Hagyományok, ízek, színek, történetek

JUHÁSZ KATALIN

A gömöri cigányság múltját, életmódját, kultúráját mind a mai napig viszonylag kevesen kutatják, pedig Varga Norbert bevezetője alapján ez az etnikum színes, változatos képet mutat. A szerző földrajzi, néprajzi, hagyománytörténeti és családtörténeti szempontból is alapos munkát végzett: nemcsak a Gortva-völgyet ismerhetjük meg, hanem a közelmúlt és a jelen társadalmi és gazdasági viszonyait is, különös tekintettel a többségi és a roma lakosság viszonyára. A népi építészettől az öltözködésen át a házasodási szokásokig sok mindenről szó esik a kötetben, tömören, röviden.

Balog Ernő folklórtudása

Aztán a közösség felől az egyén felé közelít Varga Norbert: megismerjük Balog Ernő felmenőit, családját, életét, azaz rajta keresztül nyerünk betekintést a gömöri romák életébe. Balogfalvát a muzsikus cigányok falujaként ismerték a környéken. A Balog család is híres zenészcsalád volt, hősünk édesapja például egyformán jól hegedült és brácsázott, mégsem tudott csupán a muzsikálásból tíz gyereket eltartani.

A sanyarú életkörülmények csupán négy év tanulási lehetőséget engedtek a betűvetésre fogékony fiúnak. Tizenegy évesen már disznópásztornak szegődött, és tizennégy éves volt, amikor kitört a második világháború. 1944-ben ifjú leventeként egy évre német munkatáborba került, ahol ütötték, vágták, minek következtében életre szóló betegségeket szerzett. Aztán Csehországba vitték katonának, ahol – mint írástudónak – roma katonatársai neki diktálták a szeretteiknek szánt leveleket. Leszerelés után tizenöt éven át vasúti munkásként dolgozott, majd a helyi szövetkezet disznópásztora volt egészen nyugdíjba vonulásáig. És nem mellesleg nagy mesemondó volt Balog Ernő, a helyi folklór ápolója, továbbadója, sőt alkotója is.

„Már az első találkozás során rögzített többórás anyag is egyértelművé tette, hogy a helyi cigányság monda- és mesehagyományának kiváló imerőjével, és egyben a hagyományos előadói stílust megjelenítő előadójával állunk szemben. További gyűjtőútjaink 2004 és 2008 között valósultak meg, s csak sajnálni tudjuk, hogy 2009 februárjában bekövetkezett halála miatt tervezett találkozásaink végleg elmaradtak, s csupán részlegesen kiaknázott folklórtudásának további része vele együtt örökre sírba szállt” – írja az előszóban Varga Norbert.

A kötet további részében tündérmeséket, történelmi és helyi mondákat, betyármondákat és hiedelemmondákat olvashatunk Balog Ernő elbeszélésében és a gyűjtő szöveghű lejegyzésében. A történetek egy része más gyűjteményekből is ismert, a többletet az elbeszélő adja hozzá. A meseszövés lebilincselő, a formák szinte burjánzanak, sok a közbeékelt kérdés, a visszacsatolás, ismétlés, a tördelt szerkezetű összetett mondat – mindez különleges lüktetést ad a szövegnek. Ízes, színes, élvezetes ez a nyelv, amely egyszerre mutatja a gömöri palóc hagyományokat és a helyi cigányság sajátos nyelvhasználatát.

Közössé vált mesekincsünk

„Hol vót, hol nem vót, vót egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek vót tizenkét gyereki. Ők szegénységbe étek, hát mit tehetett, mindent csinát, fát szedegetett, minden, abbó csinát pézt, amit keresgettek a gyerekekvel. Oszt ment vele a kisfia. Hát olyan kilenc-tíz éves lehetett a gyerek, a másik me' tizenegy éves vót. A lánka me' nyolcéves vót, a kisjányka. Az is ment vele, szedegette össze a fődrő a fákot, gallyakot, vitték eladnyi. A kislánka me' mettanáta a kígyót. De a kígyónak a fejin korona vót, oszt a jányka meffogta , a kígyó me' messzólalt: ...”

Hogy mit mondott a kígyó, azt nem áruljuk el, tessék elolvasni a könyvet. Annyi azonban talán ebből a rövid részletből is érezhető, hogy a gömöri magyarok és romák az évszázadok alatt szépen, lassan átvették egymás mesemondási szokásait. Sőt, mi több, egymás mesekincsét is. Hétfejű sárkánnyal például gyakran találkozhatunk Balog Ernő meséiben. De míg a magyaroknál a sárkány általában egymagában szerepel, a romák meséiben gyakran megjelenik a sárkány anyja is, aki külsőre egyszerű öregaszszony, semmi figyelemre méltó nincs benne.

Vannak továbbá mesék okos, ravasz cigányokról, akik furfanggal legyőzik magát az ördögöt is. És persze a halál, a boszorkány, sőt még a földesúr, a király eszén is túljárnak. Megvan a három testvér alakja is, akik útnak indulnak és különböző kalandokban lesz részük. A cigány mesékben fontos szerepet kapnak a halottak, a kísértetek, a visszajáró lelkek, és az emberek gyakran változnak állatokká, hogy az adott állat tulajdonságait kihasználva közelebb jussanak céljukhoz.

Imádják a szürreális történeteket

Nyilván nem mondok újat azzal, hogy manapság egyre kevesebbet mesélünk gyerekeinknek, unokáinknak. Valahol mélyen, legbelül azt is tudjuk, hogy ezzel kultúránk egy része vész el. Ezért (is) fontos ez a kötet. Már egészen kicsiknek is olvashatunk belőle egy-egy mesét. A hat év alatti gyerekek ugyanis imádják a szürreális történeteket – később aztán az iskola fokozatosan kiöli belőlük ezt a fajta fogékonyságot. (A minap egy hároméves fiúcskának meséltem el a fekve hazahajtott nyáj történetét. Kicsit sem csodálkozott azon, hogy a cigány juhász olyan lusta és egyben olyan tapasztalt volt, hogy ebben a kényelmes testhelyzetben is haza tudta hajtani a rábízott jószágot).

Varga Norbert könyve hiánypótló munka. Elsősorban azoknak ajánlom, akik kíváncsiak egy isten háta mögötti vidék gazdag, színes, izgalmas hagyománykincsére, és az ottani emberek ízes beszédmódjára.

Varga Norbert: Kígyótestvér. Népmesék és mondák Balogfalváról Balog Ernő tolmácsolásában. Vámbéry Polgári Társulás 2014.