„Hajt a vérünk, állandóan többet és többet akarunk”

Talán sokan nem értik, hogy miért kell egyfolytában próbálni. Hiszen a hangszereitek mesterei vagytok, a zenetudás a kisujjatokban van.

Püke: Gyakorolni mindig kell! Általában hetente kétszer négy-öt órát próbálunk. A fellépésekkel teli hétvégék után néha elmarad a hétfői, de a csütörtöki sosem. Ehhez ragaszkodunk. Lemezfelvétel előtt heti háromszor-négyszer is lejöttünk ide. Itt áll össze a koncertprogramunk, születnek az új dalok. Mindenki hozza az ötleteit, megvitatjuk, kísérletezgetünk. Nem is hinnéd, hogy milyen gyorsan elszáll ez a négy-öt óra!

A nyár elejére ígértétek az új albumot, ehhez képest kicsit késett. Mi az oka?

Koppány: A cédégyártás csúszott. Tudom, bosszantó, de nem a mi hibánk. Azt mondták, elromlott egy-két gép, ám hogy mi a valódi oka a csúszásnak, mi sem tudjuk. Ugyanis az előző lemezünk, az Életöröm esetében is ezt mondták. Már hozzászoktunk, a kilenc év alatt sosem sikerült betartani a tervezett megjelenési időpontokat. Az Engedd belém! is szerzői kiadásban látott napvilágot, Magyarországon a Hammer Records, Szlovákiában pedig a Focus Music Shop terjeszti.

Sancho: Azt szokták mondani, hogy a nyár kellős közepén nem szerencsés kijönni az új hanghordozóval. Úgy terveztük, június első napjaiban jelenik meg, de amikor láttuk, hogy csúszni fog, már nem erőltettük a dolgot, nem akartuk júliusban kiadni, és a Hammer Records is jobbnak tartotta a késő nyári megjelenést.

Korábban arról is szó volt, hogy megpróbáltok nyitni a multinacionális kiadók felé. Ezek szerint nem jártatok sikerrel.

Sancho: Voltak próbálkozások, de komolyabb visszajelzéseket nem kaptunk. Rájöttünk, hogy nem nekünk kell járni a kiadókat. Már régen nem elég a jó zene, sokkal több kell ahhoz, hogy egy multinacionális lemezcég szerződtessen. Kellene mögénk egy szakember, akinek kizárólag az volna a feladata, hogy eladja a zenekart. Akinek kapcsolatai vannak, és ismeri a kiskapukat. Mi zenészek vagyunk, nem ismerjük ezeket, de majd szép lassan belejövünk. Neves magyarországi zenészek: Nagy Feró, Deák Bill, a Pokolgépes fiúk segítenek abban, hogy minél több helyre eljussunk. Ők ismerik a magyar zenei életet. Nem könnyű, de az elmúlt kilenc évben sem azért maradt fenn a Rómeó, mert mindennel elégedettek voltunk, hanem azért, mert nem voltunk elégedettek, és ez hajtott bennünket tovább.

Az új lemez nehezebben állt össze, mint az előzőek?

Sancho: Éppen ellenkezőleg, könnyebben született meg. Nem volt görcsölés, kényszer, hogy most ki kell adni egy albumot. Két évvel ezelőtt új gitárosunk lett, Rikó rengeteg ötletet hozott, és mi is jobban feltöltődtünk, mint a korábbi lemezeink előtt. A próbákon az alapokat mindig feljátszottuk egy magnóra, majd visszahallgattuk, olykor sok-sok hét elteltével, és ezekből kezdtük el összerakni a dalokat.

Koppány: Valóban nem kényszerszülés volt. Sok zenei hatás ért bennünket, az elmúlt években más zenei irányzatokat is elkezdtünk hallgatni.

Az új stílusokra, a manapság menő rockegyüttesekre gondolsz? Velük kell lépést tartani?

Koppány: Nem. Mi abszolút nem tartunk lépést a divattal. Úgy fogalmaznék, hogy a mi zenénk a kilencvenes évek elejének rock and rollja, dallamos örömzene. Nincsenek benne modern elemek, amelyeket előszeretettel használnak korunk hardcore zenekarai. Én néhány régi zenekar eddig nem ismert lemezét fedeztem fel a nyolcvanas és a kilencvenes évek fordulójából, ezek voltak rám nagy hatással.

Sancho: Én vagyok az egyetlen a csapatban, aki hallgatja az új zenekarokat. Rikó a heavy metal világából merít, Püke a rockosabb témákat szereti, Koppány pedig a dallamosabb zenét és a népzenei vonalat, ezek összessége adja a Rómeó Vérzik zenéjét. Mivel négy különböző egyéniség vagyunk, gyakran vannak éjszakába nyúló vitáink az új dalokat illetően.

