Hazatérés jelképes csónakkal

A Pozsonyi Városi Galéria Mirbach-palotabeli kiállítótermeiben február tizedikéig tart a Koloman Sokol Szlovákiában eddig még ki nem állított képei című kiállítás. Ezen negyvennyolc olyan alkotás látható, amelyeket a Szlovákiából kivándorolt mester hagyományozott szülőhazájára. A kollekciót azonban kiegészíti két olyan mű, amelyeket a Henkel Slovensko magángyűjtőktől vásárolt, és Szlovákiának ajándékozott a Henkel Szlovákiának elnevezésű projekt keretében. A cég pénzadománnyal és e két ajándékképpel támogatja a Koloman Sokol Múzeum létrehozását a festő szülővárosában, Liptószentmiklóson.

A Henkel Szlovákiának projekt három esztendeje létezik, s lényege, hogy a cég évente szponzorál egy képzőművészeti kiállítást, amely olyan művész munkáit vonultatja fel, akinek valamilyen kapcsolata van Szlovákiával, pontosabban, akinek életrajzában kimutatható valamiféle szlovákiai vonatkozás. Lehet ez olyan alkotó, aki itt született, de később elhagyta az országot, és valahol másutt lett híres. És lehet olyan világhíresség is, mint Andy Warhol, aki soha nem járt Szlovákiában, ám elődei innen vándoroltak ki. Tehát, ahogy e három év is tanúsítja, a Henkel Slovensko olyan, világméretben is nagy sikerű alkotók munkáiból segített, segít összeállítani egy kiállításnyi válogatást Szlovákiában, akinek családi gyökerei vannak itt. Eddig az adott művész életművéből mindhárom esetben vásárolt két műtárgyat, s az ország valamely kulturális intézményének, galériájának, múzeumának ajándékozta azokat. Ezek mindhárom esetben olyan művészek, akikről az elmúlt rendszerben (Cseh) Szlovákia határain belül ajánlatosabb volt hallgatni, mint büszkének lenni arra, hogy valahol a nagyvilágban, új, vállalt hazájukban munkásságukkal az ország jó hírét öregbítik. A Henkel Szlovákiának projekttel a cég épp ezzel ellenkező eszmét képvisel, vagyis hirdeti, hogy vállalni kell azokat a művészeket, akiket gyökerek kötnek Szlovákiához. Hiszen ők bizonyítják a legszemléletesebben, hogy innen indulva is el lehet érni a világcsúcsot. E szellemiséggel elősegíthető az ország imázsának pozitív alakulása, és útja az Európai Unióba.

Koloman Sokol 1902-ben született Liptószentmiklóson. Prágában végezte a képzőművészeti akadémiát, majd Pozsonyban dolgozott, aztán éves ösztöndíjra Párizsba került, ahol feleségül vette a cseh származású amerikai képzőművészt, Lýdia Kratinovát. Több tengerentúli nemzetközi kiállításon vett részt munkáival, oly sikeresen, hogy 1937-ben a mexikói kormánytól meghívást s egy tanári állást kapott az Escuela de las Artes del Libróban, ahol grafikát tanított. 1941-ben – felesége megromlott egészségi állapota miatt – New Yorkba költöztek, ahonnan 1946-ban meghívásra visszatért Csehszlovákiába. Személyisége meghatározó volt Pozsony, sőt Szlovákia művészeti életére: az akkori Műszaki Főiskola képzőművészeti tanszékén tanított, tagja volt a Szlovák Tudományos Akadémiának, megkapta a Nemzeti Művész Díjat. Pozsonyi ténykedése azonban nem tartott hosszú ideig: 1948-ban kiutazott a párizsi Galerie Rouch-Henschelben rendezett kiállítására, de onnan – a társadalmi-politikai változások miatt – nem tért vissza Pozsonyba, hanem New Yorkba utazott tovább. Soha többé nem járt Szlovákiában, bár vágyott a szülőföld viszontlátására. Erről tanúskodik a Henkel Slovensko által megvásárolt egyik munkája is, A csónak, amellyel hazatérek című – ez jelképes hazatérését fejezi ki. A századik évében lévő Koloman Sokol, igaz öt-hat esztendővel ezelőtt még aktívan teniszezett, pozsonyi kiállítása alkalmából már nem vállalta a repülőutat. A Szlovákiának ajándékozott negyvennyolc képpel azonban szimbolikusan hazatért. Állandó otthont majd – természetesen ezzel a kollekcióval, ugyancsak jelképesen – a tervezett Koloman Sokol Múzeumban talál, amelynek kapunyitását a művész centenáriumára, 2002. december 12-ére időzítik.

Addig is Koloman Sokol most e pozsonyi kiállításon bemutatott ötven opusával, amelyek az 1970-től a kilencvenes évek elejéig terjedő alkotói időszak legjelentősebb darabjai közül valók, valamint az ugyanitt nyilvánosság elé tárt bibliofil dokumentumok és egy rövid videoüzenet révén kerülhet közelebb a szlovákiai közönséghez. Ez a nagy formátumú művész – akinek rengeteg munkája semmisült meg, mert fiatalabb korában minden olyan képét elégetett, amellyel nem volt elégedett – Picasso jó barátja volt. A modern képzőművészet egyik legtöbbet emlegetett, legnagyobb hatású mesteréé, aki azt mondta a Szlovákiából kivándorolt művészszel kapcsolatban, hogy: „Koloman Sokolnak nem kell Picasso ahhoz, hogy nagy legyen”.