a parlamentben – amint arról a Financial Times lapjaiból készített makett is ékesen beszél – „a pénz a legfontosabb. A többi mellékes.”