Hinni vagy nem hinni? Ez itt a kérdés!

Te hiszel benne? Mármint Istenben. Igen. Nem. Kicsit. Néha. Mikor hogy... Persze ateista is lehetsz. Te tudod, nem akarlak befolyásolni. Ááá, dehogy! Hiszel vagy nem hiszel, enyém a kérdés. Tiéd a döntés!

Isten van. Szerintem. (Most nehogy abbahagyd az olvasást!) De ha nincs is, mit számít az neked. Büntetni (már!) nem büntetik sem azt, ha hiszed, sem azt, ha nem.

Én hiszem, mert oly sokan mondják. Hiszem, mert szeretném hinni... Jó azt hinni, hogy van Valaki, aki törődik velem (!), aki segít a bajban, akinek az én sorsom is fontos. Istenben hinni nem kötelező. Ha te nem hiszel benne, akkor neked biztos úgy jó. Akinek nincs szüksége Istenre, az irigylésre méltó. Irigyelni lehet, mert biztos boldog. Még nem érte olyan csapás, hogy igazán elhagyatottnak, elkeseredettnek érezte volna magát. (Vagy csak egyszerűen – túl fiatal.) Még nem kellett neki Isten segítsége... Ezek az emberiség ritka példányai, de léteznek.

Te, aki hiszel, már átéltél jót is, rosszat is. Volt úgy, hogy az életben jól érezted magad. Sőt, boldog voltál. Ilyenkor hajlamos az ember elfelejtkezni Istenről. „Persze, hogy jó az életem, hisz én alakítottam így” – mondod. De ez az elmélet azonnal összeomlik, amint gubanc kerül boldog életed fonalára. Azt még ugyanis senkitől sem hallottam (gondolom, te sem), hogy boldogtalan vagyok, mert rosszul irányítom az életem. Ilyen nincs. Szóval az emberek többsége csak akkor hisz, amikor sarokba szorítják. Amikor maga már nem tud megbirkózni a feladattal, amikor már reménytelennek látja az életét... És ekkor jön Isten.

Ő a segítségre szoruló ember leghatásosabb orvossága. Ha már minden módszer csődöt mondott, Ő az utolsó szalmaszál. A beteget, a tanácstalant, a mélyre süllyedtet már csak ő vezetheti ki a kátyúból.

Persze most mondhatnád azt, hogy: „Dehogy segít, hisz akkor nem lennék ekkora pácban!” Vagy: „Ha Isten létezne, nem engedné, hogy ez történjék velem!” Ugye, megfordult már ilyesmi a fejedben? Szóval előfordulhat néha, hogy úgy érzed, Isten hanyagol, ne adj Isten, elfelejtkezett rólad. Persze, tévedsz. Inkább arról lehet szó, hogy van valaki, aki jobban rászorul a segítségére, mint te. Meg aztán bízik benne, hogy egyedül is boldogulsz. Ami többnyire igaz is. Ugye?

Ha bajban vagy, örök igazság: segíts magadon, Isten is megsegít! Magyarán: Ne ülj a babérjaidon csodára várva, hanem cselekedj! Keresd a megoldást, a kiutat. Az életben mindenki akadályok elé van állítva. Kereszteződések százain bolyongunk, míg célunk elérjük. „Isten tudja”, melyik a helyes út, merre kellene menni. Ő ugyan hagyott utalásokat, célzásokat, ám nekünk kissé homályos a logikája. Ahány ember, annyi életút. Nem létezik, hogy egy recept mindenkinél beválna. Mert hát, ugye, a boldogság mindenkinél mást jelent. A hozzá vezető utat neked kell megtalálnod. Isten csak erőt ad, hogy könnyebben elviseld ezen az úton a megpróbáltatásokat.

Hinni nem muszáj, de lehet. Lehetőség arra, hogy sose veszítsd el a reményt. Isten kapaszkodó az úton. Aki hisz benne, az mindig képes remélni a szebbet, a jobbat, a boldogabbat. ĺgy lelke fiatal marad. Az ilyen embert megtörni nem lehet, legyőzni nem lehet, mert bízik és hisz! ĺgy érdemes élni!

Mégiscsak érdemes volna hinni?!