Helytörténet telefonkagylóból

JUHÁSZ KATALIN

A kiállítás Pozsony történetét mutatja be magyar szemmel és a legkorszerűbb eszközökkel. A könyvállomány egy részét átpakolták a főváros történelmi látképeivel díszített szekrényekbe, a vitrinekbe pedig az egyes korszakokra jellemző használati tárgyak, régi képeslapok és dokumentumok kerültek. Hat LCD monitort szereltek fel, mindegyiken egy-egy korszakot ismertet 5–6 percben napjaink egyik legnépszerűbb hazai színésze, Ludwig Bagin. A „mesélő” szövegét animációk egészítik ki és teszik néhol humorossá, máshol líraivá. A képernyők alatt két régimódi telefonkagyló, az egyikben szlovákul, a másikban magyar szinkronnal hallható a szöveg. A színész néha arra kér minket, húzzuk ki az alsó fiókot, ott találjuk azokat a tárgyakat, dokumentumokat, amelyekről éppen szó van. Így már érthető a kiállítás első hallásra furcsa címe: Halló, Pozsony!

A jópofa, szellemes és kreatív megoldások egy háromtagú csapat munkáját dícsérik. Ifjabb Papp Sándor történész, a Pozsonyi Kifli egyesület tagja az ötletgazda, Szabó Réka a látványtervező, Molnár Csaba rendező pedig az oktató videókért felelt. A kiállítás költségeit a magyar Nemzeti Kulturális Alap támogatásból fedezték.

„Fontos, hogy ez a kiállítás egy könyvtárban, egy közösségi térben látható. Egyrészt ezért döntöttünk a modern megoldások mellett, másrészt azért, mert hagyományos paneleken nem fért volna el az a rengeteg digitalizált archív anyag, amely a videókban látható. Körülbelül kétszáz régi fotóról, térképről, metszetről van szó, nem beszélve a filmrészletekről, köztük a Pozsonyról készült első mozgóképről” – tudtuk meg ifjabb Papp Sándortól, aki „nem civilben” a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának munkatársa. A Pozsonyi Kifli által létrehozott, Ortvay Tivadar helytörténész munkáját feldolgozó adatbázis (www.ortvay.eu) egyébként szintén tanulmányozható a terem egyik sarkában elhelyezett számítógépen, de persze otthon is tehetünk virtuális sétát Pozsony régi utcáin és terein. „Egyesületünknek van a városban a legnagyobb, közel hétezer darabos internetes adatbázisa pozsonyi képeslapokból, több magángyűjtő felajánlotta nekünk a gyűjteményét digitalizálásra. A kisfilmekben szereplő szövegek egy része írásban már megjelent a honlapunkon. A városi könyvtárban őrzött Batka-hagyatékot is mi digitalizáltuk, ez közel harmincezer dokumentumot jelent. Batka János Pozsony levéltárosa volt, aki a városnak ajándékozta dokumentumtárát és könyvtárát. A szakma is díjazta, hogy egy ilyen kis egyesület bele mert vágni ekkora munkába. Három év múlva lesz Batka János halálának századik évfordulója, és a Pozsonyi Városi Múzeum már most jelezte, hogy számít az együttműködésünkre a jubileumi kiállítás összeállításánál” – tudtuk meg az ötletgazdától.

Molnár Csaba rendező fontosnak tartotta, hogy olyan színészt találjon a feladatra, aki premier plánban is hosszú perceken át képes lekötni a néző figyelmét. Ludwig Bagin ráadásul igazi pressburger, aki érdeklődik a város történelme iránt, és magyarul is tud, legalábbis annyira, hogy hiba nélkül ejti ki a magyar neveket. „Sokat tanultam Pozsonyról a munka során, és szakmailag is komoly kihívás volt ez a felkérés, mert életemben először készítettem animációkat. Az információkat olyan formában igyekeztem feldolgozni, hogy a laikus néző számára is emészthetők legyenek. Az egyenként öt–hatperces filmek beleférnek egy tanítási órába, ezért iskolai osztályoknak is ajánlható ez a kiállítás” – véli Molnár Csaba, hozzátéve, hogy a fiatalok számára magától érthetődő technikai megoldások az idősebb korosztály számára egzotikusan hatnak, ezért mindenkinek élmény lehet a látogatás.

Szabó Réka, a kiállítás grafikusa és látványtervezője is osztja ezt a véleményt. „Nem korosztályfüggő, inkább személyiségfüggő, hogy ki hogyan fogadja a kiállítást. Elsősorban azt szerettem volna bemutatni, milyen színes, multikulturális város volt egykor Pozsony. A konkrét tér kialalakítása körülbelül fél évet vett igénybe, de a tervezés és a kiállítás anyagának összeállítása ennél sokkal tovább tartott. Az animációkat együtt találtuk ki Molnár Csabával, én készítettem elő hozzá a grafikai anyagot. Nem az volt az elsődleges célunk, hogy kiegészítsük az iskolai tananyagot, ám ahogy készültek a filmek és lassan formálódott a végeredmény, rájöttünk, hogy ez a kiállítás rendhagyó történelemóraként is jól működik."