Hégli Dusan szakmai díja – finomra hangolva

Aki 2000-től, azaz attól az időtől követi figyelemmel Hégli Dusan munkásságát, hogy a félprofi Ifjú Szivekből hivatásos táncegyüttes, napjainkra pedig táncszínház lett, tudja, tizenhét év kemény munkája van az egyik legrangosabb, ha nem a legrangosabb szakmai elismerésben. És természetesen benne van a családi háttér, hiszen a Muharay-díjas néptáncos pályafutását édesanyja gyermek-néptánccsoportjában, a párkányi Kisbojtárban kezdte, Pozsonyban a Szőttes Kamara Néptáncegyüttesben folytatta, 1999-ben pedig elnyerte az Ifjú Szivek igazgatói posztjára kiírt pályázatot, és attól kezdve a táncszínház folyamatosan új műsorral lép közönség elé.

Hégli Dusan műsorai már a „Muzsikáltam én” – Zenészek táncaitól kezdve „szólnak valamiről”. Nem úgy állítja össze őket, ahogyan azt megszoktuk a néptáncegyüttesektől, dinamikus kezdés, pihenésként karikázó vagy egy kis zenei összeállítás, hogy a táncosok egy kicsit kifújhassák magukat, aztán tapsra ösztönző utolsó szám – ami természetesen logikus, de Hégli másként, sajátosan dolgozza fel a néptáncot. Az interaktív Magyar tánciskolával és a Tánciskola II-vel a gyerekközönséget szólította meg – és nyerte meg, a Felföldi levelekkel végigkövethettük Bartók Béla és Kodály Zoltán népzenegyűjtő útjait, a Kakukktojásba néptáncidegen elemeket kevert, Az ördög tánca azokba az időkbe viszi el a nézőt, amikor a tánc ördögtől való cselekedet volt, a páros tánc pedig, ha besorolták volna, a főbűn kategóriájában kap előkelő helyet. A Tánc húros hangszerekre, ütőkre és zongorára Bartók Bélának állít emléket, a Mestereink olyan egyszeri előadás volt, amelyben nemcsak a Szivek táncosai léptek fel, hanem azok a néptáncosok, népzenészek is, akiktől Hégli még anyagot gyűjtött. És ne feledkezzünk meg a Honti igricekről sem, Hégli bemutatta a közönségnek, milyen is lehetett anno az a nagy, kocsmai kanásztülök- és dudaverseny.

Itthon minden bizonnyal a Hontalanítás tartozik a legsikeresebb műsorai közé. A kitelepítés évfordulója alkalmából készítette, de az előadás a mindenkori és mindenholi megkülönböztetés és kirekesztés ellen szól. Áprilisban, a kitelepítés hetvenedik évfordulóján ismét – ötször – telt ház előtt adta elő a Szlovákia területén élő magyarság hagyományos tánc- és zenekultúrájából összeállított hátborzongató előadást.

A nagy durranás, amelyet egy hónapon keresztül Franciaországban minden este színre vitt a Szivek, az avignoni tavalyi színházi fesztiválra készített Finomhangolás (Fine-tuning) volt – a családon belüli, pontosabban a nőkön elkövetett erőszakról. A tavalyi évad előadásáért ítélték oda Hégli Dusannak a rangos díjat.

Alkotói képéből nem szabad kihagyni, hogy nemcsak koreográfiát készít és rendez, hanem ő az előadások zenei rendezője, kosztüm- és díszlettervezője, ő készíti a háttérképeket, hangosít, fényekkel dolgozik – műsorai a teljesség igényével készülnek.

Hogy a közönségnek sem közömbösek a Szivek előadásai, a nézőszám igazolja. 2000-től 2014-ig 277 530-an látták az Ifjú Szivek műsorait, a Hontalanítást 4550-en, a Finomhangolást 2540-en. (rend)