Az új lemez a stílusát tekintve nem az előző folytatása. Más irányba vittétek el a zenéteket, sok a változás.

Sancho: A refrének dallamosabbak, énekelhetőbbek lettek. De arra törekedtünk, hogy a zene gitárcentrikus maradjon. Tizenkét napra vonultunk be a stúdióba, s lett belőle huszonkilenc. Dunakeszin készült. Volt ott egy srác, Sheer „MAX” Viktor, akiben nagyon megbíztunk, ő a lemezünk producere. Koppány bement énekelni, és bizony sokszor leállította, elmondta a véleményét, szerinte hogyan lenne még jobb.

Koppány: Az előző lemezeinknek nem volt producerük. Egyébként ott a stúdióban ismertük meg Viktort. Megkérdeztük tőle, hogy mi a feladata, s azt válaszolta, hogy ő a producer. Úgy kell elképzelni, hogy van egy fickó, aki nemcsak hangmérnök, hanem mindenes, teljes egészében felügyeli az album munkálatait. Ha ideges voltam, megnyugtatott. Még Sancho dobszólóiba is beleszólt. Az egyik dalt nyolc órán keresztül énekeltem, mígnem megszületett a végeredmény, amely neki is tetszett, s mi is elégedettek voltunk vele. Végre olyan szakemberekkel dolgoztunk, akik szívüket-lelküket adták a produkcióhoz, hogy a legmenőbb együttesek színvonalához méltó album szülessen meg. Jó döntés volt a producer, ezt támasztják alá a magyarországi portálokon megjelent kritikák is.

Püke: Nagyon figyeltünk a vokálokra, sokkal jobban kidolgoztuk őket, mint korábban bármikor. A stúdióban, amikor kezdtük a keverési munkálatokat, fogta a fejét a hangmérnök, mert ötvenhat sávon volt ének, s ebből szortíroztunk.

Megjelent a női énekhang is. Konrád Linda üde színfoltja az albumnak.

Koppány: Ez már vagy öt éve érlelődött bennünk, sokszor felvetettük, de aztán nem lett belőle semmi. Nem találtunk olyan lányt, akinek énekhangja illett volna a zenénkbe. Megmondom őszintén, Lindától is tartottunk picit. Azt tudtuk, jól énekel, de nem voltunk biztosak abban, hogy jó dolog sül ki az együttműködésből. Most már tudjuk, jó ötlet volt, Lindának köszönhetően újabb, tőlünk szokatlan ízt kapott a lemez. Ennek ellenére nem biztos, hogy lesz folytatása, ezen még gondolkodunk.

Koppány, említetted a kritikákat. Vannak zenészek, akik szeretik, ha véleményt alkotnak a zenéjükről, mások viszont nem veszik komolyan a kritikusokat, sőt akadnak néhányan, akik egyenesen utálják őket. Ezek szerint, te adsz a kritikusok véleményére.

Koppány: Engem nagyon érdekel a szakkritika és a rajongók véleménye egyaránt. A szakemberek teljesen más füllel hallgatják a zenénket, mint mi, olyan dolgokat is felfedeznek, melyeket a zenekar nem. Viszont a közönség reakciói sokkal fontosabbak. Ezért is raktunk fel egy dalt a honlapunkra a lemez megjelenése előtt, amit le lehetett tölteni. Sorra jöttek a viszszajelzések, volt, aki azt mondta, nem az igazi, nem Rómeós, mások dicsérték, hogy jó irányvonalat választottunk. Szükségünk van az emberek véleményére, viszont sosem a vélemények alapján irányítjuk a zenénket, a zenei irányvonalba senki sem szólhat bele. Azt mi négyen döntjük el.

Az új lemezhez új videoklip is kéne...

Sancho: Korábban nem értettük, hogy a videoklip miért fontos. Aztán elkészítettük a Növesztem a hasam című dalhoz a klipet, és rájöttünk, hogy a videónak mekkora hatalma van. Magyarország legtávolabbi pontján is a Növesztem a hasamat skandálta a közönség a koncerteken. A videoklip rengeteg helyre eljut, népszerűsítve ezzel a zenekart.

Koppány: Magyarországon a vidéki televíziókban hetente egyórás rockműsor van, s akkor minden rockrajongó leül a tévé elé. El sem hittük volna, hogy egy klip ekkorát tud lendíteni a karrierünkön.

Püke: Az új lemezhez is tervezünk videoklipet, hamarosan elkezdjük a forgatást. Ahogy mondtuk, még mindig nincs olyan kiadó, amely mögöttünk állna teljes mellszélességgel, ezért nekünk kell előteremteni a klip költségeit. De a befektetés megtérül, ezáltal minden bizonnyal jobban fog fogyni a lemezünk, még többen megismerik a zenekart.

