Hogyan nevezzük magyarul a Záhorie szót?

Az utóbbi időben örvendetesen megnőtt azoknak a publikációknak a száma, amelyek a szlovákiai magyar tudományosság korábbi nyelv- és irodalomtudomány-központúságát meghaladva az itteni magyarságot és az általa (is) lakott területet más megközelítésből vizsgálják. A vidékfejlesztési, környezetvédelmi, gazdaságföldrajzi stb. tárgyú írások az eddig leginkább csak a földrajzoktatás és a földrajztankönyvek minőségével kapcsolatos vitákban felbukkanó problémára hívják fel a figyelmet: ez pedig a földrajzi nevek, még pontosabban a szlovákiai tájegységek, hegységek és síkságok magyar nevének a kérdése. A szlovák földrajzi terminológiában ugyanis egy-egy felszínforma tagolása és megnevezésének motivációja eltér attól, ahogyan az a történelmi Magyarországon használatos volt. Ilyen például a Slovenské rudohorie, melynek hagyományos magyar neve Gömör–Szepesi-érchegység, ám ma már használatos a szlovák név fordításával létrejött Szlovák-érchegység is.

Néhány földrajzi alakulat neve azonban még nagyobb problémákat vet fel, ide tartozik többek között a régi Pozsony és Nyitra vármegyéknek a Kis-Kárpátoktól a Morva folyóig húzódó része, amelyet szlovákul Záhorie-nek neveznek. Ennek ugyanis a szlovákiai magyar gyakorlatban adatolhatóan két magyar neve is van: az Erdőhát és a Hegyhát. A sajtónyelvi adatok alapján mintha az előbbi lenne a gyakoribb, de például az ott kialakított ipari parkot az Új Szó következetesen Hegyháti Ipari Park-nak nevezi, illetve egy gazdaságföldrajzi tanulmányokat tartalmazó kötetben a Záhorská nížina magyar neveként a Hegyháti-síkság szerepel. Ha azonban e megnevezéseknek a teljes magyar nyelvterületen (illetve a Kárpát-medencében) való előfordulását vizsgáljuk – a magyarországi szakirodalom alapján –, megállapítható, hogy az említett területre vonatkozóan egyik említett név sem használatos. Ha eltekintünk az Erdőhát és Hegyhát nevű településektől (pl. a Detva/Gyetva melletti Klokoč község régi magyar neve is Hegyhát), még mindig van néhány ilyen nevű tájegység és dombvidék. Például Erdőhát Magyarországon van Szatmárban, Nógrádban és Hevesben, illetve a mai Románia területén a volt Hunyad, Bihar és Temes megyékben. A különböző földrajzi tezauruszokban és szótárakban három Hegyhát-at találhatunk: Vas, Borsod és Baranya megyékben. A számos Erdőhát és Hegyhát megkülönböztetése rendszerint jelzővel történik: pl. Tolnai-hegyhát, Vasi-hegyhát (ha dombvidéket nevez meg), borsodi Hegyhát, Szalonta környéki Erdőhát, Túrmelléki Erdőhát, Vasi Hegyhát (ha kistérséget nevez meg).

Az említett megnevezésekkel ellentétben viszont csak a Záhorie magyar neveként szerepel Juhász Dezső Magyar tájnévadás című munkájában, az új Magyar Nagylexikonban, valamint a Kárpát-medence humángeográfiai tezaurusza 1723–1983 című elektronikus adatbázisban a Hegyentúl szó. Juhász Dezső szerint bár ez a szlovák tájnév tükörfordítása (akárcsak a latin Transmontanus), vélhetően a magyar lakosság is használta.

Mivel a szlovákiai magyar nyelvű sajtót, illetve egyéb publikációkat nemcsak szlovákiai magyarok, hanem külföldi érdeklődők is olvassák (olvashatják), mindenképpen szükséges a kérdés tisztázása, vagyis az említett három név közül az egyiket a Záhorie „hivatalos” magyar megfelelőjévé kell „emelni”. Erre leginkább a Hegyentúl lenne alkalmas (mivel a reprezentatív Magyar Nagylexikonban is ez szerepel). Ha viszont a másik kettő közül választunk, jelzővel szükséges egyedíteni, az egyéb Erdőhát és Hegyhát nevű tájegységektől elkülöníteni a kiválasztott magyar nevet.