Három színház foglalkoztatja Uzsák Dávidot

A Párkányból indult fiatal színész két darabban is feltűnik egykori főiskolai tanárnője, Emília Vášáryová oldalán. Ingmar Bergman családi drámájában, a Fanny és Alexanderben és Jiří Havelka Elit társaság című politikai krimijében. Első szerepét Jan Palárik Megbékélésében kapta a Nemzetiben, a Novák Eszter rendezésében színre került Sissiben pedig több figurát formálhat meg.

„A Sissiben minden este úgy érzem, megáll az idő – mondja. – Két és fél órán át folyamatosan a színpadon vagyok, ami fizikailag nagyon kimerítő, pedig csak az egyik eleme vagyok a gépezetnek. De mint minden előadásból, ebből is sokat tanulok. A Megbékélésben a Nemzeti dalt szavalom el Petőfitől. Talpra, magyar, hí a haza…! Rendezői ötlet. Kiderült, hogy a szlovák nyelvet és a magyart is teljes értékűen tudom, ezért ez utóbbit aztán ki is aknázta a rendező. A Fanny és Alexanderbe nem az énekhangom révén kerültem be. Oda a karakterem kellett. A jiddis dal, amellyel sokak tetszését elnyertem, véletlenszerűen jött. Panyi Milka, Emília Vášáryová is büszke rám. Ő akkor is mellettem állt, amikor főiskolás koromban elnyertem a londoni ösztöndíjat. Biztatott, hogy csak menjek, hasznát veszem majd a kint tanultaknak. A Nemzetiben folyamatosan érzem, hogy ott áll mögöttem. Jó támpont számomra, hogy szereti, értékeli a munkámat. De nem szólt az érdekemben az igazgatónak, hogy tartson meg a társulatban. Azt mondta, a szerződtetésekbe neki nincs beleszólása. Richard Stanke volt az, aki biztatott, hogy kérdezzem meg ez ügyben Roman Polákot. De mire a dolog végére jártam volna, már meghívtak Zsolnára, és én szívesen mentem. Egy vidéki társulatnál többet dolgozhat az ember.”

Zsolnán, a Városi Színházban két szerepet vállalt az első évadban. Többet nem is vállalhatott volna, hiszen a Nemzeti is újra hívta. Akkor került be az Elit társaságba.

„Jó rendezők jó színészekkel hoznak létre jó előadásokat Zsolnán. Nem nagy a társulat, mindenkinek jut feladat bőven. Egy pályakezdőnek ez igazán nagyszerű helyzet. Csak messze kell utazni. Rengeteget vonatozom. Volt már rá példa nemegyszer, hogy este előadásom volt Pozsonyban, hajnalban vonatra ültem, a zsolnai próba után jöttem vissza egy másik előadás kedvéért Pozsonyba, aztán megint Zsolna. Legutóbb Ľubomír Vajdičkával dolgoztam, aki nagyon megértő rendező. Lehetővé tette, hogy kihagyásokkal próbálhassak. Hogy ne kelljen naponta oda-vissza utaznom. Nincs hát okom panaszra. Befogadtak. A kedvemben járnak. Játszom egy mai német szerző vígjátékában, a Galambokban. Egy flegma suhanc vagyok benne, aki nagyon undokul viselkedik a szüleivel, pedig az apja át akarja neki adni a vállalkozását. A Feltámadás is egy jól sikerült vígjáték, amelyben egy fiatal pszichológus szerepét kaptam. Pozsonyban, a Nemzetiben csupa dráma, Zsolnán eddig csak komédia. Érdekesen alakulnak a dolgaim.”

A múlt rendszer végnapjairól szóló Elit társaságban három szerepet játszik. Egy prominens vállalkozót, aki nagy politikai vihart kavar maga körül Csehországban, egy fiatal káplánt, aki teherbe ejti titkos szerelmét, és a Népszabadság riporterét, aki az 1989-es politikai eseményekről tudósítja a lapját, kihasználva a titkosrendőrség segítségét. Ebben a jelenetben végig magyarul beszél színpadi partnerével, Alexander Bártával. „Itt is a rendező, Jiří Havelka állt elő az ötlettel, hogy ez a rész magyarul hangozzon el a színpadon. Magyarul telefonáltam valakivel a próba szünetében, és ez indította el a fantáziáját. Azután kaptam egy szlovák dialógust, lefordítottam, és mindenkinek imponált a társulatban, hogy ezt feliratok nélkül, az anyanyelvünkön adjuk elő. Élvezzük is nagyon a jelenetet. Igyekszünk úgy megoldani, hogy ne húzzuk az időt vele. A nézők is jól fogadják, halljuk a reakcióikat, amikor a neveket, Dubček, Kňažko, Budai, Vášáryová nevét hallják. Ezek erős kapaszkodók azoknak, akik nem értenek magyarul. Zlínben és Olomoucban vendégszerepeltünk az előadással az évad végén. Ott is mindenkinek tetszett ez a rész. Jókat nevettek rajta. Panyi Milka egyébként ebben a darabban is nagyon kedves volt hozzám. Figyelt a próbákon. Fülelt. Figyelmeztetett, hogy beszéljek hangosabban, jobban válasszam el egymástól a három karaktert. Ezek az emberek ugyanis a valós életben eléggé szürke, unalmas figurák.”

A következő évadban két új, fontos darabban várják a Nemzetiben. I. Sándor cárt játssza majd a Háború és békében, és bekerült a III. Richárdba. Közben beválasztották egy életbiztosító-társaság többrészes reklámfilmjébe is. S ha Komáromba hívnák, a Jókai Színházba? – kérdezem. „Hívtak már, de éppen akkor kerültem Zsolnára. Nem mehettem. Sok lett volna. Remélem, egyszer ez is összejön. A legnagyobb vágyam az, hogy majd angol nyelven is játszhassak. Musicalben vagy filmben. London sokat csiszolt az angoltudásomon. Mennék, repülnék bármilyen feladatra.”