Igaz bohóckodásával mindig meghatotta

A díjat Almási Éva, a nemzet színésze alapította, s minden évben egy öttagú kuratórium ítéli oda annak a színésznek, akinek a színpadi sokszínűsége, tehetsége, kiemelkedő képességei Psota Irén örökségéhez méltónak bizonyulnak. A Jászai Mari-díjas Kiss Mari sokoldalúságával, szorgalmával és alázatával, segítőkészségével, művészi és magánemberi tartásával érdemelte ki az elismerést, amelyet Básti Julitól vett át.

„Gorkij darabjában, a Vássza Zseleznovában álltam először egy színpadon Psota Irénnel, még a pályám legelején – emlékezik a Madách Színház egykori tagja. – Ő a címszerepet, én a lányát, Ludmillát játszottam. Egy főiskolásban nagy a bátorság és az öntudat. Akkor még úgy érzi az ember, hogy itt a helyem, ide tartozom, erre vagyok hivatott, és amit tanultam, azt tisztességgel megcsinálom. Túl is voltam már akkor pár tévéfilmen, és a Gazdag Gyulával forgatott Bástyasétány 74-en, tehát nem voltam megszeppenve. Irén díjazta az alakításaimat, bár akkor még nem álltunk egymáshoz olyan közel. Nem igazán volt közös jelenetünk, ő pedig nehéz szereppel küzdött. Eszébe sem jutott barátkozni. A munkára koncentrált. Később aztán, amikor már gyakrabban találkoztunk a színpadon, megszeretett, és én is nagyon megkedveltem őt.”

A Pygmalionban már Kiss Mari volt a címszereplő, Psota Irén a házvezetőnőt formálta meg. A többi szerepben is nagyágyúk álltak a színpadon: Haumann Péter, Márkus László, Huszti Péter, Sulyok Mária.

„Nem akkor voltam a világ legboldogabb színésznője. Ez nem egy kis feladat volt. Egy év után akkor jöttem haza Londonból, és ott sorakozott egy őrületes csapat. Minden olyan idegen és értelmezhetetlen volt. Lelkileg nem voltam jó állapotban. Magányosnak éreztem magam. Egyedül Márkus László foglalkozott velem. Szólt a takarásban, hogy ne görcsölj, Mari!”

Harmadszorra az Apácák című musicalben játszottak együtt. Psota mint zárdafőnöknő, Kiss Mari pedig Maria Roberta nővér szerepében. Pompás humoruk csak úgy szikrázott a színen.

„Irgalmatlanul élveztük a játékot. Irén elbűvölő volt. De nemcsak a közönséget nyűgözte le, hanem minket, a partnereit is. Soha senkit meg nem bántott volna. Alázatos volt. A rosszindulat vagy a rosszkedv leghalványabb jelét sem láttuk rajta soha. Viharos természet volt, áradt belőle az energia. A középszerűséget megvetette, a tehetségtelenséget ki nem állhatta. Végig éreztette velem a nagyfokú szeretetét. Akkoriban már tényleg sok minden volt a hátam mögött. Tudtam, hogy nagyon elismert.”

Psota! című önálló estjének, amellyel gazdag pályája terméséből adott ízelítőt a műfaji korlátokat nem ismerő színésznő, Kiss Mari is a vendége volt.

„Irén az est programját egy nyáron állította össze. Az első rész egyedül róla szólt. A második rész második felében jöttünk mi, Almási Éva, Szakály György és én, a barátai. Gyönyörű este volt. Állva ünnepelte őt a közönség. Soha nem fogom elfelejteni, ahogy az előadás végén Irén elbúcsúzott a nézőktől. Ahogy meghajolt előttük, ahogy magához ölelte az egész nézősereget. A szemével valósággal bejárta a nézőteret. Kivétel nélkül mindenki azt érezhette, hogy őt Psota Irén átölelte. Nagyon sajnálom, hogy amikor a Madách Kamaraszínházból Örkény Színház lett, levették műsorról az estet. Irént ez nagyon szíven ütötte. Elegáns lett volna megadni neki a lehetőséget, hogy akkor búcsúzzon el az előadástól, amikor ő akar, és nem akkor, amikor megfosztják tőle. Szívtelenül törölték őt a programból, miközben az élete nagy részét a Madách Színházban töltötte.”

Kiss Mari a legapróbb színészi villanásait is imádta Psota Irénnek.

„Major Tamással volt egy vissza-visszatérő kabaréjelenetük, a Lujza és Jenő. Baromi jók voltak. Utánozhatatlanok. Soha senki nem tudta úgy megcsinálni, mint ők ketten. Nagyon széles volt Irén színészi skálája. Izgalmas személyiségével, őszinte, igaz bohóckodásával mindig meghatott. A legcsacskább kis dalt is úgy tudta előadni, hogy jókedvre derített. Erre nagyon kevesen képesek. Az ő páratlan egyénisége kellett hozzá.”

Közös filmjük is van: Makk Károly csodás alkotása, az Egy erkölcsös éjszaka, amelyben Psota egy vöröslámpás ház Mutterét, Kiss Mari az örömlányok egyikét játszotta megejtő bájjal.

„Ki másra oszthatta volna Makk a Mutter szerepét? Egyedül Irénre. Itt is zseniálisat alakított. Pedig nemegyszer előfordult a forgatáson, hogy nem érkezett meg időben. Volt, hogy órákat vártunk rá. Ez volt az ő személyes kis bosszúja a rendező felé, aki csúnyán pattant ki az életéből. A szerepet nagyon szerette. Szuper jelmeze volt. Gyönyörűen nézett ki. Nekünk szórakoztató volt, amikor nem fogadta el a rendezői instrukciót, ugyanakkor megmogyorózta egy kicsit Karcsit, de hát ő volt a sztár, Makk a rendező.”

A frissen díjazott színésznő azt is erős élményként őrzi, amikor a Madách Színház fodrásznője Psota fejére illesztette a parókát.

„Rövidre, fiúsra volt vágva Irén haja, kicsit ritkult is már neki, azért kellett a paróka, amit hajtűkkel rögzítenek az ember befáslizott fejére. Irénnek ez volt a pokol. Most is hallom a sikongatásait, ha véletlenül megszúrta őt egy hajcsattal a fodrásznő. Megint jössz a nagy tűvel, kiabálta ijedten, mi meg kint kacarásztunk a folyosón, mert minden szavát hallani lehetett. Ez is egy nagy produkció volt a részéről. Persze ezt is úgy adta elő, hogy ne legyen utána sértődés. Miközben nyilván fájt neki a döfködés. Abban az időben, amikor a Margarida asszonyt játszotta, úristen, micsoda elementárisan, már túl volt sok mindenen. Hegyeken, völgyeken, hullámokon, csalódásokon, elmagányosodáson. De a sikert nagyon élvezte. Királynő volt a színpadon, akit szeretni és ünnepelni kellett.”

Az állami díjak nem érdeklik Kiss Marit. Azok mindig pártokhoz kötődnek, mondja. Ellentétben a Psota Irén-díjjal, ami túl ötven filmszerepen és vagy száz színpadi bemutatón, igazán fontos számára. Mint ahogy az is, hogy a szombathelyi Weöres Sándor Színház terjesztette fel az elismerésre. Ott ugyanis alapító tag, és ősszel ismét csodás feladat várja.

„Boldog vagyok, hogy Almási Évával, a díj alapítójával, akit tisztelek, szeretek, és Irénnel most így újra egy kört alkotunk. Ebben mágikus erőt érzek.”

A szerző a Vasárnap munkatársa