Az utóbbi években az igazi zenerajongók nagy örömére ismét az élő zene került előtérbe. Gondolom, ezt ti is tapasztaljátok.

Koppány: Én nem tudom felmérni, hogy mekkora az érdeklődés a műzene iránt, mert sosem kísértem figyelemmel, azt viszont tapasztaljuk, hogy egyre többen járnak a koncertjeinkre. Magyarországon, sőt már nálunk is sorra nyílnak az olyan klubok, ahol az élő zenéé a főszerep. Az emberek kíváncsiak lettek, hogy mit tud produkálni egy zenekar a színpadon, és ez nagy örömmel tölt el bennünket. Augusztus végéig, ha jól számoltam össze, negyvenhat fellépésünk volt, és még legalább húsz koncert vár ránk az idén.

Sancho: Valószínűleg a közönség egy idő után becsapva érezte magát, mert a tingli-tangli csapatok koncertjein ugyanazt hallotta, mint otthon a cédén. A tátikázásban nincs izgalom. A zenélésnek viszont varázsa van, az improvizáció, az emberekkel való kontaktus adja azt a leírhatatlan hangulatot, amelyet csak az igazi koncerteken lehet átélni.

Hogyan oszlik meg a hazai és magyarországi koncertek aránya?

Sancho: A magyarországi koncertekből több van, és egyre több felkérés érkezik, nyolcvan százalékban odaát játsszunk. Igaz, az emlékezetes, forró hangulatú bulik továbbra is Szlovákiában vannak. Nálunk is nyílnak új klubok, és hívnak bennünket, a fellépéseink száma viszont nem nő, mert közben sok szórakozóhely megszűnik, legutóbb például Párkányban, előtte az érsekújvári Klikk Pub zárta be a kapuit, ahol havonta egyszer megfordultunk.

Koppány: A magyarlakta vidék szórakozóhelyei megpróbálják maximálisan biztosítani azokat a feltételeket, amelyek egy zenekarnak kellenek, csak sajnos továbbra is kevés az ilyen klub. Magyarországon jóval több van belőlük, de gyakran embertelenebb körülmények között lépünk fel. A kocsiban öltözünk át, és általában kis kocsmákban koncertezünk, ahol kétszer egyméteres a színpad. Jó, ha a dobokat fel tudjuk zsúfolni, az erősítőket már közvetlenül a közönség elé rakjuk, én meg az emberek nyakában vagyok kénytelen énekelni. Elmondhatjuk, hogy hatvan százalékban ilyen helyekre járunk, a maradék negyven százalék viszont jó klub, mindennel felszerelve. A hatalmas, professzionális klubok főleg Budapesten működnek. Az a fontos, hogy nálunk is több szórakozóhely nyíljon, legyen hol fellépni. Az amatőr együtteseink tudnák biztosítani a programot, a rockzenét tekintve jóval tehetségesebb zenészek vannak nálunk, mint Magyarországon. Az a baj, hogy Szlovákiában kisebb a célcsoport, kevesebben vagyunk, és nem is mindenki rocker, nagyon nehéz nyereségesen működtetni a klubokat.

Jövőre tízévesek lesztek. Azt hallottam, hogy nagy ünnepséget terveztek, és egy DVD megjelenése is várható.

Püke: Ha minden összejön, már az idén, közvetlenül karácsony előtt megajándékozzuk a rajongóinkat egy koncert DVD-vel, amelyen a nyári somorjai lemezbemutató koncertünk szerepel. Négy kamerával rögzítettük. Ezenkívül különböző extrákat fog tartalmazni, archív felvételeket, amelyeken az alapító tagok is játszanak, a Növesztem a hasam videoklipjét, és ha addigra elkészül az új, akkor azt is. Most raktuk össze az őszi turné programját, közben a dalszerzéssel sem állunk le, állandóan jönnek az új ötletek. Mivel a közelmúltban több felkérést kaptunk Csehországból és Németországból, próbáljuk angolul is előadni a dalainkat. Ez egy újabb kihívás, még nem tudjuk, mi sül ki belőle.

Sancho: Tervezünk egy hatalmas szabadtéri bulit, amely ingyenes lesz. Meghívjuk azokat a zenészeket, akik az évek során megfordultak a zenekarban.

Koppány: Most még a bevételeink jelentős részét visszaforgatjuk a produkcióba, sokba kerül a stúdió, a klipforgatás, pólókat kell biztosítani, egyéb reklámanyagokat. A következő években azonban szeretnénk elérni, hogy a zenélésből éljünk. Szerintem sikerülni fog. Hajt a vérünk, állandóan többet és többet akarunk. Céljaink mindig vannak, ezek viszik előre a zenekart. És szerencsére vannak olyan felvételek, amelyeket egyelőre nem sikerült megírnunk…