Heaven Street Seven: Szállj ki és gyalogolj!

Az öttagú zenekar eleinte kizárólag angol nyelvu felvételekkel próbálkozott, de csak az elso magyar lemezével, a 2000-es Cukorral és a rajta szereplo slágerrel, a Hol van az a krézi srác? címuvel sikerült neki az áttörés. A tavalyelotti Kisfilmek a nagyvilágból megjelenése óta eltelt idoben megváltozott néhány dolog. A 2002-es Lo-Tech Man, Hi-Tech World címu NEO-albumon már az elektro-pop együttesben is hivatalos tagnak számító Szucs Krisztián gitáros-énekes 2003 nyarán búcsút intett a társainak, hogy a HS7-re koncentráljon, az idoközben a NEOt szintén elhagyó Moldvai Márk és egykori huséges cimborája, Milkovics Mátyás pedig már nem vettek részt producerként a Szállj ki és gyalogolj! munkálataiban.

A csapatnak sikerült boségesen kárpótolnia az új dalokra kiéhezett rajongókat. Hivatalos közleményükben így kommentálták az album címét: „Ha van mibol kiszállnunk, akkor szálljunk ki, és gyalogoljunk egy kicsit. Akinek amibol, akinek ahol, akinek ahogyan, akinek ahová.” A gondolatmenetet követve a korong dalai ideálisak sétáláshoz és egyéb tevékenységekhez, hiszen témájában, hangulatában és hangzásában is kifejezetten változatos anyagról van szó. Az együttes a Kisfilmek a nagyvilágból muvészi elszállása után visszatért a 2000-es Cukor slágerességéhez, emellett azonban megmaradt a tipikus HS7-hangzásvilág is, bár érezhetoen kitágult, miközben az új lemez mindkettonél koncentráltabb és elevenebb, Krisztián keserédes szövegei is letisztultabbak és hatásosabbak lettek.

A lemezt indító Jó reggelt egy szerelmi történet morbid felhangokkal, akárcsak a következo, Ez a szerelem címu. Ebben érezheto leginkább a HS7 egyik nagy gitárzenei példaképének, az ausztrál Church-nek a hatása. A Taposs a szívemen megcsalós-veszekedos duett, a Titanic apokaliptikus vízió, az alig több mint kétperces Igen egy vicces rockdal, a szemrehányó Csízbörgert hegeduk simogatják, a Nagyítás komolyságát a The Cardigans korai korszakát idézo Hangero oldja, az egyperces intróval bevezetett Astoria is markáns akciódús darab, csak a záró Élolény hatását rontja le a gyengébb szöveg. Az angol bónuszdalban pedig erosen érezheto a NEO zenei világa. Az összhatás határozottan pozitív, a tizedik évébe lépett gitárpop zenekar kiváló produkciót tett le az asztalra.

Az elso kislemezre kimásolt dal, a Csízbörger nem az album legerosebb felvétele, de a melankolikus, vonósokkal megtuzdelt refrén és a szöveg slágerré teheti a számot. Persze ehhez kellene a rádiók támogatása is, sajnos a HS7 valamiért nem tartozik az elektronikus média kedvelt zenekarai közé. Én személy szerint nem értem, hogy a kellemes popdalok miért nem férnek bele a legtöbb kereskedelmi adó ízlésvilágába... (est, pj)