Hégli Dusan társulatot alapít

Miért alapít társulatot?

Huszonöt éve foglalkozom tánccal hivatásszerűen, és még maradt jó pár olyan témám, amit nem volt alkalmam színpadra állítani.

Miért kell ehhez új társulatot alapítani?

Az elmúlt másfél évtizedben napi 14-15 órát az Ifjú Szivek Táncszínház ügyeinek intézésével töltöttem, aminek eredménye az, hogy lett egy hivatásos társulat, hogy lett egy pozsonyi magyar kőszínház, 18 egész estés műsor, és hogy a Szivek hosszú távon is sikeresen tud működni. Mostanra megváltozott a helyzet, marad időm arra, hogy olyan dolgokat is megvalósítsak, amelyeket eddig kénytelen voltam hanyagolni.

Közművelődési tevékenységre gondoljunk?

Nem, inkább színpadi tevékenységre, de akár közművelődésire is, hiszen a rendszerváltás óta eddig is nagy részt vállaltam a szakmai képzések, országos rendezvények, táncházak, gyűjtések szervezésében. A végeredmény szempontjából ugyan mindegy, de ezek jelentős része szintén szabadidős tevékenységként, támogatás és intézményes keretek nélkül valósult meg.

Eddig is rengeteg színpadi előadást készített és nem csak a Szivekben.

Igen, de az új koncepciómban egy sokrétű, szerteágazó tevékenységről, a néptánc és a zene színpadi bemutatásának más kontextusban való alkalmazásáról van szó. Amikor hagyományőrzésről beszélnek, tulajdonképpen sokan nem is a tánc vagy a mozdulatok hiteles bemutatását várják, hanem régi koreográfiai, gyakran naiv színpadi megoldásokat szeretnének viszontlátni. Márpedig a művészet egyik alapja, hogy az alkotás a dolgokat még eddig nem látott szemszögből mutatja be. Legyen szó egy festményről vagy akár koreográfiáról.

Hatalmas dolgokat vitt véghez az Ifjú Szivekkel, mi lesz az együttessel?

Az Ifjú Szivek Táncszínházra úgy tekintek, mint harmadik gyermekemre, művészeti vezetőként továbbra is segítem a munkáját, és az előadásaim is színpadon maradnak. Legjobb tudásom szerint végeztem a munkám eddig is, ezután is így folytatom.

Hogyan fog működni az új társulat, kikkel akar együtt dolgozni?

Van néhány kiváló ember, aki most is segíti a munkámat, de a társulatnak nem lesz állandó tagsága. Önálló és más intézményekkel közös produkciókban egyaránt gondolkodom.

Hivatásos társulatról van szó?

Ez a cél, persze, nem állandó alkalmazotti viszonyban, erre nincs mód. A létszámot mindig az adott darab igényei és a lehetőségek határozzák meg. Egy olyan új színpadi eszköztárat szeretnék létrehozni, amelynek a hagyományos tánc és zene ugyanúgy meghatározó alapja és formálója, mint a ma embere, mindennapos gondjaival és örömeivel. Valószínűleg sok zsákutcában megfordulunk, de ez elengedhetetlen, nincs más lehetőség.

Emiatt van szükség az új formációra? Fél az esetleges kudarctól?

Ez kísérlet egy nem létező színpadi műfaj létrehozására, amelyben természetesen benne rejlik a kockázat is. Nem félek semmitől, és így a felelősség csak az enyém. Együtt-működő partnereket is könnyebb találni egy letisztult dologhoz. Ezért is kezdjük így. A többi meg úgyis a színházlátogató közönségen és a művészetpártolókon múlik, hiszen mára a művészet lett az egyik legdrágább luxuscikk.

Mi lesz a társulat neve?

Egyelőre Hegli Dusan Társulat, így, ékezet nélkül, aztán majd meglátjuk. (rend)