Hol a határ, amelytől a büntetés már bántalmazásnak tekinthető?

Ha egy szülő rendszeres testi, lelki kínzással vagy megalázással bünteti gyermekét, azt bántalmazásnak (szakszóval abúzusnak) tekintjük. A gyermeküket bántalmazó szülők így vezetik le saját kudarcaikat, és személyes sértésnek tekintik, ha a csecsemő felsír, vagy ha porontyuk csínyt követ el. Úgy érzik, komolyan meg kell büntetniük gyermeküket, hogy „észhez térjen”.

Sok ilyen szülőnek teljesíthetetlen elvárásai vannak gyermekeivel szemben, s ha a gyermek azt mondja: „nem tudom”, azt úgy értelmezik: „nem akarom”. Nem képesek elviselni a gyermekneveléssel járó mindennapos feszültségeket, és nincs senki, akihez segítségért fordulhatnának. A gyermekeiket bántalmazó felnőttek egyharmada gyermekkorában maga is rendszeres bántalmazásnak volt kitéve.

Melyek a gyermek bántalmazásának jelei?

A pszichológusok a bántalmazásnak négy fajtáját különböztetik meg: érzelmi bántalmazás, elhanyagolás, fizikai bántalmazás és szexuális zaklatás. Az érzelmi bántalmazást a legnehezebb felismerni. Legnyilvánvalóbb formája az, amikor a szülő folyamatosan szidja gyermekét, és kiabál vele, vagy szenvtelenül mond ki mély sebeket ejtő szavakat, például azt, hogy „bárcsak meg sem születtél volna!”

Az elhanyagolást és a fizikai bántalmazást könnyebb felismerni. Az elhanyagolt gyermek nem kap kellő gondozást. Csecsemőknél ez „fejlődéshiány-szindrómához” vezethet: a baba lesoványodik, nyugtalan, és nem szereti, ha babusgatják; ha kórházba kerül, ott mohón eszik.

Ami a fizikai bántalmazás felismerését illeti, az orvosok tisztában vannak azzal, hogy egy-egy horzsolás, zúzódás természetes a gyermekeknél. Gyanúra akkor van ok, ha sem a gyermek, sem a szülők nem akarják vagy nem tudják elmagyarázni, hogyan ütötte meg, égette össze magát a kicsi. Gyakran maguk a szenvedő alanyok is megpróbálják elrejteni bántalmazásuk nyomait.

A szexuális erőszak és zaklatás elkövetőinek többsége családtag. A vérfertőzésre sokszor azért nem derül fény, mert a gyereket fenyegetéssel titoktartásra kényszerítik, vagy mert egyszerűen nem hisz neki senki. Nem csupán az erőszakos közösülés tartozik ide, hanem „minden olyan szexuális tevékenység, amelyet az elkövető megpróbál titokban tartani”.

Akár családtag, akár idegen molesztálja a gyermeket, roppant fontos, hogy a felnőttek nagyon figyelmesen hallgassák végig, amit a gyermek a bántalmazójáról mond, de hisztérikus reagálásuk esetleg jobban felizgatja a gyermeket, mint a történtek.

Hogyan lehet segíteni a bántalmazott gyermekeken?

Miután megállapították a bántalmazás tényét, a következő lépés a további bántalmazás megakadályozása. Régebben rendszerint a gyermeket távolították el otthonából, és nevelőotthonban helyezték el. Ma már inkább arra törekszenek, hogy az elkövetőt emeljék ki a családból, s a gyermeknek és a családnak terápiás segítséget nyújtsanak. Ha elkerülhetetlen a gyermek kiemelése, legjobb, ha speciálisan képzett nevelőszülőkhöz kerül. A gyermeküket bántalmazó szülők orvosi segítséget kaphatnak ahhoz, hogy megtanuljanak uralkodni magukon.

Szlovákiában két telefonszám áll bántalmazott gyermekek rendelkezésére. Akik kétségbeesésükben nem tudnak hová fordulni, naponta 16.00–20.00-ig hívhatják a Bizalom vonalát (Linka dôvery detská): 0800/123 232, vagy az UNICEF által működtetett vonalat, melynél éjjel-nappal szolgálatot tartanak: 0820/112 112.