Herman Wouk amerikai író 100 éves

Orosz zsidó emigránsok gyermekeként New York Bronx negyedében jött a világra. A Columbia Egyetemen végzett, ezután dramaturg lett, 1941 nyarától hadikötvények vásárlására biztató reklámokat írt. Amikor 1941 decemberében az Egyesült Államok belépett a második világháborúba, önként jelentkezett a haditengerészethez, 1943 februárjától a Zane romboló-aknaszedő hajón szolgált a csendes-óceáni hadszíntéren. Nyolc partraszállásban vett részt, több kitüntetést kapott, leszerelésekor egy másik aknaszedő hajó első tisztje volt. A polgári életbe visszatérve kezdett írni, először rádiójátékokat, első, szatirikus regénye, az Aurora Hajnalpír (1947) is a rádió világát mutatja be. A nagy sikert a Zendülés a Caine hadihajón című regénye hozta meg számára 1951-ben, amelyért Pulitzer-díjat kapott. A személyes háborús élményeken alapuló mű hőse a pszichopata Queeg kapitány, aki vészhelyzetben fejét veszti, ezért néhány tiszt fellázad ellene és leváltja. A regényt a különböző emberi magatartásmódok lélektanilag hiteles bemutatása teszi íróilag értékessé, a nagy amerikai háborús könyvek sorába illeszkedik Norman Mailer Meztelenek és holtak vagy James Jones Most és mindörökké című alkotásával együtt. A hangsúlyozottan nem valós eseményeket ábrázoló műben - amelyhez komoly pszichiátriai előtanulmányokat folytatott - Wouk ítéletet mond a haditengerészet és általában a hadsereg általa idiótának tartott rendszeréről. A regényt tucatnyi nyelvre fordították le, színpadi és filmváltozat is készült belőle.    Wouk 1952-74 között a New York-i Yeshiva Egyetemen angol irodalmat tanított, közben egymás után írta regényeit, amelyek közül több bestseller lett. 1971-ben jelent meg A forrongó világ, majd 1978-ban az ezt folytató Háború és emlékezet. E két műve, amelyeket egyes túlzó kritikusok a Háború és békével mérnek össze, a II. világháború küzdelmeit idézi fel. Megírásukat igen alapos, számos országra kiterjedő kutatómunka előzte meg, így méltán írhatta egy kritikus: "Az amerikaiak többet tanultak Wouktól a II. világháborúról, mint bármilyen más forrásból".    Foglalkoztatta a zsidó múlt és jelen is: Hajnalcsillag című 1955-ös regényének hőse elveti hitükhöz ragaszkodó szüleinek értékrendjét. E kérdésnek szentelte Én Istenem (1959) című kötetét is, amelyben a zsidó hit személyes értelmezését adja. A modern Izraelbe vezet a kétkötetes Remény, amely 1993-ban jelent meg.    1955-ben adta ki Marjorie Morningstar című regényét, amely a női tisztaságra épít, és akár más műveiben is, középpontjában egy erkölcsi kérdés áll. Az 1964-es Hajsza egy a pénzt és a sikert hajszoló íróról szól, aki a munka és sikertelen magánélete súlya alatt végül összeomlik. Hosszú hallgatás után 2005-ben jelent meg Texasi labirintus című könyve, amely a tudomány és politika összefonódásáról fest képet.    Írásait nem jellemzik technikai újítások, de igen népszerűek, a "woukism" kifejezés egy időben a hatásvadász, giccses bestsellert jelentette az amerikai kritikai nyelvben. Aprólékos kutatómunkával készült regényeinek alapja az emberi jóságba és tisztaságba vetett töretlen hit. 1937 óta vezetett, száz kötetnél is terjedelmesebbre hízott naplóját 2008-ban a Kongresszusi Könyvtárnak adományozta, digitális változata nyilvánosan hozzáférhető.    Számos művét megfilmesítették, a Caine-ből 1954-ben Edward Dmytryk által rendezett filmben Humphrey Bogart alakította Queeg kapitányt. A Forrongó világ és a Háború és emlékezet című két kötetéből tizenkét részes amerikai filmsorozatot forgattak 1996-ban. Számos könyve olvasható magyarul is. A Zendülés a Caine hadihajónt 1972-ben mutatta be a Madách Kamara Színház Vámos László rendezésében, Mensáros Lászlóval, Pécsi Sándorral, Avar Istvánnal és Balázs Samuval a főbb szerepekben. A darabot 1998-ban felújították Huszti Péter rendezésében, 1999-ben a Békés Megyei Jókai Színház adta elő.