Hrabal – költők közt

Most lenne kilencvenéves a hét éve elhunyt Bohumil Hrabal – a Kalligram márciusi száma parádés összeállítással tiszteleg a magyar olvasók többsége számára jól ismert író s életműve előtt. A Hrabaliana című kompozíciót Mészáros Sándor esszéje nyitja: ahogyan a szerkesztő-író az esendő ember Hrabalt olvassa ki Hrapka Tibor fényképeiből. Hrabal, a költő magyar szempontból kevésbé ismert, bár Tőzsér Árpád többször is fordított már tőle – a Kalligram ezúttal három verset közöl, az egyik a Bambino di Praga című hosszúvers egy újabb részlete. A versekhez (és a neopoetizmus irányzatához) a Hrabal-kortárs és barát Karel Marysko költő, író programadó nyílt levele kínál kellő fogódzót; az összképet az irodalomtudomány irányából Miroslav Petříček glosszája és Květoslav Chvatík tanulmánya (Bohumil Hrabal életműve és a posztmodern problémája) teszik teljessé. Ezek után Vörös István tragikus börleszkje (Švejk, a féregirtó) nem akármilyen szépirodalmi ráadás, igazi csemege.

A márciusi szám ezúttal Marno János verseivel indít, ezekről, pontosabban ezekhez szólnak N. Tóth Anikó – ahogyan azt tőle megszokhattuk: nagy átéléssel, esszéisztikus önolvasással, újraírással készült – értelmezései. Acsai Roland a következő költő, aki mintegy átfogja a lapot, merthogy a márciusi számot Németh Zoltánnak a Természetes ellenség című, legutóbbi Acsai-kötetről szóló kritikája zárja. Zoltán Gábor novellájának (Faust bőre) az örök fausti a központi kérdése, az aktualizált Faust Jánost hozva egészen közel az olvasóhoz („Faust nem mindig a BMW-vel ment Margithoz...”). A fiatal magyar költők sorát Jász Attila folytatja – izgalmas a főszerkesztő Csehy Zoltánnal folytatott kérdezz-felelek is, nemkülönben Az ellenállás formái című Jász-kötet értelmező kritikája, G. Korányi Tibor apokrifekkel kiegészített elemzése a kritikarovatban. Ugyanitt Szilágyi-Nagy Ildikó Bartis Attila két regényét elemzi. Kőrösi Zoltánt és kisprózáját végül egy újabb költő, Szálinger Balázs követi. S ezzel még mindig nem merült ki a líra tartománya: a Hrabal-összeállítást Balázs Imre József versei követik; az erdélyi költővel és szerkesztővel Németh Zoltán beszélget (többek közt az „erdélyi magyar irodalom” fogalomról is).

Umberto Eco tanulmánya a hamisítványokról, hamis történetekről, tévképzetekről szól, ismert és feledésbe merült irodalmi és közéleti példák gazdag tárházával. A világirodalmi blokkot a belga Yvon Givert zárja, versei előtt fordítójuk, Lackfi János mutatja be a költőt és költészetét.

A márciusi Kalligram illusztrációi és képei közt a Hrabal-fotóké a főszerep, a folyóirat fedőlapján is egy barátja által készített szobrocska látható: Hrabal a macskával. (cs)