Hű marad a nemzetiségéhez… (Talabér Tamás felvétele)
Háromnyelvű közegben hirdeti az igét
Közel Pozsonyhoz, egy vegyes lakosságú faluban, a második világháború idején, kirekesztő ideológiák viharában élnek szlovákok és magyarok. Gyűlölet és ellenszenv itatja át a társadalmat. Itt, ebben a közegben tevékenykedik egy fiatal káplán, akinek a feje felett egyszer csak összecsapnak a hullámok.
Iveta Grófová Emma és a halálfejes lepke című filmjének egyik kulcsfigurája a káplán, akit a budapesti Nemzeti Színház társulatának jeles tagja, Kovács S. József formál meg briliánsan. A történet központi alakja Marika, a falun élő, de nagyvárosban dolgozó magyar varrónő, aki zsidó kisfiút rejteget a portáján, miközben őt magát a Hlinka-gárda fiatal századosa és egy rámenős német náci tiszt ostromolja. Miután elveszíti munkahelyét, felkeresi a káplánt, és tőle kér segítséget a talpon maradásához.
„Ez volt az első külföldi film, amelybe hívtak – közli lelkesen Kovács S. József. – Nagy meglepetésemre casting nélkül kerültem bele. Jó élmény volt. Mivel mind a négy évszakban forgott a film, egy évig hordoztam magamban a szerepet. Sokáig foglalkozhattam vele, ami hasznomra vált a figura megformálásában. Huszonnyolc éves voltam, amikor 2022-ben elkezdtük a forgatást, pontosan annyi, mint a káplán a filmben. Három nyelven beszélnek a történet szereplői. Magyarul, szlovákul és németül. Ebben a helyzetben próbál becsülettel helytállni a káplán. Hű akar maradni a nemzetiségéhez, de megsérteni sem szeretne másokat. Igyekszik békében tartani a híveit.”
Szószéken is most állt először, ráadásul egy népes közösség előtt. Magyar színészkollégái közül Molnár Piroskától Újlaki Dénesig többen hallgatták a prédikációját.
„Jó esetben akkor is sokan néznek, amikor színpadon állok, de a szószék egészen más. A kettő között ég és föld a különbség. Megpróbáltam a lehető legjobban felkészülni az egyházi beszédhez. Tudtam, hogy nehéz jelenet lesz. Idegen nyelven kell megszólalni, ráadásul rosszul, nyelvtanilag rengeteg hibát ejtve. Kijött ugyanis a törvény, hogy ő, aki addig egyáltalán nem használta a szlovák nyelvet, mostantól nem szólhat magyarul a hívekhez. Rengeteget foglalkoztam a szöveggel. A forgatás előtt pár hónappal már minden a fejemben volt. Sokat segített ebben a rendező. Kéthetente online vagy személyesen gyakorolta velem a kiejtést.”
A film témája nem volt idegen a fiatal színésztől. Tizennégy éves volt, amikor a családja Romániából áttelepült Magyarországra.
„Öten vagyunk testvérek. A szüleimmel közösen döntöttük el, hogy költözünk. Édesapámnak és édesanyámnak is az volt a vágya, hogy magyar nyelven tanuljunk, és mind az öt gyerekük magyar családba házasodjon be, ha eljön az ideje. Ha Romániában maradtunk volna, nem biztos, hogy így alakulnak a dolgok. Vegyes lakosságú faluban éltünk, Temesvártól hatvan kilométerre. Szapáryfalvát főleg magyarok és románok lakják, de élnek ott romák és kis számban svábok is. Nagy belviszályok nem voltak a nemzetiségek között. A falubeliek száma ma sem haladja meg a nyolcszáz főt, csak sajnos magyar lakosokból van egyre kevesebb. Aki ott maradt, beletörődve viseli a helyzetet.”
Marikát, a tragikus sorsú varrónőt Borbély Alexandra formálja meg, akinek ez az első szlovák filmfőszerepe.
„Nagyon jó volt vele játszani. Szuper színésznő, szuper csaj. Minden pillanatát élveztem a közös jelenetünknek. Semmiféle színészi allűrt nem tapasztaltam nála. Mindenre nyitott volt, amit a rendező kívánt tőle. Az utolsó forgatási napokra már várandósan érkezett, ettől függetlenül keményen helytállt a kamera előtt. Odaadó partner volt. Az egész stábbal nagyon kedves. Egyébként a férjével, Nagy Ervinnel is dolgoztam már A tanár című sorozatban. Cserhalmi György növendékeként akkor még egyetemista voltam Kaposváron. Egy diszlexiás diákot játszottam a történetben. Ervin sokat segített a karakter megformálásában, hogy minden megszólalásom hiteles legyen.”
Kovács S. József sem a Karlovy Vary-i, sem a pöstyéni bemutatóra nem jutott el. Pár héttel ezelőtt, a miskolci CineFesten látta először a filmet, és azóta is el van ragadtatva tőle.
„Egyszerűen lenyűgözött az alkotás. Nagyon meghatott. Fiatal korom ellenére van már annyi filmes tapasztalatom, hogy nem félek magamat látni a mozivásznon. Már nem izgulok annyira. Elfogadom, amit nyújtok. Nem az jár a fejemben, hogy csinálhattam volna másképpen is. Tényszerű ez a film. Emberközeli. Nincs benne semmi hivalkodás.”
Kellemes meglepetés volt számára az is, hogy Szlovákia az Emma és a halálfejes lepkét ajánlotta Oscar-jelölésre.
„Nem is tudom, mit mondjak. Már a hírtől is boldog voltam. Szurkolok a filmnek, hogy minél előbbre jusson ezen az úton, és hogy minél több országban láthassák. Büszke vagyok a stáb minden tagjára. Szívmelengető érzés, hogy közéjük tartozom.”
Most egy három történelmi korszakban játszódó nagyjátékfilmben, Buvári Tamás Vas és föld című rendezésében kapott szerepet.
„Én a történet nyolcvanas éveket megidéző részében vagyok egy III/III-as, a belső ellenzéki tevékenységet megfigyelő és megakadályozó magyar ügynök. Trill Zsolt alakítja azt az embert, aki Romániából szökött át Magyarországra, én pedig minél többet akarok megtudni tőle arról az eseményről, amelynek részese volt, mielőtt átlépte volna a román–magyar határt. Nagyon jó szerep. Egy becsületes káplán után egy sunyi kis ügynök.”
A szerző a Vasárnap munkatársa
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.