Háborús és skandináv vidékeken

32. alkalommal rendezik a Nemzetközi Fotóhónapot, az idei évad kitekint majd az ukrajnai háborúra, és lesz magyar érdekeltsége is.

A Közép- és Kelet-Európával foglalkozó blokk az osztrák Gregor Sailer, a lengyel Michał Szalast és a bolgár Denislav Stoychev munkássága mellett Munkácsi Márton magyar fotóművészt helyezi középpontba. Magyarország a két háború között az az ország volt, mely jó pár fontos fotóművészt adott a világnak – ilyen volt például André Kertész és Robert Capa – és ilyen a kevésbé ismert, kolozsvári születésű Munkácsi Márton is. Munkácsi újságíróként kezdte, első fotóit az újságcikkeihez készítette. Budapesti évei alatt olyan képes újságoknak dolgozott, mint Az Est, a Pesti Napló és a Délibáb. Az utca embere, az akkori Budapest, a pesti utcák egyszerű szereplői állnak kamerája kereszttüzében: az kétkezi munkások, a Duna-parti kirakodók, cipőpucoló kisfiúk, szénhordó munkások és építkezésen dolgozó erdélyi menekültek, csak úgy mint a koldusok és velük éles kontrasztban álló gazdagok tanúskodnak Munkácsi szociális érzékenységéről. Karrierje hirtelen ívelt felfelé, miután egy villamoson készült fotóját perdöntő bizonyítékként használtak egy bírósági tárgyaláson. És bár Budapesten egy csapásra keresett fotós lett, 1928-ban Berlinbe költözött, ahol az Ullstein Verlag kiadó számára dolgozott, és ahol az a típusú fotós vált belőle, aki mindig ott van, ahol épp valami fontos történik. Mikor Németországban a náci vezetés került hatalomra, Munkácsi az Egyesült Államokba emigrált, ahol a Harper’s Bazaar, a Fortune és a Vogue számára fotózott. A divatfotó egy új korszakát indította el azzal, hogy mozgást és dinamikát csempészett a képekbe. A Munkácsi Márton fotóit bemutató kiállítás a mai tárlatnyitót követően a Liszt Intézetben látható.

Az aktuális történések is szerephez jutnak a fesztivál programjában: Juraj Mravec szlovák fotóriporter lencséjén keresztül bepillanthatunk az ukrajnai háború történéseibe is. Mravec több éve foglalkozik az ukrajnai eseményekkel, már 2014-ben ott volt a Majdan téri tüntetések kirobbanásánál, a februárban kitört háború kezdete óta pedig jelenleg is rendszeresen tartózkodik az ukrán fronvonal közelében, hogy a háborús térségekből tudósíton. Vajon mi a szerepe ma a háborús fotótudósítóknak? Képes-e, mint a fényképészet korai időszakában, a frontvonalon készült fotók ereje hozzásegíteni ahhoz, hogy véget érjen egy háborús konfliktus? Ezt a kérdést teszi fel Bohunka Koklesová, Juraj Mravec egyéni kiállításának kurátora. Koklesová szerint újra kell értékelnünk a háborús fotózás célját: a mai háborús fotósok küldetése már sokkal inkább az, hogy a konspirációktól, a dezinformációktól védjék a társadalmakat. Juraj Mravec egyébként egy mesterkurzust is tart, mely a veszélyes térségekben folytatott hosszú távú fotóriporteri tevékenységről szól. Kiállítása holnap nyílik a Pozsonyi Egyetemi Könyvtárban.

Ami a nagyvilágot illeti, a szervezők Észak-Európát, a skandináv térséget állítják középpontba egy csoportos kiállítás keretén belül, emellett három másik egyéni kiállítás is nyílik nemzetközi alkotók munkáiból. Az Északra! (Na sever!) című kiállítás többek között Ragnar Axelsson izlandi, Pentti Sammallahti és Sanna Kannisto finn, illetve Erik Johansson svéd fotósok munkáit vonultatja fel a ZOYA Galleryben. Az északi térségek fotósai jobbára ismeretlen nevek nálunk, képeiken a zord természeti körülményekre fektetett hangsúly és egyfajta szürrealista látásmód érvényesül. Az ő munkáikból készült Pozsonyba érkező kiállítás egy nemzetközi kurátorpáros, Florence Drouhet a Lois Lammerhuber válogatása. Emellett a Művészetek Házában további három kiállítás várja az érdeklődőket: Gian Butturini olasz fotóriporter életművéből készült egy válogatás, Nick Brandt amerikai fotós munkái a klímaváltozás hatásait dokumentálják, míg az idén nyolcvanéves Christine de Grancy osztrák fotóművész munkásságából is készült egy kiállítás.