Idén Tőzsér Árpád és H. Nagy Péter kapta a SZMÍT elismerését

A négy szlovák és két kisebbségi – magyar és ukrán – írószervezetet tömörítő társulás valamennyi tagszervezete átadta legjobbnak tartott szerzőinek a saját díjait, illetve az AOSS háromtagú bizottsága egy fődíjat is odaítélt.

A folyamatokat régebb óta figyelemmel kísérő kevesek számára feltűnhettek kisebb furcsaságok, például az, hogy a hazai ukrán írók – lévén, hogy elég kevesen vannak – rendszeresen ugyanannak a pár alkotónak ítélik oda díjukat, többé-kevésbé kiszámítható vetésforgóban. Idén Ivan Jackanyinon volt a sor, hogy átvegye az elismerést a legújabb regényéért. A szerző az írótársulás tanácsának is hosszú évek óta tagja.

A fődíjra összesen négy művet jelöltek a szervezetek, az elismerést az a Jozef Leikert kapta verskötetéért, aki a Klub spisovateľov literatúry faktu nevű szervezet elnökeként szintén tagja az AOSS tanácsának. (Tavaly ugyancsak egy tanácstag, Peter Juščák kapta a fődíjat ...és ne feledd a hattyúkat! című regényéért). Az AOSS nemrégiben megválasztott elnökét, Vladimíra Komorovskát is díjra érdemesnek tartotta saját szervezete, Utešená família című regényéért.

A Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) két díjat adott át a Zichy-palotában. A legrangosabb hazai magyar költői elismerésnek számító Forbáth-díjat Tőzsér Árpád kapta Imágók című kötetéért. Méltatója, Dusík Anikó ünnepi beszéd helyett a Végtelen áldozat című verset olvasta fel a költőtől, Jozef Tancer szlovák fordításában. Tőzsér köszönőbeszédében megjegyezte, hogy annak idején, 2003-ban a SZMÍT választmányi tagjaként épp ő javasolta, hogy az addig név nélküli díjat a két háború közötti magyar avantgárd költészet legnagyobb hazai alakjáról, Forbáth Imréről nevezzék el. „A bumeráng most visszaért” – jegyezte meg humorosan a díjazott.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"256214","attributes":{"alt":"","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"346","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

A tudományos tevékenységért járó Turczel-díjat H. Nagy Péter érdemelte ki populáriskultúra-kutatásaiért és tudomány-népszerűsítő műveiért. Méltatója, Keserü József megjegyezte, hogy nem ismer még egy irodalomtudóst hazánkban, aki ilyen lelkesen és ekkora sikerrel képviselné a katedrán, illetve írásaiban azt az irányvonalat, amelynek néhány társával együtt otthont talált a komáromi Selye János Egyetemen. H. Nagy Péter egyébként Tőzsér Árpádnak is értő kritikusa, nemrég így méltatta lapunk hasábjain a másik díjazottat: „Tőzsér Árpád hosszú ideje csúcsformában van. Költészete kifogástalan példája a magányos olvasó (és író) mítosza kibillentésének. A verseiben szereplő rengeteg kulturális utalásnak egyebek mellett ez lehet a funkciója, ugyanis a hagyománytörténéssel kezdeményezett sokrétű kapcsolat sohasem szakadhat meg. Tőzsér lírája (Kovács András Ferencéhez hasonlóan) messze maga mögött hagyta a kisebbségi tudat zónáit, ezért lehet a költő minden kötete az újrahasznosítás és a folytonos visszacsatolások ellenére meglepetés (Hölderlin New Hontban). Érvényes ez az Imágók című verseskönyvre is.”

A legjobb hazai magyar prózai műnek járó Talamon-díjat immár hagyományosan májusban adja át a Szlovákiai Magyar Írók Társasága Diószegen, a fiatalon elhunyt író szülővárosában.